Csak a rabszolgák leszármazottai számíthatnak kártérítésre?

Bejárta a világsajtót, hogy Barbados kártérítést követelhet Benedict Cumberbatch-től, akinek családja évszázadokkal ezelőtt cukornádültetvénnyel rendelkezett a szigeten. A hír bár nem teljesen igaz, elég volt ahhoz, hogy ismét fellángoljon a vita: szükséges-e a volt gyarmatok anyagi támogatása. 2023 szakértők szerint sorsfordító lehet.

12 Years a Slave Fotó: REGENCY ENTERPRISES / RIVER ROAD Forrás: Europress/AFP

Henrietta Woodot harmincéves kora körül, 1848-ban szabadították fel Ohióban. 1853-ban elrabolták, ismét eladták rabszolgának, így a polgárháborút egy texasi ültetvényen dolgozta végig. Abraham Lincoln 1863-ban írta alá a rabszolgák felszabadításáról szóló rendelkezést, de Wood csak a háború után lett szabad. Visszatért Ohióba, és húszezer dollárra (mai értékén 440 ezer) perelte elrablóját. A kizárólag fehérekből álló esküdtszék kétezer-ötszáz dollárt ítélt meg neki, ami töredéke volt a kérelemnek, de a mai napig a legnagyobb kártérítés, amelyet rabszolgaság miatt az USA-ban perben megítéltek. Igaz, a háború után az első jóvátétel még valamivel több mint 16 hektár földről és egy öszvérről szólt, ám ez nem valósult meg. Így mióta Galves­tonban egy unionista tábornok elkiáltotta magát 1865. június 19-én, hogy „minden rabszolga szabad!”, a kártérítés kérdése Damoklész kardjaként függ az Egyesült Államok felett.

És nem csak felettük. Az európai gyarmattartó országok örökségével kapcsolatban szintén merülnek fel kérdések. A többek között a Bahamákat, Barbadost, Guayanát, Haitit és Jamaicát is tömörítő, 15 országból álló CARICOM szervezet 2013-ban alapította meg jóvátételi bizottságát, amely tízpontos tervet állított össze a korábbi európai gyarmattartók elszámoltatására. Az országok elsőként nyilvános bocsánatkérést várnak az érintett európai kormányoktól, továbbá gazdasági segítséget. David Cameron korábbi brit miniszterelnök 2015-ben látogatott Jamaicára, amikor kijelentette, hogy a rabszolgaság a brit történelem sötét foltja, de az „országoknak tovább kellene lépniük”. A CARICOM nem így tett, sőt felhívta a figyelmet, hogy 2015 volt az év, mikor az évekig a brit költségvetés negyven százalékát kitevő, a rabszolgaság XIX. század eleji eltörléséért járó kártérítést a brit kormány végre kifizette. Barbados az egyik leghangosabb CARICOM-­tag. 1966-ban vált függetlenné, 2021 novemberében pedig köztársasággá, megfosztva akkor Erzsébet királynőt, ma III. Károlyt az államfői címtől. Történészek szerint a barbadosiak hozzáállása nem véletlen, mivel a britek az 1637-es hódítás után itt követték el a legkegyetlenebb cselekményeket, és a sziget hamar a brit rabszolga-kereskedelem koronaékszere lett.

A jóvátételről szóló viták rendre felbugyognak tudományos és politikai körökben, azonban 2023 szakértők szerint sorsfordító lehet. George Floyd halála után Amerikában a BLM mozgalom előretörésével, II. Erzsébet halálával és így a királyi családban bekövetkező változásokkal pedig a korábbi angol gyarmatbirodalomban lehet politikai tőkét kovácsolni a jóvátételből. Mark Rutte holland miniszterelnök nemrég kijelentette, kormánya nagyon sajnálja Hollandia korábbi tetteit, de fizetni nem fognak.
Barbados a gazdasági nehézségek miatt nem csak szóbeli megnyilvánulásokat szeretne. David Comissiong, a helyreállítási bizottság helyettes vezetője szerint még korai státuszban vannak a megbeszélések, de valóban elképzelhető, hogy az ország jogi lépéseket tesz magánemberek ellen is, ami precedenst teremt majd. Benedict Cumberbatch így került a lapok címlapjára, miután néhány évvel ezelőtt elismerte, őse, Abraham Cumberbatch cukornádültetvényt vásárolt 1728-ban, és több mint 250 rabszolgával dolgoztatott, aminek következtében a Cumberbatch család az egyik leggazdagabb lett az Egyesült Királyságban. A család a XIX. század folyamán eladta az ültetvényt.

Hasonló történet számos híres brithez köthető: George Orwell, Graham Greene, Elizabeth Barrett Browning vagy éppen II. Erzsébet kuzinja felmenői között is találni rabszolgatartót. A prominens családok sok esetben jól szituáltak, a jóvátétel összegét gyakran fektették a brit ipari forradalomba, vidéki birtokuk fenntartásába vagy fordították jótékonykodásra. Számos leszármazó ma sem számít szegénynek, így Barbados komoly támogatásra tehet szert, ha mindenkit beperel.

Cumberbatch a botrány kitörése után bevallotta, hogy édesanyja még karrierje kezdetén nem javasolta, hogy saját nevén legyen színész, mivel „majd a pénzét akarják”. Comissiong szerint erről nincs szó, mindössze a brit sajtó fújja fel a történetet.

