Műkincspiac: az afrikai kulturális örökség az európai múzeumok foglya?

Louvre, British Museum, Metropolitan, V&A (Viktória és Albert Múzeum), Pergamon Múzeum. A nagy európai múzeumok tele vannak „ajándékba” kapott műkincsekkel. A kolonializmus örökségével való szembenézés rendre előhozza, vajon vissza kell-e adni Afrikának a XIX. század folyamán zsákmányolt kincseket. És ez vajon az európai műkincspiacon is igaz?

Actors dressed up as Lord Elgin and one of the Parthenon sculptures protest outside the British Museum in London, calling for the museum to return the Parthenon Sculptures, also known as the Elgin Marbles, to Greece. (Photo by Stefan Rousseau/PA Images via Getty Images) Fotó: Stefan Rousseau - PA Images

Júniusban színesbe borult Nagy-Britannia: az uralkodó éves születésnapját, a Trooping the Colourt először ünnepelték III. Károly tiszteletére. Ez volt az első nagy katonai felvonulás a májusi koronázás óta, ahol minden dolgozó királyi családtag megjelent. Egyes vélemények az esemény előtt firtatták, vajon előkerülhetnek-e az ünnepségen vagy annak időszakában a műkincspiacon olyan kínos királyi regáliák, mint amilyen botrányt a Koh-i-Noorral díszített anyakirálynéi korona okozott a koronázás előtt.

Az anyakirályné temetésén a korábbi királynő Lilbetként búcsúzott édesanyjától. Erzsébet királyné koronáján még látható volt a műkincspiac régóta vitatott relikviája, a Koh-i-Noor gyémánt. Fotó: Pool/Tim Graham Picture Library

Nem így történt, a brit, walesi és ír színekbe öltözött családtagok megjelenése kifogástalanra sikeredett. Erre azért is volt szükség, mivel nyár eleje óta pletykák szólnak arról, hogy India esetleg hivatalos kampányt indíthat a hírhedt gyémánt visszaszerzése érdekében. A kő eredete nem tisztázott, valószínűleg egy dél-indiai bányából került elő a XIII. században. Többször cserélt gazdát, indiai, perzsa és afgán uralkodók után került a szikh maharadzsához, Randzsit Szinghhez 1813-ban. A Kelet-indiai Társaság 36 évvel később szerezte meg a második angol–szikh háborúban aratott győzelme nyomán. Az utolsó szikh maharadzsa, a 11 éves Duleep az angol sereg nyomására ajándékozta Viktória királynőnek, aki 1850-ben látta először. Újracsiszolás után a királynő gyakran hordta brossként a 21 grammos és 105 karátos követ, az utána uralkodó királynők pedig mind koronájukat díszítették vele – egészen Kamilláig.

A legvitatottabb gyémánt: a Koh-i-Noor

A koronázás előtt az indiai kormánypárt szóvivője reményét fejezte ki, hogy a királyné nem viseli majd a gyémántot, mert az „a kolonializmus fájdalmas emlékét hozná vissza”. Kamilla koronáját a Cullinan gyémántok díszítették, amelyek hiába származnak Dél-Afrikából, kevésbé problémások a Koh-i-Noornál. India legutóbb 2016-ban szerette volna visszaszerezni a gyémántot, azóta Pakisztán, Irán, sőt a tálibok vezette Afganisztán is formált már igényt a kőre. Hivatalos kormányzati választ utoljára 2010-ben David Cameron adott, mondván, a Koh-i-Noor a brit királyi ékszerek része.

Az indiai kormányzat a hír után cáfolta a sajtóértesülést, hogy Govind Mohan, az indiai kulturális miniszter a Koh-i-Noorra gondolt volna, amikor kijelentette: 

Narendra Modi miniszterelnök személyes elkötelezettséget érez az indiai műkincsek visszaszerzése iránt.

Tény, hogy az elmúlt években a kolonializmussal való szembenézés számos korábbi nagy múzeumot kényszerített rá, hogy elgondolkozzon bizonyos műkincsek visszaadásáról. Legutóbb Németország adott vissza Kolumbiának a kogi őslakosoktól vásárolt famaszkokat (amely eset botrányt okozott, mivel a német múzeumokban mérgező növényvédő szerekkel kezelték a maszkokat).

Kolonialista bűntudat vagy igazságszolgáltatás?

A fordulópontot Emanuel Macron 2017-es Burkina Fasó-i látogatása hozta, mikor az Ouagadougou Egyetemen tartott előadásában kijelentette: a franciák abból a generációjából származik, akik számára a kolonializmus nem letagadható, része a történelemnek és ezért nem elfogadható, hogy számos afrikai ország kulturális öröksége „az európai múzeumok foglya” legyen.

Tény, hogy az európai hódítások nyomán a kontinensen található neves múzeumok tele vannak „ajándékba” kapott műkincsekkel. A XXI. század elhozta a kolonializmus örökségével való szembenézést, így rendre felmerül az afrikai országoknak való műkincs-visszaszolgáltatás szükségessége. Főleg, mióta az ENSZ 2007-ben deklarálta az adott területen élők jogát ahhoz, hogy „kulturális, intellektuális, vallási és spirituális tulajdonukat” megtartsák. 

