Az 1743. szeptember 19-i tűzvészben a város háromnegyede leégett, de az épülő templom és rendház csodával határos módon megmenekült. A barokk stílusban épült templom 1754-ben készült el. A mellékoltárok és az impozáns szószék a híres budai ferences műhelyből származnak.
A torony a mai díszes felső részét 1835-ben kapta meg. A tornyon levő kereszt aranyozásánál 34 körmöci aranyat használtak fel.
A ferencesek a hitélet irányítása mellett – olvasható a Szolkat.hu portálon – a XIX. században óriási részt vállaltak a város kulturális életében, főleg az oktatás területén. 1817-ben kötött szerződés értelmében a szerzetesek átvették a „nemzeti fiúiskolát”. A 1848–49-es szabadságharc idején kórházzá alakították át az épületet, majd különféle nehézségek miatt csak 1862-ben tudták folytatni az oktatást. 1887-ben az állami gimnázium megalakulásával szűnt meg a ferencesek oktatási tevékenysége. A templomot 1950-ig a szerzetesek tartották fönn és működtették. (Marton Zsolt váci megyés püspök idén március 19-én ünnepélyes liturgia keretében áldotta meg a felújított egykori ferences templomot és rendházat. A nagyszabású munkálatok során nemcsak a külső homlokzat újult meg, hanem a templombelső is, valamint bővítették az urnatemetőt. A felújítás 1,5 milliárd forint kormányzati forrásból valósult meg.)
A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után a szolnoki ferenceseket ide-oda hurcolták, többen internálótáborba kerültek. Az utolsó házfőnök viszonylag jól járt, hiszen az akkor még önálló Szandaszőlős plébánosa lehetett. A ferences rendház könyvtárának állománya a huszadik század közepén nagyjából tízezer példányból állt. Ennek a gyűjteménynek egésze 1950-ben nem kellett, nem kellhetett senkinek. Budapestre is kerültek példányok, időnként egyetemi könyvtárakban is felbukkannak szolnoki kötetek, illetve az Országos Széchényi Könyvtárba is számos relikvia jutott. Onnan tudni, hogy ezeket a szolnoki rendházból vitték el, hogy az 1940-es években Lupkovics Kolos, a ferences rend későbbi tartományfőnöke katalogizálta, sorszámozta, illetve a Szolnoki Konvent is fel van tüntetve bejegyzésként.
Szolnokon Kaposvári Gyula vezetésével a megyei múzeum munkatársai is kivették a részüket az értékmentő munkából. Amikor hírét vették, hogy a Szolnoki Papírgyár zúzdájába ferences könyvek kerültek, önkéntesekkel, cserkészekkel értékmentő misszióra indultak. A papírgyár akkori vezetése nem hátráltatta az akciót, egyetlen feltétellel. Ahány kilogramm régi könyvet elvisznek a múzeumba, annyi kilogramm egyéb papírt kell vinni a zúzdába. Állt az alku!
A zúzdából kimentett könyvek 1950-től a múzeum gyűjteményét gyarapították, és azóta vártak jobb sorsukra. A hatvanezres múzeumi könyvállományt gondozó Jámbor Csaba az első pályázati forrásból a könyveket fertőtleníttette. Két évtizede pedig elindult a restaurálás, évente újabb és újabb könyvet hoznak rendbe – egymillió forinthoz közelít egyetlen kötet helyreállítása. Jámbor Csaba sok szempontot mérlegel, amikor arról dönt, hogy melyik példány újuljon meg. Szempont a tartalom, hogy létezik-e belőle másutt példány, milyen az állapota és mikor nyomtatták. Ha nem elég a pályázati forrás, akkor a múzeum kiegészíti azt. A múzeumban közel száz ferences kötetet őriznek. A más helyeken – például a fővárosi Margit körúti, illetve a szécsényi rendházban – tárolt rendi dokumentumok száma legfeljebb ezer lehet, azaz a teljes állomány tizede menekülhetett meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!