Kiderült: premontrei a bugaci „aranymonostor”

A kecskeméti múzeum kiskunsági feltárásába idén nyáron számos pályakezdő archeológus is bekapcsolódott.

Kiderült, milyen szerzetesrendnek volt a központja a Bugac melletti Pétermonostora, miután a kecskeméti múzeum kiskunsági feltárásába idén nyáron számos pályakezdő archeológus is bekapcsolódott. Ők tájékoztatták Rosta­ Szabolcs ásatásvezető régészt, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóját arról, hogy előkerült Belgiumban az a lista, amelyen Pétermonostorát is említik. Ebből a jegyzékből derül ki, hogy a 2011 óta kutatott középkori kolostort a premontrei rend használta, nem a bencések, amiként ezt korábban feltételezték.

Mint ahogyan a vallon területek felé mutat az a felszínre hozott Szent Péter-ereklyetartó is, amelyet a brüsszeli szakemberek csúcsmodellnek neveznek, és nagy érdeklődést mutatnak iránta.

Pétermonostora a kiskunsági Homokhátság egykori központja volt, jelentős kereskedelmi város. Az elmúlt években és idén az elpusztult település XIII. századi főterét tárták fel. A várszerű épületegyüttest a tatárjárás idején árokrendszerrel vették körül, mivel ekkoriban a kolostorok voltak az ellenállás helyszínei. A sík vidéken nem is nagyon volt más olyan létesítmény, amely megvédhette volna a lakosságot a mongol támadóktól, mutat rá Rosta Szabolcs.
Az év egyik legkülönlegesebb felfedezése, a pusztulási horizont azonosítása a régészek azon tapasztalatait egészíti ki, amelyek a tatárjárás kézzelfogható bizonyítékai, az erőszak, a nyílt színi összeütközés jelei. Ezek lennének a város különböző pontjain talált fegyverek, fegyveralkatrészek, a legyilkolt gyermekek maradványai. A védelmi árkokból idén rengeteg temetetlen állatmaradvány került elő. Bizonyára egy hirtelen megjelenő nagyobb társaságot kellett ellátni élelemmel, például egy mongol seregtestet, hiszen a harcosokat ott helyezték el és teleltették, ahol maradt infrastruktúra. Ezt valószínűsíti, hogy a pusztulási horizontból keleti buzogányt is kiástak.

Jövőre azon a helyen nyitnak szelvényeket, ahol különböző kézműipari műhelyek működhettek és ispotály állhatott. 

A kutatott település kiterjedése két négyzetkilométer, belvárosa kifejezetten városias jellegű, hiszen a XII–XIII. század fordulóján egy-egy ilyen magyar központ már nagyon hasonlított az akkori nyugat-európai városokhoz. A kőalapozású, gerendavázas, több esetben alápincézett emeletes házakat kereskedelmi lerakatok és ipari ingatlanok egészítették ki. Mindez arra mutat, hogy teljesen más jellegű települési kép bontakozik ki, mint amilyet az Árpád-korról elképzeltek, hangsúlyozza a szakember.
– Rendkívül gazdag hagyaték maradt fenn, aminek az egyik oka az, hogy a tatárjárás csupán egy pillanatképet őrzött meg a történelemből, miután a környéket letarolta. Ezzel számunkra bezárta azt a világot egy kis szelencébe. Az utókornak ezt a szelencét kell kinyitnia. A mongolok sok mindent elvittek, tönkretettek, de nagyon sok minden a föld alá került, amit azóta sem bolygatott senki – magyarázza a régész.
Pétermonostorának hozzávetőleg kétezer lakóépülete volt, és legalább háromezren lakhatták. Bár a monostordomb elbontásakor hihetetlen mennyiségű sír elpusztult, a régészek már az ezerhétszázadik nyughely kibontásánál tartanak, és még nem érték el a temető széleit.

A magyarokon kívül olaszok, franciák és vallonok is élhettek itt, a kereskedelemmel görögök, örmények és zsidók foglalkoztak. A XII. század közepén néhány muszlimmal is számolni kellett: ők szintén a kereskedelemben vettek részt, esetleg katonáskodtak.

A keresztes hadjáratok időszakáról van szó, amikor Magyarország területén rengeteg zarándok és hadtest haladt át nyugatról keletre, huzamosabb ideig itt tartózkodva. Azt is tudni lehet, hogy a településnek volt egy (talán) Rómában egyetemet végzett jegyzője, hiszen megtalálták a pecsétjét.
A tatárjárás után nem sikerült az újratelepítés, bár próbálkoztak vele. Ebben az is közrejátszott, hogy a főút áttevődött egy másik irányba. Megérkeztek a kunok is, igen komoly zavargásokat okozva. A templomot lebontották, a köveket elhordták. Megkeresztelkedésük után, az 1330–40-es években ugyan kisebb kun faluként újjászületik Pétermonostora (a XVI. századra elhagyva nevéből a Pétert), a törökök azonban véget vetettek az újbóli felemelkedésnek. Az 1530-as évekre a település teljesen elpusztult. Ennek ellenére a környékbeli tanyák lakói még az 1940-es években is temetkeztek ide. A monostordomb nagy részét az 1950-es években bontották le.

A bugaci lelőhelyet turisztikai pályázat keretében kezdték kutatni 2011-ben. 

A 13 méter belszélességű, 21 méter belhosszúságú háromhajós bazilikát a 2013. évi feltárás hozta elő. Az alapozásban talált pénzek és a rétegtani vizsgálatok alapján tisztázódott, hogy 1130–1150 között épült, három periódusban. A kolostor tőle északra helyezkedett el.

A műszeres felderítés során unikális leletek egész sora, nagy mennyiségű érme, köztük honfoglalás kori veretek és több mint háromezer fémtárgy került elő a föld alól. Az itt talált aranyozott tárgyak száma is meghaladja a háromszázat, ami miatt a közbeszédben aranymonostorként kezdték emlegetni. Ennek hajdani díszes voltára a törmelékben fennmaradt kőfaragványok, vörösmárvány sírkő- és járólaptöredékek engednek következtetni. Az elpusztult középkori város mindennapjaiba a jövő nyáron nyíló bugaci látogatóközpontban kap majd betekintést az érdeklődő.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Flickr)