Kárpátalja – Az ukrán politikában sikk lett a magyarokat rágalmazni

Riportunk múlt heti első részét azzal zártuk, hogy helyi értelmiségiek segítségével igyekeztük megérteni a munkácsi turulszobrot ledöntő Baloga-klán magyarellenes üzelmeit. Popovics Pál szerint a magyarellenes önkényeskedéseket a józan többség a város becsületére nézve szégyenteljes dolognak tartja, mivel itt sok évszázados hagyománya van a nemzetiségek harmonikus együttélésének. Az állami propaganda diktálta, hivatalos Magyarország-ellenesség mindeddig kevésbé ragadt át a háborút csak túlélni igyekvő ruszin és ukrán átlagemberekre.

Turultalanított munkácsi vár Fotó: Mirkó István

Az ukrán politikai osztály a média közvetítésével elérte, hogy a többség szemében az oroszok után a magyarok számítsanak a legellenszenvesebb nációnak – mutat rá Meskó János helytörténész, a munkácsi várban működő Sztálini Terror Áldozatai Kárpátaljai Emlékmúzeum vezetője. Ezt felmérések bizonyítják. Mint mondja, a szemükben túlteszünk még a fehéroroszokon is, csak mert az Orbán-kormány nem úgy viszonyul a háborúhoz, ahogy azt Kijev szeretné. 

Az ukrán központi média azt a hivatalos narratívát közvetíti, hogy „a magyar kormány Putyin-párti, és ahol tud, keresztbe tesz Ukrajnának, mert azt reméli Oroszországtól, hogy annak győzelme esetén visszaszerezheti Kárpátalját”.  

– Azt elfelejtik, hogy Magyarország az elsők között volt azon államok sorában, amelyek elismerték Ukrajna függetlenségét és mint jó szomszéd a határait is. A háború kitörése óta a magyar állam és a magyar civil szervezetek önzetlenül segítik az ukrán menekülteket, és folyamatosan küldik országunkba a humanitárius segélyeket, de sajnos az ukrán média erről nem beszél. Helyette azt ismételgeti, hogy a kárpátaljai magyarok szeparatisták, akik nem akarnak megtanulni ukránul – magyarázza a múzeumvezető. 

Toborzó plakát, háttérben a munkácsi várral. Fotó: Mirkó István

– Noha ezeregyszáz éve élünk itt, nem számítunk őshonos kisebbségnek, tehát nem is illet meg semmilyen etnikai kisebbségnek járó alkotmányos jog. Innen már csak egyetlen apró lépés választja el az ukrán államot a magyarok fizikai megsemmisítésétől, ahogy történt erre kísérlet 1944 őszén, a sztálini terror idején is. Erre közvetett bizonyíték, hogy számos szélsőséges, de népszerű ukrán influenszer locsog YouTube-csatornáján arról, hogy az Oroszország feletti diadal után Ukrajna következő feladata Magyarország lerohanása és szétdarabolása lesz. 

A magyarokat pedig vissza kell zavarni őshazájukba, az Urálon túlra „orosz testvéreikhez”. Akár vicces is lehetne az, amikor szlávok mondják ránk, hogy az oroszok a testvéreink, de nem az! Ugyanis az ilyen nyílt uszításokhoz az Európai Unióba vágyakozó ukrán politikai elitnek egyetlen szava, de még homlokráncolása sincs.

Kérdem én, hol vannak az illetékes szervek, miért hallgatnak? Miért engedik meg ezt a sztálini uszítást? 

 

Ungvár díszpolgárai

Meskó János végigkalauzol bennünket Ungváron, amelynek szinte minden kövét és minden második szembejövő lakóját ismeri. Utunk Szabó Dezső író egykori háza előtt elhaladva a Kálvária temetőbe vezet, ahol a temérdek régi magyar és ruszin síremlék mellett ukrán zászlók sorfala jelzi a negyvennégy friss katonasír helyét. A sor hossza napról napra növekszik. 

