Az amerikai közönség is kezd belefáradni Harry és Meghan szappanoperába hajló csatájába a királyi család ellen

Harry herceg Tartalék című önéletrajzi könyve rekordokat dönt a könyvesboltokban, ám a számos botrányos információról sokan akaratlanul értesülnek. A művet a kritikusok inkább negatívan értékelik, a közönséget és a szakértőket pedig megosztja a kérdés, hogy terápiás kitárulkozásról van szó, vagy a folyamatos jelenlét utáni beteges vágyról.

BRITAIN-ROYALS-DIANA-STATUE Fotó: DOMINIC LIPINSKI Forrás: Europress/AFP

Ennek oka a könyv kapcsán ismét reflektorfénybe kerülő túlmegosztási jelenség. 

A fogalom olyan információközlésre utal, amelyben túl sok személyes adatot adnak közre többnyire zavaró kontextusban. 

A herceg fagyási sérülést szenvedő pénisze, amelyet halott édesanyja által is használt krémmel kellett kezelni, tipikusan ilyen összefüggés. A Tartalék hemzseg a hasonló történetektől. Ír a 25 megölt tálib harcosról, III. Károly hűvösségéről, a Vilmossal való örök vetélkedésről, a náci egyenruha vagy a Kamilla királyné által öltözővé alakított, korábban Harry által használt szoba történetéről.

– Heinz Kohut osztrák származású amerikai pszichoanalitikus az ötvenes-hatvanas években állapította meg, hogy a modern ember a figyelem hiányától szenved – mondja el Földi Rita pszichológus. – A jelen technikai fejlődés, illetve a családi kapcsolatok lazulása elhozza, hogy a szülők kevesebb figyelmet szentelnek a gyerekeknek. Ez alól a koronás fők sem kivételek. Az álalános figyelemhiány kompenzáló viselkedésmódokhoz vezet, így lesznek fiatalok Tik-Tok- és YouTube-sztárok, akár felelőtlen tartalmak megosztásával, illetve így látunk például Harry hercegnél is figyelemfelhívó megszólalásokat.

Számos angol szakértő szerint Harry azért nyilatkozik megszégyenítő módon, mert mindenáron válaszokat akar kicsikarni családjából. A herceg a 60 Minutesben adott interjúban is kijelentette, hogy Meghannel a királyi család bocsánatkérésére várnak.

A probléma, hogy ha volt is valamilyen szimpatizálás a párral kapcsolatban, az a Tartaléknak köszönhetően elveszni látszik. A YouGov legutóbbi, január 5-i felmérése szerint a britek 54 százaléka jó véleménnyel van a monarchiáról mint intézményről, habár II. Erzsébet halála után hat százalékkal csökkent a támogatottság. Ezzel szemben Harry népszerűsége 2017 novembere óta folyamatosan fogy, de az elmúlt pár hónapban mutat igazi mélyrepülést, jelenleg az elmúlt tíz év leg­alacsonyabb pontján áll, mindössze 26 százalékon.

Ráadásul a Tartalék megjelenése, illetve a walesi hercegi pár tüntető csendje okán (sem Vilmos, sem Katalin nem reagált a könyvet érintő újságírói kérdésekre legutóbbi nyilvános megjelenésükön) a netet elárasztották a monarchiát támogató kommentek, felhívva a figyelmet az iróniára, hogy a királyi kötelességüket ellátó walesiek magánéletéről sokkal kevesebbet tudunk, mint az elvileg a sajtófigyelem elől Amerikába menekülő sussexiekről. És mivel a Penguin Random House négy könyvre szerződött a párral, amelyből a következő Meghan memoárja lesz, az olló még jobban nyílni fog.
Tény, hogy II. Erzsébet halála, III. Károly közelgő koronázása, illetve a rendkívül népszerű sorozat, A korona miatt hatalmas az érdeklődés a királyi család iránt, amely jól váltható üzletre. 

A családi szennyes kiteregetése jól rímel az olyan divatos hívószavakra, mint traumák nyilvános feldolgozása vagy influencerkultúra, amely éppen a túlmegosztással hívja fel magára a figyelmet. 

Hétköznapi esetben ráadásul a fogalom nem is feltétlenül hordoz negatív tartalmat. Ha például valaki a Facebookon önreflexiót tart, azt többnyire pozitívan szokták ismerősei értékelni. Ysabel Gerrard, a Sheffieldi Egyetem digitálismédia-kutatója szerint például a Tumblren semmilyen információtömeg kapcsán nem kerül elő a túlmegosztás, mivel naplószerű bejegyzések születnek, többnyire névtelenül. A Facebookon, a Twitteren és az Instagramon, ahol az ember saját nevével szerepel, már sokkal inkább, de ezeknél a platformoknál attól függ a jelző, ki mennyire tartja magát az elvárt tartalmakhoz. Ha tehát csillogó képeket oszt meg a felhasználó tökéletesnek tűnő életéről az Instagramon, ezzel szemben – akár ugyanő – a Twitteren szatirikus humorral ecseteli, mekkora vesztes, valószínűleg minden rendben lesz. Ha viszont felcseréli a két platformot, biztos, hogy megkapja a túlmegosztó jelzőt.

– Globális méreteket öltött Gábor Zsazsa szállóigévé vált mondása, hogy „Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam!”. Ezt mindenki a saját eszközeivel próbálja megteremteni, így lepik el a TikTokot és a YouTube-ot olyan tartalmak, hogy az ember nem érti, hova lett az intim szféra. Kétséges tehát, hogy az értékrend jó irányba változik-e, a tömegkultúra pedig sok tekintetben a kulturálatlanságot hozza el – magyarázza Földi Rita.
A túlmegosztás pontos mértékéről vitatkoznak a pszichológusok. Tara Quinn-Cirillo, a Brit Pszichológiai Társaság képviselője szerint például az „alapvonal” mindenki számára más, és egy feldolgozatlan traumát segíthet felszínre hozni a mindenkinek elmondás. Az internet népe azonban egyre kevésbé megbocsájtó a folyamatosan ömlesztett, kéretlen tartalom iránt, különösen, ha az nevetségességbe hajló siránkozásnak tűnik.

A Tartalékot ugyanis végigkíséri a Vilmossal szembeni kisebbségi érzés. 

A testvérek – különösen a fiútestvérek – közötti rivalizálás nem egyedi, hanem drámák, festmények és filmek tucatjaiban feldolgozott jelenség, egyike az emberiség legrégebbi vetélkedéseinek. Harry nem áldozat, különösen nem a médiáé – bármennyire is szeretné ezt a képet közvetíteni –, hiszen saját maga áll ki a nyilvánosság elé. Ám ezt a paradoxont a herceg nem érzékeli. Moehringer is ezért kapott több kritikát, mire a kiadó úgy válaszolt, hogy a Tartalék memoárként csak a történet egyik oldalát meséli el, így lehetnek benne valótlanságok.

Különösen úgy, hogy a herceg maga is elismeri, „nem ő a legélesebb kés” a királyi családban. Etonben akkor sem érdekelte a történelem, mikor saját családjáról volt szó, számolási készségei soha nem voltak kiemelkedők, és olvasni sem szeret.

 Több kutatás készült már arról, hogy valaki minél kevesebbet tud egy témáról, annál magabiztosabb, jelenleg pedig a fogyasztói társadalom is támogatja a „nem tudást”. Hiába alakul ki a formális logikai gondolkodás tizenéves korban, pszichológusok szerint azt csak az emberek negyven százaléka használja. A fogyasztói társadalom számára fontos, hogy ne kelljen megküzdeni a kritikai gondolkodással, mert akkor felmerülne, az adott dolog megvételére tényleg szükség van-e. A herceg tehát nem csinál mást, mint amit a korszellem diktál. Tettét ráadásul a woke-értékek is támogatják, amelyek a tradicionális nyugati kultúra ellenében értelmezendők. A széles körű tájékozatlanság, illetve az egyféle látásmód hangsúlyozása – amely a hagyományos értékek ellen van – megfelel a woke követelményeinek. Nem véletlen, hogy Harry Amerikában sokkal nagyobb népszerűségnek örvend, mint hazájában.

Ugyanakkor a túlzott siránkozás okán az amerikai közönség is kezd belefáradni Harry és Meghan­ szappanoperába hajló csatájába a királyi család ellen. 

Hollywoodban nem véletlenül mondják, hogy csak annyit érsz, amennyit a legutóbbi filmed. Az ottani hírességeknek folyamatosan újra kell alkotniuk magukat. A sussexi pár azzal a várakozással költözött Kaliforniába, hogy világszintű jótékonykodásaiknak köszönhetően valami hasonlót csinálhatnak, ám erről eddig nincs szó. Pénzre viszont szükségük van, így marad a múlt kihasználása. A kérdés, még hány bőrig.

Borítókép: Vilmos és Harry hercegek leleplezik édesanyjuk, Diana hercegnő szobrát a londoni Kensington-palota parkjában (Fotó: Europress/AFP)