Egyre több részlet lát napvilágot III. Károly és Kamilla királyné május 6-i koronázásáról a Westminster Abbey-ben. Tudjuk, hogy a ceremónia rövidebb lesz a fenntarthatóság érdekében. Károly a Hit Védelmezője cím helyett a „Hitek Védelmezője” szeretne lenni, hogy képviselje Nagy-Britannia színes vallási és társadalmi közösségét. Ennek megfelelően a koronázásra több felekezet képviselője is hivatalos. A király szeretné, ha egész családja vele ünnepelne, így az elmúlt hónapokban botránykönyvéről és -sorozatáról elhíresült sussexi párt is meghívta, igaz, a szervezők Harry herceget kiírták a hivatalos forgatókönyvből. Gyakorlatilag II. Erzsébet halála óta folytak a találgatások, hogy Kamilla királyné milyen koronát visel majd, és azon rajta lesz-e a Kohinoor gyémánt.
Évekig nem volt ez kérdés a koronázás, mivel Károllyal való esküvője idején a hivatalos közlemény arról szólt, hogy a Princess Consort, vagyis királyi hitves címet kapja majd Károly trónra lépése esetén. (A Princess Consort a Fülöp herceg, illetve korábban Albert herceg által viselt Prince Consort női megfelelője, amelyre még soha nem volt példa a brit történelemben, mert a királyok feleségei automatikusan megkapták a királynéi címet.)
Károly udvari források szerint évek óta lobbizott anyjánál, hogy Kamillát királynévá koronázhassa, végül Erzsébet nem sokkal halála előtt, a platinajubileumi ünnepségek alkalmával jelentette be, hogy Kamilla valóban királyné lesz.
A Kohinoor gyarmati öröksége
A XVIII. század közepe óta minden királyné saját koronát készíttet a koronázásra. A szokást Nagy-Britannia leghosszabban uralkodó királynéja, Sarolta királyné honosította meg. Viktória királynő uralkodása után minden királyné koronájába foglalta a Kohinoor gyémántot. A drágakő eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg egy dél-indiai bányában találták a XIII. században. Először Aláaddin Kaldzsi, a delhi szultanátus uralkodója említi naplójában a XIV. században. Később a gyémánt többször gazdát cserélt, indiai, perzsa és afgán uralkodók tulajdonában is megfordult, majd a szikh maharadzsához, Randzsit Szinghez került 1813-ban. A Kelet-indiai Társaság 1849-ben szerezte meg a Kohinoort a második angol–szikh háborúban aratott győzelme nyomán. Az utolsó szikh maharadzsát, a mindössze tizenegy éves Dalipet az angol sereg rákényszerítette, hogy írja alá a lahore-i békét, a gyémántot pedig „ajándékként” ajánlja fel Viktória királynőnek. A Kohinoort végül 1850 nyarán mutatták be Viktóriának, majd két évvel később csiszolták jelenlegi formájára, vagyis 21 grammra 105 karáttal. A királynő gyakran hordta brossként, ám magánlevelezéséből tudni, nem szerette, mivel nem értett egyet India elfoglalásával.