Az ungvári Kálvária temető katonai parcellájában a háború frissen temetett halottainak sírja. Fotó: Mirkó István

A kereszteken a katonák portréja, alatta nevük, rangjuk, születésük és halálozásuk időpontja. A koszorúkat, mécseseket befedte a friss hó. A sírok között számos magyar név olvasható: Kis Sándor tengerész, aki a háború első napjának hősi halottja: megölték 2022. február 24-én, mellette fekszik Ferenczi Ruszlán. A város díszpolgáraiként idővel elegáns, egyforma fekete márványsírt kapnak, amelyre rágravírozzák majd arcképüket. Jelenleg négyszáz magyar harcol Ukrajnáért a hadseregben, és eddig a hivatalos adatok szerint tizenketten haltak hősi halált, ami nyilvánvalóan a veszteségek bagatellizálása. Pár lépéssel feljebb, két második világháborús szovjet harckocsi között elhaladva találjuk meg a 2014 óta tartó donbaszi háború több tucat ungvári katonaáldozatának immár végleges sírjait. Olyan nevek szerepelnek a szláv nevek mellett, mint Balogh László, Varga László, Kapus Sándor. Tizenhét almafacsemete jelképezi a harcokban eddig elesett katonanők áldozatát. 

Ungvár hősi halottai díszpolgári címet és díszsírhelyet kapnak a város önkormányzatától. A Krím orosz elfoglalásakor, 2014-ben elesett, neve alapján magyar származású Balog László sírja. Fotó: Mirkó István

A katonatemetőben feljebb haladva kétszáznegyven második világháborús szovjet katonasírt találunk, a dombtetőn pedig frissen megrongált szovjet emlékművet, amelyen a levert márványtáblák és a tetejéről leszerelt vörös csillag helye látszik. Beszédbe elegyedünk a temetési cég vezetőjével, Anatolij Szuholovval, aki felvilágosít bennünket, hogy az önkormányzat az úgynevezett dekommunizációs törvény értelmében utasította az érintett cégeket a szovjet emlékművek kommunista önkényuralmi jelképeinek és feliratainak eltávolítására. Ez alól csak maguk a sírok képeznek kivételt. 

Azt nem tudni, hogy a dekommunizációs törvény mennyire terjed túl a kommunista szimbólumok és feliratok körén, mindenesetre tény, hogy Munkácson hatvan, Ungváron ötvennégy utcát neveznek át, amelynek orosz vagy szovjet vonatkozású neve volt. 

Olyan neveket érint mindez, mint Tolsztoj, Csehov, Dosztojevszkij, Csajkovszkij, Puskin – vagyis lázas ütemben folyik az orosz kultúra minden nyomának eltüntetése is. 

 

Homokzsákok a pinceablakokban

Miközben a (még) Csajkovszkij nevét viselő zeneiskola mellett haladunk el, Meskó János a Gogol utca sarkán Gogol-emléktáblára hívja fel a figyelmet, amely szerinte már szintén nem sokáig lesz ott. Az emléktáblával szemben áll a mai szlovák–ukrán iskola, amely 1904-ben Pecz Samu híres budapesti építész terve alapján épült Ungvári Magyar Királyi Állami Reáliskolának. Klinkertégla falán a bevésések máig jelzik, kik jártak ide az elmúlt évszázadban: magyar és szláv csibészek neve vegyesen, dátumokkal. A pinceablakokat homokzsákok fedik, ez minden iskola esetében légoltalmi kötelezettség. 

 

Öncenzúra

Az iskolák pinceablakait légoltalmi megfontolásból homokzsákok fedik Ungváron is. Fotó: Mirkó István

Az ukrajnai háborús körülmények fokozott nyomást helyeznek az itteni sajtóra. Kárpátalján papíralapon három magyar hetilap (Kárpáti Igaz Szó, KárpátInfó, Kárpátalja) jelenik meg, amelyeknek van online változatuk is, továbbá a kizárólag online kiadású Kárpátalja.ma. Emellett TV21 néven ungvári székhellyel működik a regionális magyar televízió, illetve beregszászi szerkesztőségéből sugároz a Pulzus Rádió. Jó hír, hogy a háború ellenére valamennyi magyar nyelvű sajtótermék talpon tudott maradni azzal együtt is, hogy első ijedtségében sok újságíró költözött át Magyarországra – jó részük azóta vissza is tért.  

