
Reigl Judit kilógott a sikeres magyar festőemigrációból. Bár sokan tudtak páratlan művészi kvalitásáról, valami különös oknál fogva mégsem menedzselte senki, mindössze egyetlen galéria értékesítette időnként egy-egy képét. Mindez nem példa nélküli, gondoljunk csak Van Goghra vagy Csontváryra. A jelenség megfejtése bizonyos művészek önsorsrontó természetében keresendő.
Makláry Kálmánt 2003 körül varázsolta el Reigl Judit művészete, amikor egy csoportos kiállításon véletlenül találkozott képeivel. A szinte remeteként élő festőnőtől csak nagyon nehezen kapott időpontot a találkozásra, de amikor ez mégis létrejött, a hatalmas korkülönbség ellenére lassan mély intellektuális rokonszenv alakult ki közöttük.

Reigl Juditot egész életében a szabadsághoz való ragaszkodás jellemezte, soha nem akart semmiféle iskolához, alkotói körhöz tartozni. Csak festeni akart úgy, mentesen minden külső igénytől, elvárástól, tanácstól. Igazi szabad szellem volt – emlékszik vissza Makláry.
Reigl Judit 1923. május 1-jén kapuvári polgári családba született, de háromévesen félárva lett, édesanyja hat gyerekkel maradt özvegy. Később egyházi bentlakásos iskolába került, de az apácák korlátozó pedagógiája fényévekre volt az ő személyiségétől. Amikor 1941-ben bekerült a Képzőművészeti Főiskolára, ahol szerencsés módon Szőnyi Istvánt választotta mesterének, e szabad közeget mámorító felszabadulásként élte meg. Évfolyamtársával, Hantai Simonnal ekkoriban életre szóló barátságot kötött.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!