Más lehet a helyzet Richard Drax konzervatív képviselő esetében, akinek családja ma is működő cukornádültetvénnyel rendelkezik a szigeten. A barbadosi bizottság szeretné, ha Drax lemondana a birtokról, hogy azt a rabszolgaságnak emléket állító múzeummá alakíthassák. Ha a képviselő erre nem hajlandó, a bizottság kész nemzetközi döntőbíróság elé vinni az ügyet.

A jóvátételi követelések minden esetben kérdéseket vetnek fel. Drax esete sem teljesen egyértelmű, de az amerikai jóvátétel kapcsán még több a kérdés. Számos tanulmány született arról, hogy a kártérítés bár üdvözlendő, technikailag megvalósíthatatlan. Először is kérdés: ki kapja? Csak a feketék? Az indián kisebbségek, a spanyol ajkúak diszkriminációja miért ér kevesebbet? (Az indiánok 1978-ban 1,3 milliárd dollárnyi kártérítést kaptak, ami sokak számára okozott csalódást, mivel a döntés fejenként ezer dollárral volt egyenlő.)

Ha csak a feketéket számoljuk, akkor minden amerikai fekete, vagy csak a rabszolgák leszármazottai? Helyes-e megkülönböztetni a fekete lakosságot aszerint, hogy rabszolgák vagy szabadként Amerikába érkezettek leszármazottai? Utóbbi kérdést eldönteni látszik Kalifornia 2021-ben létrehozott jóvátételi bizottsága, amely december közepén döntött, hogy csak a rabszolgák leszármazottai számíthatnak jóvátételre. Itt továbbá felmerül, hogyan bizonyítható kétség nélkül a családfa, illetve minden leszármazott jogosult lesz-e. Hiszen nem minden fekete szorul segítségre, éppen Kaliforniában számos, a szórakoztatóiparnak köszönhetően jól szituált fekete él.

További kérdés, hogy a kártérítés mennyire egyeztethető össze az alapvető amerikai felfogással, hogy az állam minél kevésbé szóljon bele a polgárok életébe. Ennek köszönhetők az amerikai oktatási és egészségügyi anomáliák, ahol a magánintézmények jobbak az állami ellátásnál. Ezért a jóvátétel formája sokak szerint leginkább egyetemi ösztöndíjakban vagy lakhatási támogatásban kellene hogy megnyilvánuljon, nem pedig vállalkozási segítségben, amely sok esetben felmerül. A Harvard Egyetem százmillió dolláros alapot hozott létre tavaly a fekete diákok számára, a Georgetown Egyetem pedig megemelte a feketék ösztöndíját.

Barbados egészségügyi és oktatási célra felhasználni tervezett jóvátétele szintén beleillik a sorba. Ám az ország gazdasági előnyt is remél, ami már sokkal inkább világgazdasági kérdés, semmint emberiességi. Így a Karib-térség kártérítési törekvése ismét elveszhet a nagyhatalmak játszóterén, ugyanúgy, mint a rabszolgaság fennmaradásának vagy eltörlésének kérdése.

Kifizetés Nincs bevált minta, hogyan lehetne minden jóvátételt probléma nélkül levezényelni. Az amerikaiak eddigi jóvátételi ügyeiben például rendre problémák merültek fel, többnyire úgy, hogy nem az áldozatok kapták a megítélt összeget. A legsikeresebb jóvátétel a második világháború japán-amerikai túlélőinek esete lett, akiktől 1988-ban kért bocsánatot a kongresszus, elrendelve fejenként húszezer dollár kártérítést, összesen 1,6 milliárd dollárt. Ezzel szemben az amerikai indiánok esete messze nem volt ilyen pozitív kimenetelű. A kongresszus a második világháború után állított fel bizottságot, hogy az államilag elismert törzsek földet kaphassanak. A végeredmény sokaknak azért okozott csalódást, mivel összesen ezer dollárnak megfelelő összeget kaphattak fejenként. Egy 1971-es külön megállapodás adott némi reményt a sikeresebb tárgyalási pozíciókra: Alaszkában 18 ezer négyzetkilométernyi területet kaptak elvett birtokaikért cserébe az eszkimók és az aleutok. Azonban nem közvetlenül kapták meg ezeket, hanem speciális vállalatok kezelésébe kerültek, az indiánok pedig a profitot kapták meg. 1994-ben Florida a Ku-Klux-Klan által szervezett 1923-as mészárlás túlélőit szerette volna kártalanítani fejenként kétmillió dollárral. A pénz azonban nem került teljes egészében az áldozatokhoz. Egyikük történész rokona szerint már a bocsánatkérés is nagy előrelépés volt. Hasonló eset történt 2013-ban Észak-Karolinában, ahol 7600 sterilizációra kényszerített embernek ítéltek meg kártérítést. Többségük fogyatékkal élő afrikai-amerikai volt, ám a tízmilliós alaphoz nem mindenki fért hozzá.

Borítókép: Benedict Cumberbatch és Chiwetel Ejiofor a 12 év rabszolgaság című film egyik jelenetében. Ültetvényes örökség? (Fotó: Europress/AFP)