időjárás 7°C Andor , András 2022. november 30.
logo

A futball nem csak egy játék

Sitkei Levente
2022.10.04. 16:00 2022.10.04. 17:39
A futball nem csak egy játék

A futball egy játék, szokás mondani, főleg akkor, ha kikap a csapat, és ezzel lehet valamennyire megnyugtatni a lelkünket, hogy lényegé­ben nem számít, mi is történt. Ahogy az örökké károgó, nagyon szomorú lelkű emberek teszik, mikor egy sportsikert követően azt mondják, attól nem lesz olcsóbb a kenyér, hogy legyőztük az angolokat.

Nincs igaza. A futball ugyanis nem játék, és igenis olcsóbb lesz a kenyér, ha közvetve is, ha jól teljesítünk. Mert a sportot, különösen a futballt mindenki követi. A miniszterelnöktől az utcaseprőig mindenkit érdekel, mi történt a pályán, és idegen emberek is össze tudnak ölelkezni, ha világraszóló tettet hajtott végre valamely hazánkfia egy akár távoli ország pályáján, sportcsarnokában, mezőjén. 

Ha pedig ezt a futballválogatott teszi, akkor az egész ország úgy érzi, ő maga is benne van ebben a diadalban, azok a fiúk ott a gyepen minket képviselnek, látványosan, címerrel a szívük fölött. Ez nem csupán magyar jelenség, hanem a világon mindenütt így van. 

Mindenhol vannak károgók, elégedetlenek, de általánosan kimondható, hogy amikor elkezdődik a mérkőzés, a válogatottal együtt lélegzik a néző és a szurkoló, és onnantól ez igenis vérre megy. Győzni kell. Ha pedig kikapunk, akkor kezdődhet az, hogy ez csupán egy játék.

Épp ezért volt elképesztően felemelő érzés, hogy a magyar szurkolók az olaszok elleni mérkőzésen végigtapsolták az ellenfél himnuszát. Spontán kezdődött a taps, nem irányította a kemény mag, amely azért jól meg tudja szervezni a szurkolást. Ennél nagyobb tiszteletadás nincs a lelátókon. Mondhatnánk, a himnuszt tisztelettel, vigyázzállásban kell végighallgatni, az ellenfél is így tesz, ez a helyes magatartás.

A focipályán azonban más szabályok érvényesek. A himnusz végigtapsolása amolyan előzetes főhajtás, jelzés, hogy bármi is történik utána a pályán, örülünk, hogy veletek mérjük össze az erőnket. 

Harc a kaukázusi olajért

A második világháború hídfőcsatáit 1942 nyarán vívta a magyar haderő a Donnál. Horthy Miklós idősebbik fia, Horthy István is ekkor szenvedett tragikus repülőbalesetet.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az angol szurkolók füttykoncertje a magyar himnusz alatt, valamint a németországi incidens, mikor egy szurkoló szivárványos zászlóval befutott a pályára a magyar himnusz idején, nem feledhető. Nem is fogja elfelejteni senki. Ezek a nagyon kicsinek tűnő részletek dagadnak igazán hatalmasra idővel. 

A kifütyült himnusz azt jelzi, nincs meg a tisztelet felénk, és ezt senki sem képes teljesen elhatárolni a mindennapi élettől. Ez nem politika, de még a legfelsőbb diplomáciai kapcsolatokat is érintheti a futball körüli eseménysorozat.

Nem beszélve az igazán súlyos múlttal rendelkező államok belső viszonyairól. Észak-Írország nagyon furcsa helyzetben van, hiszen nem igazi ország, de nem is egy tartomány.

Himnusza a briteké, lakossága megosztott, vallásilag van kettéválasztva az aprócska országrész, területe és lakossága is csekély, de aki ott él, az mind mesélhet a múlt véres eseményeiről. 

Elvben ezt tartaná össze az erre tökéletesen alkalmas futball. Kyle Lafferty, a válogatott leghíresebb tagja nemrég kocsmában múlatta az időt, egy szurkoló pedig azt mondta neki: Hajrá, Celtic! Lafferty erre úgy reagált, azok IRA-s barmok (Fenian bastards). 

Nehéz lefordítani a kifejezést, mert nem az IRA-t jelenti, hanem a jóval régebbi Ír Testvériséget, ráadásul a Celtic szurkolói önmagukra pont a Fenian Army kifejezést használják, amely ha ők mondják, pozitív, mások szájából sértő. 

Az pedig, hogy a Celtic egy glasgow-i csapat, csak hab a tortán, Skóciában élő írek alapították, s nem mellékesen azért megjegyezhető, hogy a két skót nagycsapatnál mindmáig tetten érhető, hogy vallási alapon igazolnak, a Glasgow Rangers inkább protestánsokat, a Celtic katolikusokat.

Lafferty pedig protestáns. Ennyi kellett mind­össze ahhoz, hogy a katolikusokat és protestánsokat összefogó válogatott már ne tudja soraiban megtartani legnagyobb sztárját, hiszen kimondta, amit gondolt, és bizony Észak-Írországnak ma már több mint fele katolikus, kis túlzással IRA-s barom. Csapattársa, Conor McMenamin is az. Róla nemrégiben került fel az internetre egy videó, amelyen IRA-párti dalt énekel mintegy tíz évvel ezelőtt. 

A futballszövetség pedig alapos megfontolást követően hivatalosan is visszahívta a csapatból McMenamint, hiszen bár a duhajkodás idején még serdülő ifjú volt, a közösség egységét mégsem tudta képviselni. 

Márpedig azok a pályán a társadalmat képezik le, ha nem is hűen, de inkább amolyan idealizált képét mutatják az országnak. A legjobbak, akik át tudják hidalni a politikai-vallási-kulturális különbözőségeket, vállvetve harcolnak az egész ország dicsőségéért. Belgium hagyományos értelemben nem egy ország, még az uralkodó sem Belgium királya, hanem a belgák királya. 

Csakhogy belga nép nincs, csak egymást igazán utáló flamandok és vallonok, utóbbiak lényegében franciák, egyetlen összekötő kapocs számukra a futballválogatott. Ott pedig nincs ellenségeskedés, nem keresnek saját szektort a franciák és a flamandok, nem verik össze egymást a válogatott meccseken, hanem együtt örülnek, ha a vörös ördögök győznek. Majd hazamennek, és folytatják az utálkozást saját városaikban és falvaikban.

Borítókép: Magyar szurkolók a Budapest Puskás Arénában 2022.09.26-án., a Magyarország Olaszország UEFA Nemzetek Ligája mérkőzésen (Fotó: Mirkó István)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.