Gogol emléktáblája a mostanáig róla elnevezett utcában Ungváron. Kérdés, meddig maradhat még ott.  Fotó: Mirkó István

Ellátogattunk a 103 éves Kárpáti Igaz Szó Ungvár belvárosában lévő, imponálóan modern szerkesztőségébe – amelyet 2018-ban vehettek birtokba a magyar kormány támogatásának köszönhetően –, ahol több kollégával, köztük a Magyar Nemzetben is publikáló lapigazgatóval, Dunda Györggyel találkozunk. Munkájukat – a többiekhez hasonlóan – ma az a körülmény határozza meg, hogy alkalmazkodniuk kell az érvényes haditörvényekhez. A TV21-nek például minden saját gyártású műsorát fel kellett függesztenie, helyette egész nap a Telemaraton című központi ukrán hírfolyamot kell sugároznia. Naponta csak egyszer jelentkezhet félórás saját gyártású híradójával, este nyolckor. Nem kérdés, hogy természetesen annak is maradéktalanul meg kell felelnie a központi irányvonalnak.  

Az írott média valamivel jobban járt, saját anyagokat gyárthat, de kizárólag ukrán forrásokból. Orosz és bizonyos nyugati hírforrásokra sem hivatkozhat, ilyeneket nem idézhet, legfeljebb csak abban az esetben, ha az a hivatalos ukrán narratívával maradéktalanul megegyezik.

 Közvetlen cenzúra nincs, a cikkeket nem kérik be kontrollra, viszont felhívták a szerkesztők figyelmét arra, hogy minden betűért vállalniuk kell a személyes felelősséget.  

– Vagyis öncenzúrát gyakorlunk – foglalja össze a lapigazgató, aki szerint minden mondatnak súlya van, minden megjelent gondolatot figyelnek. Az újságírók pontosan tudják, hogy sem véleménycikkben, sem interjúban, sem bármilyen más műfajú írásban nem merülhet fel olyan kérdés, amely a háború kitörésével összefüggésben Ukrajna, az Egyesült Államok vagy az EU bárminemű felelősségét firtatná. 

 

Nyolc év börtön az orosz narratíva terjesztéséért

Csak a hivatalos és kötelezően követett narratíva az elfogadható: Oroszország barbár módon, minden előzmény nélkül rátámadt a mindenben ártatlan, demokratikus, az európai értékeket védő Ukrajnára, amely minden kétséget kizáróan győzedelmeskedni fog az agresszor felett, visszaszerzi a Donbaszt és a Krímet. A háború idején elfogadott kollaborációs törvény értelmében nyolc év börtön járhat az orosz narratíva esetleges közléséért. Háború van, tehát most kételyek nélkül az egész országnak azonos irányba kell húznia. Majd ha kitör a béke, akkor újra lesz demokrácia, véleményszabadság, és talán megint szabad lesz a kormányt kritizálni, addig nem! 

Természetesen az ukrán nyelvű médiára is ugyanezek az elvek érvényesek, ők azonban a politika magyarellenes hangvételét is buzgón közvetítik, így össznépi divat lett a magyarok és oroszok közé egyenlőségjelet tenni. Azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha a magyarok tárt karokkal várnák Putyin tankjait. 

Szinte sikk lett a magyarokat bántani, ami azért is érthetetlen Dunda György számára, mert Kárpátalján tíz, Ukrajna egészében mindössze 0,03 százalékot tesz ki a magyarok részaránya. Ugyan mennyiben fenyegetjük Ukrajnát? – teszi fel a kérdést. Az ukrán politikában a helyi magyar pártokat leszámítva egyetlen szereplő sincs, aki legalább tárgyilagosan viszonyulna a magyarokhoz. Az az általános nézet, hogy Magyarország egyedüli EU-s tagállamként szembemegy a világtrenddel, barátkozik az oroszokkal, egyébként pedig szeparatista.  

Beszédes korlenyomat a (ma még) Csajkovszkijról elnevezett zeneiskola falán Ungváron. Fotó: Mirkó István

– Az online felületén videótartalmakkal is megjelenő Kárpáti Igaz Szó igyekszik a maradék mozgásteret kihasználni. Folyamatosan próbáljuk felhívni a figyelmet a Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércére, amelyre sejtésünk szerint Brüsszel adja a mintát. Az ukrán média Magyarországot érintően csak a számukra negatív híreket közvetíti: hogy Magyarország nem szállít fegyvert. Továbbá, hogy azonnali tűzszünetet akar, ami szerintük Ukrajna területvesztéssel járó kapitulációját jelenti. Arról pedig elfeledkeznek, hogy a háború előtt és azóta is milyen támogatásokat nyújtott, hogy jelenleg is óvodát, iskolát, kórházat épít Bucsában, ahogyan a menekülteket fogadta és fogadja ma is. Mindezekről az ukrán média mélyen hallgat, ahogy a politikum sem vesz róla tudomást. A magyar támogatásokról kizárólag mi számolunk be leginkább önmagunknak, igaz, megpróbáljuk elérni az ukrán közeget is, éppen ezért működtetünk ukrán nyelvű portálokat is. 

Háború borzalmai által ihletett képzőművészeti alkotások egy buszváróban Ungváron. Fotó: Mirkó István

A kárpátaljai magyarokkal szembeni jogfosztási sorozatot Ukrajna kezdte, pontosabban fokozta 2017-ben a nyelvtörvénnyel, majd folytatta az oktatási törvénnyel. A NATO-csatlakozási tárgyalások blokkolása erre adott válaszlépés volt Magyarország részéről. Szijjártó Péter külügyminiszter sajnálattal állapította meg egy interjújában, hogy az ukrán vezetés egyszerűen nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a magyar féllel, márpedig így nehéz lesz bármit is elérni náluk. Mindezt Demkó Attila külpolitikai szakértő az ukrán vezetés fejében élő nagyhatalmi tudatra mint önáltató illúzióra vezeti vissza. Azt, hogy Brüsszelben Volodimir Zelenszkij személyesen meghívta a magyar miniszterelnököt Kijevbe, Kárpátalján biztató előjelnek tekintik. 

 

Nemzetmegtartás oldalnézetből 

Körutunk végén ellátogattunk Nagyszőlősre is, ahol az a Piliscsabán született Bán Jónás ferences rendi szerzetes fogad minket, aki idén megszakításokkal tizenharmadik éve vesz részt a rend kárpátaljai missziójában. Az itteni négyfős ferences közösség tíz településen látja el a katolikus hívek lelkipásztori gondozását. Ők zömében magyarok, de egyre több köztük az ukrán is. Jónás atyának az a tapasztalata, hogy az ukránul nem beszélő magyarok nagyobb ütemben vándorolnak el Kárpátaljáról, mint azok, akik beszélik az államnyelvet. 

A csak magyarul tudók Magyarországon kívül máshol nem tudnak érvényesülni, az áttelepülés jelenti az egyetlen kitörési lehetőséget akár továbbtanulás, akár munkavállalás szempontjából.

 Talán meglepő, de az a véleménye, hogy akár még „hálásak” is lehetnénk Zelenszkijéknek a nyelvtörvényért, hiszen az ukrán nyelv ismerete kétségkívül segít az itteni érvényesülésben, azaz a szülőföldön maradásban. Kérdés persze, mennyiben „segíti” ez a törvény a magyar identitás megmaradását. 

– Én, ha az ukrán állam helyében lennék, nem erőltetném, inkább tiltanám a magyarok ukránnyelv-tanulását, mert ennek a hiánya látható módon felgyorsítja az áttelepülést. A legjobban az szolgálná a magyar nemzettudat megőrzését, ha a diaszpóramagyarság körében már jól bevált programokat valósítanánk meg itt is – véli Bán Jónás. – Akik ukrán iskolában tanultak, azok attól még ugyanolyan jó magyarok! Az igaz, hogy nem tanultak semmit a magyar kultúráról, a történelemről, ezért pontosan ebben kell őket erősíteni. A magyarság értékeit nem fogja más felmutatni helyettünk nekik sem. Egyetértek Dunda Györggyel: az ukrán médiában valóban semmi pozitív nem jelenik meg Magyarországról, a magyarokról. 

Nem azzal van a gond, hogy mit tesz a magyar kormány Ukrajnáért, mert nagyon is sokat. Az a baj, hogy túlságosan keresztényi módon teszi mindezt, egyáltalán nem veri nagy dobra. Pedig igenis kellene! A szlávok számára érdektelen a magyar történelem, hiába is magyarázzuk nekik, hogy ez a föld ezer évig a miénk volt. Azokat a dolgokat kellene felmutatni nekik, amelyekben összetartozunk velük.

 Jól átgondolt magyar országimázst kellene felépítenünk Ukrajnában is, enélkül ugyanis könnyű belőlünk kockázat nélkül üthető „ellenséget” gyártani. Mert ellenségképre mindig van kereslet, akit pedig nem ismerünk, abba könnyebb a gonoszt belelátni.      

Borítókép: Munkács vára, ormán a Baloga-klán által összetört turul helyére helyezett ukrán szigonycímerrel.