Oroszország 2022. február 24-én hajnalban inváziót indított Ukrajna ellen, miután február 21-én elismerte a két kelet-ukrajnai szakadár terület, a Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, és a hivatalos megfogalmazás szerint békefenntartó csapatokat küldött a térségbe. Annak ellenére, hogy az ukrajnai háború kezdete előtti hónapokban a nyugati hírszerző szolgálatok – köztük is leghangosabban az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) – folyamatosan figyelmeztettek a veszélyre, a háború kirobbanása váratlanul érte a nemzetközi közvéleményt. Pedig az ukrán–orosz szembenállás legalább 2014-ig, a Krím félsziget Ukrajnától történő elcsatolásáig, de még jóval régebbre is visszanyúlik, a két ország történelmét teljes mértékben átszövi Szenes Zoltán szerint.
Az ukrajnai háború gyökerei: stratégiai hibák, erélytelenség, fenyegető orosz felkészülés
Ezzel együtt – mutat rá a szakértő – három történést lehet kiemelni, ha a háború előzményeit vizsgáljuk: a Krím annexióját, a kelet-ukrajnai harcokat lezárni hivatott minszki egyezmények be nem tartását, illetve a háborút megelőző év jelentős csapatösszevonásokkal járó orosz–belorusz hadgyakorlatait.
A minszki megállapodásoknak a mintegy tizennégyezer áldozattal járó, elhúzódó katonai konfliktust kellett volna megelőzniük, azonban Ukrajna hibázott a volt vezérkari főnök szerint azzal, hogy nem adott a szakadároknak kielégítő, de saját magának még vállalható engedményeket. Az egyezményekkel kapcsolatban a nyugati államok, Németország és Franciaország ott mulasztottak, hogy nem gyakoroltak nyomást Ukrajnára. És az Európai Unió Oroszország ellen életbe léptetett, félévenként meghosszabbított gazdasági szankcióin túl nem volt más eszköz Vlagyimir Putyin ellenében sem, aki 2014 áprilisától támogatta a szakadárokat – ugyan egyelőre el nem ismerve a megyerészek függetlenségét. Ennek következtében, Szenes Zoltán megfogalmazásában, „befagyott területté” váltak Donyeck és Luhanszk megyék bizonyos részei.
A Krím elcsatolásának problémája Szenes szerint nem volt megoldható, hiszen csak „nagy háborúval” lehetett volna visszafoglalni, mivel Oroszország jelentős katonai jelenlétet épített ki a félszigeten.
A háború kitörését megelőző évben végrehajtott, esetenként kilencvenezer főt mozgató hadgyakorlatok Szenes Zoltán szerint egyfajta főpróbák voltak, azonban az akkori feszült helyzetet Angela Merkel német kancellár megoldotta, akinek jó kapcsolata volt Vlagyimir Putyinnal, ekkor tehát még nem indult meg az invázió.
A meglepetésinvázió
Bár a hadgyakorlatokkal Oroszország nemzetközi megállapodásokat sértett, illetve a CIA 2021 októbere óta nyilvánosságra hozta a vészjelzéseit, a háború kitörése mégis meglepte a nemzetközi közösséget. Szenes Zoltán is úgy látta, hogy az Oroszország által február 21-én elismert két népköztársaságba bevonuló orosz békefenntartó csapatok – amelyeket a helyiek nagyon pozitívan fogadtak – a georgiai (grúziai) ötnapos háború lezárásához hasonló modell megvalósítását teszik lehetővé.
Rengeteg előjele volt a háborúnak, de senki nem hitte el, hogy ki fog törni
– összegez Szenes Zoltán.
Szerepcsere: Oroszország mint az elhúzódó háború kínlódó fele?
Napóleon és a náci Németország Oroszország elleni hadjáratai széles körben ismert végeredménnyel zárultak: bár időben egymástól távol zajlottak, mindkét esetben Oroszország óriási távolságai, az időjárás és az oroszok hősies helytállása garantálták a győzelmet. Az ukrajnai háború kapcsán úgy tűnik, felcserélődtek a szerepek, és Oroszország mérte fel rosszul Ukrajna képességeit és kiterjedését.
