A vasfüggönyön átmászó festőnő, akinek képeiért ma sorban állnak a gyűjtők

Franciaországi emigrációban élte le élete nagy részét az idén száz éve született festő, Reigl Judit, akit ma a világ legnagyobb kortárs művészei közt tartanak számon. Művészete a kétezres évek közepéig ismeretlen volt itthon, de ez változóban van. Reigl Judit felkerült a megismerés térképére, ami jórészt barátjának és monográfusának, Makláry Kálmánnak köszönhető.

A „Négy Apostol” Rómában 1947–48 – Reigl és barátai című kiállítással a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria egy Reigl Judit életéből vett fontos epizód felidézésével ünnepli a kortárs magyar képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alakja születésének századik évfordulóját. A magukat apostoloknak nevező 1947-es római ösztöndíjasok – Reigl Judit, Bíró Antal, Böhm Lipót (Poldi) és Zugor Sándor – műveiből tekinthető meg néhány tucat ingyen a galéria Falk Miksa utcai kiállítótermében.

Reigl Judit: Önarckép (1944). Fotó: Mirkó István

A második párizsi iskola (École second de Paris) nemzedékébe tartozó emigráns magyar festőművészek magyarországi és nemzetközi prezentációját zászlajára tűző galéria alapítója, Makláry Kálmán tevékeny szervezője a Műcsarnokban október 3-án nyíló nagyszabású Reigl 100 kiállításnak is, amelyen a tervek szerint több mint hatvan Reigl Judit-alkotás lesz kiállítva ezerhétszáz négyzetméteren, köztük Magyarországon még soha nem látott lappangó, illetve jelentős külföldi gyűjteményekből kölcsönzött alkotások is.

A nagyvilágban egyik legkeresettebb kortárs magyar festőnk, Reigl Judit művészettörténeti jelentőségéhez képest a rácsodálkozó hazai közönség számára még mindig kissé idegen. Annak ellenére, hogy képei megtalálhatók a világ legfontosabb köz- és magángyűjteményeiben, állandó kiállítás részeként szerepelnek többek között a New York-i Metropolitan Múzeumban (MET), a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Pompidou Központban és a londoni Tate Modernben, a budapesti Nemzeti Galériában, illetve Ludwig Múzeumban. A festőnő a sikerből sajnos csak élete utolsó éveiben kaphatott némi ízelítőt. 

Reigl Judit képei a Robbanás sorozatból a bécsi Albertina Múzeumban. Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts 

Makláry Kálmán maga is emigránsként került közelebbi ismeretségbe a Franciaországba emigrált magyar művészekkel. Tizenkilenc évesen, 1987-ben „dobbantott” az USA-ba, majd később Párizsba költözött. Az ottani Magyar Intézet kiállításrendezőjeként szembesült azzal, hogy milyen hatalmas magyar festők dolgoznak Franciaországban, akiknek szülőhazájukba a hírük is alig jut el. Pedig már az első párizsi iskola (École de Paris) körébe tartozó Picasso, Chagall, Modigliani műveivel is nyugodtan egy lapon említhetők a kubista festő Réth Alfréd (1884–1966) vagy a szobrász Csáky József (1888–1971) alkotásai, ahogy a második párizsi iskola képviselőivel is Rozsda Endre (1913–1999), Hantai Simon (1922–2008) és Reigl Judit neve. Legtöbbjük a nyolcvanas évekre befutott, gyakran kiállító művész volt, akik közül a legnagyobb elismertségnek a már életében is hatékonyan menedzselt Hantai Simon örvend. Egyik műve – igaz, a halála után – 4,4 millió euróért, azaz 1,7 milliárd forintért kelt el a Sotheby’s aukcióján.

Makláry Kálmán a „Négy Apostol” Rómában 1947–48 – Reigl és barátai című kiállításon Reigl Judit korai képei előtt. Fotó: Mirkó István

Reigl Judit kilógott a sikeres magyar festőemigrációból. Bár sokan tudtak páratlan művészi kvalitásáról, valami különös oknál fogva mégsem menedzselte senki, mindössze egyetlen galéria értékesítette időnként egy-egy képét. Mindez nem példa nélküli, gondoljunk csak Van Goghra vagy Csontváryra. A jelenség megfejtése bizonyos művészek önsorsrontó természetében keresendő.

Makláry Kálmánt 2003 körül varázsolta el Reigl Judit művészete, amikor egy csoportos kiállításon véletlenül találkozott képeivel. A szinte remeteként élő festőnőtől csak nagyon nehezen kapott időpontot a találkozásra, de amikor ez mégis létrejött, a hatalmas korkülönbség ellenére lassan mély intellektuális rokonszenv alakult ki közöttük.

Reigl Judit: Halász pár (1948). Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts

Reigl Juditot egész életében a szabadsághoz való ragaszkodás jellemezte, soha nem akart semmiféle iskolához, alkotói körhöz tartozni. Csak festeni akart úgy, mentesen minden külső igénytől, elvárástól, tanácstól. Igazi szabad szellem volt – emlékszik vissza Makláry.

Reigl Judit 1923. május 1-jén kapuvári polgári családba született, de háromévesen félárva lett, édesanyja hat gyerekkel maradt özvegy. Később egyházi bentlakásos iskolába került, de az apácák korlátozó pedagógiája fényévekre volt az ő személyiségétől. Amikor 1941-ben bekerült a Képzőművészeti Főiskolára, ahol szerencsés módon Szőnyi Istvánt választotta mesterének, e szabad közeget mámorító felszabadulásként élte meg. Évfolyamtársával, Hantai Simonnal ekkoriban életre szóló barátságot kötött.

