„Mindenhol korhatáros a koncert, ahol korhatárosnak kell lennie”

Nagy számban voltak jelen gyerek-szülő csoportok.

Pontosan húsz éve jelent meg a Bëlga Majd megszokod című albuma, amely mára a formáció kultikus korongjává vált. Az évforduló kapcsán a zenekar grandiózus koncertet adott szeptemberben a Budapest Parkban. 

Ez a cikk most mégsem a Bëlgáról szól, annál inkább az „előzenekarként” fellépő Krúbi nevű rapperről. 

Nem vagy nemcsak önmagukban a trágár szövegek döbbentettek meg, hanem a többségében kiskorú hallgatóság jelenléte, valamint az őket kísérő szülők sokszor megrendítő reakciói.

Néhány éve barátom, egy reklámügynökség tulajdonosa minden kommentár nélkül átküldött nekem egy Krúbi-számot Orbán, verd ki a Ferinek címmel. Akkor csak annyit válaszoltam barátomnak, hogy eléggé szégyelltem volna, ha huszonévesen csak ilyen intellektuális „teljesítményre” futja részemről. Akkor ennyivel el is hessegettem a Krúbi-jelenséget magamtól…

A koncert utáni megdöbbenésemre másik barátom úgy reagált, hogy „de hiszen a Bëlga szövegei is tele vannak káromkodással”, ami igaz, de nem ilyen gyakorisággal és öncélúan. 

Még a Bëlgában is volt annyi önreflexió, hogy látva, szövegeik eljutnak a legfiatalabbakhoz is, megcsinálták az obszcenitást mellőző Zsolti, a béka című gyereklemezt. Krúbi a női nemet lealacsonyító, a szexualitást a legobszcénabban megjelenítő, öncélú szövegekkel operál. Persze közben zakatol a „politikai imprint” is: néha beleordítja a mikrofonba, hogy Vidnyánszky egy g…ci, hogy ha majd a közönség odakerül, tudja, hogy hova (vagy hova nem) kell tenni az ikszet…
Ezzel elérkeztem ahhoz a problémahalmazhoz, amelyet a Budapest Parkban látottak-hallottak sűrítve összefoglaltak. Tanulságos volt a hallgatóság összetétele: nagy számban voltak jelen gyerek-szülő csoportok, hiszen kiskorúak csak szülői felügyelettel látogathattak el az eseményre. Sok esetben kilenc-tíz éves kisfiúk, kislányok hallhatták például Krúbi BAMM című számát, amely leírja (olyan részletességgel, hogy a nyomdafesték tényleg nem bírja el), hogyan vesz rá egy előzetesen droggal kínált („beadjuk a kólát, desszert pedig eki”) lányt orális aktusra, majd közösülésre. Az „alkotás” refrénje: „Én kimondom, te vagy a legjobb ribancom!”

Nos, a fentieket meghallva kétféle szülőtípust tudtam megkülönböztetni. 

Talán az elsőt (megrendülve ugyan), de „könnyű” letudni: jól szituált anyuka frissen beszárított hajjal, a harmadik sorban ordítja a refrént, mellette nagyjából tizenhárom éves fiai. A másik észlelt szülőarchetípus döbbenetet és zavarodottságot sugárzott egyszerre. A sorok között felismertem egy közismert egyetemi docenst, tanszékvezetőt. A nagy műveltségű, többgyerekes (kislányt is nevelő) családapa előtt ott álltak kiskorú porontyai, arcukba pedig Krúbi üvöltötte: „hogyha átmehetek mind a két lyukon, megengedem, hogy bejelölj a Facebookon.”

El is érkeztünk a Krúbi-jelenség gyökeréhez: a szülők többségének fogalma sincs arról, milyen ingerek érik gyermeküket az online térben. 

Csak így fordulhat elő, hogy egy egyetemi tanár a „vak ló” bátorságával viszi ki kiskorú gyermekeit ilyen koncertre. Legyinthetnénk, hogy a Krúbi által képviseltek csak illékony divatzenék, de álljon itt néhány adat a probléma komolyságát megvilágítandó. A népszerű videómegosztón Krúbi legnézettebb száma, amely egyből úgy indít, hogy „születési évem 94 / Anyád 92-be megvolt a mosdóba a Tescoba’ Szentendrén”, a Nehézlábérzés jelenleg 11 millió megtekintésnél jár. A szöveg szerint később Krúbi egy vak lányra maszturbál…
Milyen önképe lesz a fentiek hallatán egy kis­fiúnak, hogyan kell egy nőhöz (később) közeledni, és ezt hallgatva milyen mintája lesz egy kislánynak, hogyan kell majd egy férfihoz viszonyulni? Hiszen még nem is értik, nem fogják fel… Hirtelen bevillan a Harcosok klubja című film, ahol az éppen mozigépészként dolgozó anarchista főszereplő filmkockányi hímtagot vág be a gyerekfilmbe: a gyerekek láttak is valamit, meg nem is, mégis sírni kezdenek. Krúbi nem adja meg ezt a lehetőséget sem: töményen kapjuk. („Művészetét” az NKA által is támogatott Fonogram 2021-ben díjjal tüntette ki…)

Felhívtam a magyar zenei élet egyik máig meghatározó előadóját; elmondása szerint ilyen koncertekre tizenhat év alatt még szülői kísérettel sem szabadna beengedni a fiatalokat. 

„Mindenhol korhatáros a koncert, ahol korhatárosnak kell lennie” – nyilatkozza Krúbi. A Budapest Park koncertje az élő bizonyíték, hogy ez nem igaz!

Julien Benda Az írástudók árulása című könyve ötlik fel… „Érti, aki érti. Nem biztos, hogy a gyerekek értik, mondjuk én nem adom a kezébe a nyolcévesnek” – nyilatkozza Krúbi szövegei kapcsán korunk ismert influencere, D. Tóth Krisztina, a Me Too-mozgalom egyik honi reprezentánsa. Ha a keresőbe Krúbit beírjuk, második találatként D. Tóth Elviszlek magammal című műsorának 2021-ben készült adását dobja ki, amelyben a riporter olyan simogató mondatokat dob be, hogy „a szövegeiden jól tetten érhető, hogy a lelked hol tart”. (A mi gyerekeink lelkével mi lesz?) D. Tóth szóba hozza, hogy „itt azért nagyon kemény káromkodások meg mindenfélék vannak, és felmerül-e benned a felelősség kérdése, vagy azt mondod, hogy szülők, ez a ti dolgotok?” Krúbi szerint „inkább az utóbbi”. Előadó, médiamunkás, kiadó „ledobja” magáról a felelősséget… Felmerül-e még a kérdés bármely józan szülőben, hogy magunkra maradtunk?
Talán nem teljesen… 

A koncert után találtam rá Pöltl Ákos Digitális Önvédelem elnevezésű projektjére. A Mathias Corvinus Collegium oktatója szülőknek (is) indít kurzusokat az online és fizikai térben gyerekeinkre leselkedő veszélyek azonosítására és kezelésére. 

Úgy fest, más választásunk nincs, mint hogy szülőként felvértezzük magunkat!

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)