Szenes Zoltán szerint kétségtelen, hogy már csak a földrajzi kiterjedtség miatt is kimondottan nagy katonai konfliktusnak számít az ukrajnai háború – a világban kirobbanó, átlagban évi 20-25 fegyveres konfliktus tükrében vizsgálva azt –, azonban amit egyértelműen rosszul mért fel az orosz vezetés, hogy Ukrajna nyolcévnyi alacsony intenzitású harcok alatt jelentősen megerősítette hadseregét.
Ehhez jött még hozzá Volodimir Zelenszkij döntése a hadiállapot bevezetéséről és a tartalékosok mozgósításáról. A területvédelmi erők hősies küzdelme egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország nem tudott úgy előrehaladni, mint ahogyan tervezte. A háború elején Oroszország az ukrán haderő összlétszámánál alacsonyabb élőerővel, de technológiai fölény birtokában kezdte meg az inváziót, és rövid idő alatt elfoglalta Ukrajna területének egynegyedét.
Azonban ez az előny a nyugati fegyverszállítmányok belépésével egyre csökkent, a folyamatosan érkező nyugati fegyverek lassan megfordították a háború menetét.
(Fotó: MTI/AP/LIBKOS)
Az oroszok áprilisban kivonultak Észak-Ukrajnából, szeptemberben az ukránok sikeres támadó hadművelettel felszabadították Harkiv megyét, novemberben az orosz erők feladták a déli Herszon védelmét, és visszavonultak a Dnyeper déli partjára. Bár Oroszország 2022. szeptember 30-án hivatalosan az országhoz csatolta a két szakadár népköztársaságot és a déli megyéket, az elmúlt év októberétől hadászati védelembe ment át, és megkezdte Ukrajna kritikus infrastruktúrájának stratégiai bombázását. Állóháború alakult ki, amelyet január közepétől kisebb részcélokért indított orosz támadások jellemeznek a keleti fronton.
A háború során az oroszok számos stratégiai hibát követtek el, de az ukrán erők sokszor hősies küzdelme is kellett ahhoz, hogy az orosz erők végül nem tudták bevenni Kijevet, nem tudták elfoglalni Harkivot, és nem maradt erejük támadást intézni Ogyessza ellen. Szenes Zoltán emlékeztet arra, hogy 2022. február elején még Mark Milley, az Egyesült Államok Egyesített Vezérkari Főnökségének elnöke is úgy fogalmazott: az orosz erőknek mindössze három nap szükséges ahhoz, hogy kapitulációra bírják Ukrajnát. Nem sokkal a háború kitörése előtt Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter Washingtonban tárgyalt kollégájával egy esetleges partizánháború megszervezéséről.
A nyugati államok akkor azt hitték, hogy az oroszoknak nem lesz képes ellenállni Ukrajna. Ennek ellenére sikeres honvédő háború bontakozott ki.
– Igazából tehát sem a nemzetközi közvélemény, sem a hírszerző szervek nem gondolták, hogy ilyen hősies ellenállás bontakozik ki – húzza alá a szakértő.
Volodimir Zelenszkij: a színész elnök a morál letéteményese
A háborút több véletlennek nevezhető mozzanat tette elhúzódó háborúvá. Az egyik ilyen az volt, hogy Volodimir Zelenszkij elnököt az oroszoktól megszerzett hírszerzési információknak köszönhetően időben kimenekítették a fővárosi kormányzati negyedből, és a városba beszivárgó orosz katonai hírszerzők egyszerűen nem akadtak a nyomára. Az államfő ráadásul nem akart engedni a nyugati sugalmazásnak, és emigráns kormányt alakítani Londonban, Varsóban vagy más egyéb helyen.
Zelenszkij Ukrajnában maradt, és napi videóüzeneteivel jelentős tartást és morális pluszt adott az ukrán honvédő erőknek, illetve folyamatosan tematizálja a nemzetközi politikát, és kér nyugati fegyvereket, gazdasági-pénzügyi segítséget.
(Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal)
Amennyiben Zelenszkij nyugatra távozik, nem kezdi el lelkesíteni a népet, akkor gyakorlatilag nem lett volna ellenállás a szakértő szerint, és könnyen megalakulhatott volna az orosz bábkormány. Azonban Volodimir Zelenszkij színészként és előadóművészként megérezte, hogy a honvédelemhez nemcsak erőforrások, hanem hazafias érzelmek, ukrán büszkeség is kell. Még az orosz nyelvű területeken sem fogadták szívesen az orosz betolakodókat (március elején már tüntetések voltak Herszonban), és az elfoglalt területek számos pontján partizánakciók indultak a helyi orosz erők ellen.
Az enyhülés lehetőségét hordozó változó retorika
A háború alatt fontos szerep jut a kommunikációnak, nemcsak Volodimir Zelenszkij, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök részéről is. Putyin a hadműveletek második szakaszától, április közepétől ugyanis fokozatosan a Donbaszra, illetve Herszonra, valamint a déli területek megőrzésére határozott meg politikai-katonai célokat.
– Hol van már itt a nácítlanítás, a demilitarizáció vagy a NATO-tagságtól való eltérítés? – összegez Szenes Zoltán, utalva az eredeti három célra. Tavaly ősztől az orosz kommunikáció áttevődött a Nyugattal való szembenállásra és arra, hogy valójában a NATO és a Nyugat a támadó fél, amellyel szemben meg kell védeni Oroszország egységét és cselekvőképességét. Ezt Putyin most február 21-én az orosz törvényhozás előtt tartott beszédében is kiemelte.
Szenes Zoltán szerint ez akár még jót is jelenthet, mivel a politikai célok folyamatos változtatása rugalmasságot feltételez, ami jól jöhet akkor, amikor a jövőbeli békekötés feltételeit tárgyalják majd a felek. Azonban ott még nem tartunk. A szakértő szerint most mindkét fél abban reménykedik, hogy tavasszal-nyáron tud a másikat megroppantó nagyobb offenzívát indítani.
Az oroszok azért érzik a lehetőséget, mert mozgósítanak – felemelték a teljes haderő létszámát másfél millióra, a szárazföldi erők létszámát nyolcszázezerre. Az ukrán fél meg azért, mert bízik abban, hogy kap még modernebb technikát, harckocsikat, vadászrepülőgépeket, helikoptereket.
– Márpedig amíg úgy gondolják, hogy katonailag tudnak eredményeket elérni, addig a harcot folytatni fogják. Messze még a háború vége! – összegez Szenes Zoltán.
(Fotó: MTI/AP/Alekszej Alekszandrov)
Macron különvéleménye Emmanuel Macron francia elnök a nemzetközi közösség fajsúlyosabb vezetői közül egyedüliként gyakorta említette, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa számára az ukrajnai háborúból olyan egérutat kellene biztosítania a nyugati államoknak, ami nem jelenti Oroszország teljes megalázását. A nemzetközi kapcsolatok történetét kutatók közül sokan vannak azon az állásponton, hogy az első világháborút követően Németország teljes diplomáciai és politikai izolációja, kihagyása a nemzetközi kapcsolatokból legalább részben okozója lehetett a második világháborút elindító lengyelországi inváziónak. Szenes Zoltán szerint azonban elsősorban a két ország történelmi viszonya mozgathatta Macron ilyen jellegű megszólalásait: a francia–orosz kapcsolatok évszázados távlatokra nyúlnak vissza – a két ország elitjeinek viszonyrendszere szerteágazó, legyen szó a francia forradalom elől Oroszországba menekülő francia, illetve az 1917-es bolsevik forradalom elől Franciaországba menekülő orosz burzsoáziáról. És Franciaország mindig is aktív volt, amikor oroszországi kérdésekről volt szó. Macron egyébként a müncheni biztonságpolitikai konferencián tartott beszédében is hangsúlyozta, hogy Oroszországot meg kell gyengíteni, hogy ne tudjon ilyen mértékű támadást indítani a jövőben.
Borítókép: Az ukrajnai háborúban elesettek emlékére elhelyezett zászlókat nézi egy nő a kijevi Függetlenség (Majdan) tere közelében 2023. január 20-án. (Fotó: MTI/AP/Daniel Cole)