Reigl Judit: Autóstoppal Ravenna és Ferrara között (1950). Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts

A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként 1947-48-ban a főiskolás baráti négyes két évet Itáliában tölthetett tanulmányúton. A dolce vita azonban csakhamar véget ért. Magyarország bolsevizálása elől a fiatal festők egy része, köztük Hantai Simon és Bíró Zsuzsa eleve haza sem jöttek, míg Reigl Judit „apostol” társaival együtt igen. Amikor itthon szembesültek azzal, hogy mit is jelent a kommunista diktatúra a művészek alkotói szabadságára nézve, menekülni próbáltak, de útlevelüket a hatalom bevonta. Csak a kilencedik illegális határátlépési kísérlete volt eredményes, a szögesdrótra fektetett létrán átmászva. Három és fél hónapba telt, míg Ausztrián, Svájcon, Németországon, Belgiumon keresztül, orosz, angol és francia zónák között, ismeretlen ismerősöktől segítve végül eljutottak Párizsba.

Reigl Judit: Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent (1950). Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts

Ott a festő barát, Hantai Simon bemutatta a művészeti élet központi alakjának, a költő André Bretonnak, a szürrealizmus atyjának, aki, miután lenyűgözték Reigl Judit szürrealista alkotásai, 1955-ben meg is hívta a szürrealista művészek csoportjába. Önálló kiállítás lehetőségét ajánlotta neki, ami később meg is valósult, ám addigra Reigl Judit, mint fogalmazott, magával a szürrealizmussal lépett túl a szürrealizmuson. Az absztrakció jobban érdekelte, mint a valóság mégoly szellemes, szürreális átértelmezése.

Reigl Judit: Cím nélkül (1953). Fotó: G. Hoewekamp Kraner 

Amikor 1956-ban édesanyja halála egybeesett a magyar szabadság sárba tiprásával, vihar dúlt a szívében, szinte felrobbant a fájdalomtól. A lelkében felgyülemlett tehetetlen düh a Robbanás című képciklusában teljesedett ki.

Ebben a világégést követő hidegháborús időszakban az absztrakció vált a festészet egyetemes nyelvévé. Az akkori fiatalok hátat fordítottak a nagy háború két fejezete közötti figurális irányzatoknak éppúgy, mint a geometrikus absztrakciónak. Nemzedéküknek az individuum és szabadság fogalmait kellett újraértelmezniük, így a kifejező, lendületes gesztusok, spontán mozdulatok kerültek Reigl Judit gesztusfestészetében is előtérbe. Az absztrakt expresszionizmus legnagyobb alakjai (Joan Mitchell, Helen Frankenthaler, Maria Lassing, Elaine de Kooning, Grace Hartigan, Jackson Pollock, Georges Mathieu) közé a szakirodalom ma Reigl Juditot is besorolja, bár világéletében berzenkedett művészete kategorizálásától. Idővel aztán ezen is túllépve fejlődött tovább absztrakt festészete szabadon, minden megalkuvás nélkül, és sajnos – professzionális menedzselés hiányában – nyomorúságos anyagi helyzetben.

Reigl Judit: Robbanás (1956). Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts

Az Île-de-France régióban lévő Marcoussis-ben bérelt parányi házában 2012-ig alkotott önmaga által megszabott rendszer szerint, kilencvenhét éves korában, idősotthonban bekövetkezett haláláig. „Azt csinálok mindig, amit akarok. Festészet volt az életem, valami csoda folytán mindig sikerült, pedig negyven évig szinte soha nem volt egy fillérem sem” – utalt vissza hosszú életére halála előtt.

Sosem az érdekelte, hogy megvegyék a képét – emlékszik vissza Makláry Kálmán –, vagy hogy mennyiért. Egyedül az volt a fontos, hogy milyen gyűjteménybe kerül, kiknek a képei lesznek az övéi mellett. Amikor élete alkonyán Makláry erőfeszítéseinek köszönhetően ismét felfigyelt rá a világ, és egymásnak kezdték adni a kilincset a gyűjtők, ő ragaszkodott hozzá, hogy személyesen megismerjen minden egyes vásárlót.

Aukciós rekordját Robbanás című 1956-os alkotása tartja, amely a Sotheby’s párizsi kortárs aukcióján 411 ezer euróért kelt el, de ez az árfolyam idővel emelkedni fog, noha a női alkotók mezőnyében már ma is ő a legkeresettebb magyar festő.

***

Soós Éva, a Reigl Juditról szóló mesekönyv szerkesztője. Fotó: Mirkó István

A festő mint regényhős

A Kálmán Makláry Fine Arts galéria vezetője, Soós Éva által szerkesztett kötet megkísérli a vizuális művészeti látásmódjukban, fogékonyságukban még „el nem rontott” kiskamaszokat közel csalni a kortárs képzőművészethez. A Kortárs festők kalandjai című könyvsorozatuk első kötete Reigl Judit életét dolgozza fel gyerekszemmel is érthető módon bemutatva a művészben dolgozó mozgatórugókat. A gazdagon illusztrált kötet az elbeszélő történet mellett fejtörők, kifestők és rengeteg kép, idézet társaságában igyekszik a gyerekek számára is szerethető hőssé átlényegíteni Reigl Juditot. A feladat nem könnyű, de láthatóan megoldható, a szerkesztő szerint az eddigi visszajelzések pozitívak.

(Reigl Judit – Egy szabad művész valóra vált álmai, szerkesztő: Soós Éva, Makláry Artworks Kft., Budapest, 2023, 104 oldal. Ára: 5500 forint)

Borítókép: Reigl Judit Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent (1950) című alkotásának részlete. Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts