A szolnoki Damjanich János Múzeum legfelső szintjén, az egykori szálloda padlásterében kialakított terem egyik fala mennyezetig bepolcozva, telepakolva könyvekkel. Középen hatalmas asztal, közel tucatnyi igen régi könyvvel. Az egyik az a Szent Biblia, amelyet 1583-ban készítettek és amelynek a restaurálása a minap fejeződött be. A vaknyomással gazdagon díszített, festetlen, bőrkötésű, fatáblás könyv a szolnoki ferences rendház könyvtárából jutott kerülő úton a múzeumba. A kötet a Szolnoki Papírgyár zúzdájából menekült meg az 1950-es években. Hogy milyen állapotban? „A könyv kötése erősen megkopott, a sarkokon, a táblák élein és a sapkáknál megsérült, hiányos volt. A bőr barkarétege sok helyen lehorzsolódott, a bőrszerkezete felpuhult, az egyik kapocs nyelve hiányzott. A fatáblák sarkai lekoptak, letörtek. A nyílások felszakadtak, a könyvtestet csak a még ép bordák tartották a kötésben. A könyvtest papíranyaga jó megtartású, de rendkívül szennyezett volt. Néhány lap sérült, elszakadt. Az oromszegők hiányoztak” – idézte a megyei múzeum Facebook-oldala Hajdu Zsófia restaurátor szakvéleményét. Ezeket a sérüléseket tüntették el a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert pályázati összegből, amelyet a Damjanich János Múzeum egészített ki.
A kötet egyebek mellett azért érdekes, mert a Szent Jeromos-féle fordítást a tridenti zsinat 1546-ban autentikusnak nyilvánította. Kritikai kiadása csak az 1900-as évek végére készült el, II. János Pál pápa 1979-ben ezt a kötetet javasolja a nemzeti fordítások alapjának.
– Az 1583-ban készített munka a gyöngyösi ferencesektől került a rend szolnoki rendházába – tájékoztatott Jámbor Csaba, a Damjanich János Múzeum könyvtárosa.
A török kiűzésekor 1685-ben a felmentő seregekkel együtt érkezett Szolnokra Leiterer Bernardin ferences tábori lelkész, 1686-ban pedig Somodi Bernardin. A török dzsámit alakították át templommá, hogy a szentmiséket be tudják mutatni.
A Thököly-féle felkelés, majd a Rákóczi-szabadságharc viharos éveiben igen nehézzé vált az egyházi élet – egy időre elnéptelenedett a város, majd 1710-ben a lakossággal együtt a ferencesek is visszajöttek. A város szélén, a Tisza-parton telepedtek le, ahol vesszőfonadékból, sárból, nádból kunyhókat és deszkából egy kis kápolnát építettek. 1718-ban, Bezdeczky Ignác sótiszt kezdeményezésére kezdődött egy kápolna építése, amely egy későbbi bővítés során a templom szentélye lett.