A nagy múzeumok képviselői a XX. század folyamán legtöbbször azzal utasították vissza a korábban gyarmatbirodalmi területként szolgáló országok kérését, hogy a kincsek őrzésére nincs megfelelő vagyonbiztonságot és konzerválást biztosító múzeum a területen. Ugyanakkor Afrikában és az Arab-félszigeten is egyre több nyugati színvonalú intézmény épül. A Fekete Civilizációk Múzeuma 2018-ban nyílt meg Dakarban 18 ezer műkincs tárolására alkalmas területtel. Hasonlóan neves a Pretoriai Egyetem múzeumprojektje, a kongói Nemzeti Történeti Múzeum vagy a lagosi joruba kultúrát bemutató múzeum. Az egyik legnagyobb vállalkozás a Benini Királyi Múzeum, amelynek célja, hogy a jelenleg a British Museumban látható híres-hírhedt benini bronzokat is visszaszerezze. (A műkincseket a brit hadsereg zsákmányolta 1897-ben, amikor rajtaütött a benini királyi palotán.)

A benini bronzok a British Museum egyik legkedveltebb, legtöbbek által látogatott kiállítási tárgyai. Fotó: SOPA Images

A probléma, hogy a British Museum a birodalmi kor hagyatékának tekinti a bronzszobrokat, amelyek így a brit történelem részei is, nemcsak a nigériaié, és ez a megtartás jogalapja. Hasonló a helyzet a Koh-i-Noor esetében is. A benini bronzok egy részét visszaszerezte már Nigéria: 2012-ben a bostoni szépművészeit múzeum szolgáltatott vissza 32 szobrot, illetve a Macron-beszéd után Franciaország is pozitív választ adott a nigériai megkeresésre.

A kolonialista örökség visszaszolgáltatására nincs kimunkált gyakorlat, ezért is tagadja meg Nagy-Britannia könnyen a kéréseket. Léteznek ugyan a nácik által elkobozott zsidó műkincsek visszaszolgáltatását szabályozó washingtoni alapszabályok, azonban ezek nem minden esetben alkalmazhatók a XIX. században szerzett műkincsek esetén. Különösen problémásak az olyan esetek, mint amilyenekkel a Metropolitan múzeum szembesült. Idén márciusban kiderült, hogy a kollekció 1109 darabja lopott, és ebből több mint háromszázat ki is állítottak.

A New York-i Metropolitan 1870-ben nyitotta meg kapuit, és tíz évvel később költözött jelenlegi épületébe. Mindössze 174 festmény alkotta eredeti kollekcióját, így messze elmaradt európai versenytársaitól. Thomas Hoving 1967-ben lett a múzeum igazgatója, és rögtön célként tűzte ki, hogy Amerika legnagyobb múzeuma nem maradhat el Európa mögött, így görög, olasz, egyiptomi, indiai, kambodzsai műkincsek megvásárlásába kezdett, amelyek jelentős részét nem tiszta forrásól szerezte be. Későbbi utódai is folytatták a gyakorlatot, elfogadottá vált, hogy nem feltétlen néznek utána, hogy a köztes kereskedő jogszerűen szerzett-e meg bizonyos darabokat. Az elmúlt évek egyik jelentős beszállítója Subhash Kapoor volt, aki ellen 15, bizonyítottan lopott műkincs miatt adtak ki március végén elfogatóparancsot.

Szabályozatlan műkincspiac okozta gondok

Angela Chiu, az ázsiai műkincsek szakértője szerint az antikvitások üzletága a világ legnagyobb szabályozatlan piaca, ahol senki nem tudja, mi folyik a zárt ajtók mögött. 

Subhash Kapoor lebukása után éppen ezért az Ausztrál Nemzeti Galéria úgy döntött, kilép a műkincspiacról. A múzeum Kapoortól korábban 8,7 millió dollár értékben vásárolt több mint egy tucat szobrot.

A British Museumban kiállított Elgin-márványok 2023 elején. Fotó: Europress/AFP/Daniel Leal

A műkincsek nemzetközi forgalmában tehát határozott mozgolódás érzékelhető, amelyet támogat a kolonializmus bűneit hangsúlyozó woke-hozzáállás is. Azonban nem minden esetben kap a woke-vélemény elsőbbséget: számos görög és római emlék szinte szóba sem kerül, amikor visszaszolgáltatásról van szó. A leghíresebb európai visszaszolgáltatási kérés a Partheonhoz, az Erekhtheionhoz, az athéni Niké-templomhoz és a Propülaiáról származó Elgin-márványokhoz köthető, amelyeket Lord Elgin 1801–1812 között vásárolt meg a Görögországot akkor uraló Oszmán Birodalomtól. 

Több szakértő vitatja a vásárlás valódiságát, inkább a lopást valószínűsítik. Az Elgin-márványok jelenleg a British Museum leghíresebb darabjai, és hiába szeretné Görögország visszaszerezni, a brit miniszterelnökök rendre nemet mondanak.

Igaz, hogy 2006 óta több mint száz szobor került vissza Görögországba, az ősi Mezopotámia vagy Egyiptom területére az amerikai múzeumokból, ám ezen területekre a leggyakrabban hosszú távú kölcsönnel lehet csak megszerezni a kiállítás jogát, ami felveti a kettős mérce kérdését.

Borítókép: Lord Elginnek és márványszobornak öltözött színészek az Elgin-márványok visszaadásáért szervezett tüntetésen. Fotó: Stefan Rousseau/PA Images