Ókori Ozirisz- és Bacchus-szobrokat találtak Lengyelországban

Nácik elől elrejtett családi műkincsgyűjtemény darabjai bukkantak fel.

Statue at Hatshepsut temple Fotó: A Rey

Egy évvel ezelőtt, 2022 májusának elején meglepő lelet került elő a Lengyelország keleti részén található – Lublintól 55 kilométerre eső – Kluczkowice településen: régiségek után kutató férfi egy apró bronzfigurára, valamint egy mellszoborra bukkant. Amikor a tárgyegyüttest bemutatta a területileg illetékes műemlékvédelmi hivatalnak, annak illetékeseiben kétségek ébredtek a térségben szokatlan holmik láttán. Ezért a leleteket elküldték a lublini székhelyű tartományi műemlékvédelmi hivatalnak, hogy állapítsák meg: eredetiek-e? A vizsgálat eredményét nemrég tették közzé – adta hírül a heritagedaily.com internetes oldal.

Így került Ozirisz és Bacchus Lengyelországba

A szakemberek megvizsgálták a szobrokat, és – a lublini Nemzeti Múzeummal, valamint a Varsói Egyetem régészeti kara kutatóival együttműködve – megbizonyosodtak arról: az ókori Egyiptomból, valamint az ókori Rómából származó tárgyakról van szó! A bronzfigura a Krisztus előtti I. évezredben készült, a mellszobor pedig a Krisztus utáni I. századból származik. Azt is megállapították, hogy a fémszobrocska az ókori egyiptomi vallás egyik központi alakját, Oziriszt ábrázolja, aki a korabeli felfogás szerint nemcsak az élet, a termékenység és a földművelés istene volt, de a túlvilágé és a halottaké, valamint a feltámadásé is. A mellszobor pedig Bacchus portréja, aki Dionüszosz római „megfelelője”, és a bor, a rituális őrület és a vallási extázis kapcsán szoktak leggyakrabban emlegetni.

Hogyan és mikor kerültek Lengyelországba az ősi tárgyak? 

Erről – egyebek mellett – Lublin tartomány műemlékvédelmi felügyelőségének Facebook-bejegyzéséből lehet értesülni. A Lengyel Tudományos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézetének munkatársa, Lukasz Miechowicz ugyanis forráskutatást végzett, és arra jutott: a leletek egy Lublin környéki földbirtokos család, a Kleniewski família gyűjteményének maradványai. A kollekciót – amelyről több korabeli lengyel forrás is említést tesz – sokáig a család kluczkowicei palotájában őrizték, ám a második világháború utáni sorsáról eddig nem sok mindent lehetett tudni.

Miechowicz szerint az Ozirisz-szobrot Maria Kleniewska vásárolta meg. Az asszony 1880-ban ment feleségül Jan Kleniewskihez, a kluczkowicei birtok urához. A terület úrnőjeként kiterjedt szociális és oktatási tevékenységbe kezdett: egyebek mellett árvaházat alapított vidéki gyermekek számára, tanműhelyt létesített fiatal lányoknak, de ő alapította a zaglobai plébániatemplomot is. Az utókorra maradt naplójából kiderül: 1904-ben Egyiptomba utazott a lányával. Négy hónapot töltöttek Kairóban, utána Alexandriát is felkeresték. Miechowicz feltételezése szerint ezen az úton vásárolták meg az Ozirisz-figurát. Bacchus isten bronz mellszobrát pedig 1906 körül fedezte fel a Kleniewski család akkori káplánja a mai Zagloba településen, egy gazdagon berendezett, római kori sírban.

A szóban forgó leletek tehát a XX. század első évtizedében kerültek a Kleniewski-palotába, ahonnan a család tagjai mozdíthatták el őket a második világháború idején. 

A tulajdonosok ugyanis 1942-ben úgy döntöttek, hogy elhagyják székhelyüket, ám előtte gyűjteményük egyes – számukra legfontosabb, legértékesebb, legnagyobb jelentőséggel bíró? – darabjait elrejtették, hogy ne kerüljenek az SS kezére.

Hogy ezt követően mi történt Maria Kleniewskával, arról nem állnak rendelkezésre részletes adatok, a kutatók csupán néhány évszámot ismernek: az asszony 1947-ben hunyt el Lublinban. Férje, Jan, az első világháborúban vesztette életét, míg a fiát, Przemyslawot – aki örökölte a birtokot – az 1944-es varsói felkelés idején gyilkolta meg a Gestapo. Ami pedig a gyűjtemény sorsát illeti: a Kleniewski-palotát közvetlenül a háború után feldúlták, a legértékesebb tárgyakat elvitték, a hátrahagyott holmikat szétszórták.

A már említett két szobron túl további két holmi alapján lehet képet alkotni arról, hogy annak idején mi mindent tartalmazhatott e kollekció. 

A helyszínen vizsgálódó Lukasz Miechowicz csapata ugyanis újabb Ozirisz-szoborra bukkant – az első megtalálás helyétől alig tízméternyire. Emellett egy XVII. századból származó, gazdagon díszített áldozati kard maradványait is megtalálták.

A leletegyüttes – a tudományos elemzés után – a lublini Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerül majd. Lukasz Miechowicz a Science in Polandnak adott nyilatkozatában úgy értékelte a történteket, hogy előkerült egy évtizedekkel ezelőtt elveszett, értékes gyűjtemény egy része, mely a tudomány, a kulturális örökség és a turizmus fejlődése szempontjából egyaránt jelentőséggel bír. 

Borítókép: Ozirisz szobra (Fotó: Getty)