Károly a brit történelem leghosszabban várakozó trónörököse és a legidősebben trónra lépő királya. Duncan Larcombe életrajzíró szerint, amikor II. Erzsébet királynő lett, titokzatos hercegnő volt, akit az Eduárd-kori szokásoknak megfelelően még úgy neveltek, vacsora után magukra kell hagynia a férfiakat, hogy azok megbeszélhessék a világ dolgait. Károly viszont a hatvanas évek lázadó korszakában szocializálódott, ráadásul egész életét a kamerák előtt élte, így a britek évtizedek óta ismerik.
A királynőről a XX. század jelentős részét átfogó uralkodása alatt annyit lehetett tudni, hogy szereti a lovakat és a kutyákat, kézitáskával jár, lő, és Range Rovert vezet, mélyen hisz Istenben, szereti férjét, kötelességtudó, és néha kénytelen szégyenkezni pletykalapokat megtöltő családja miatt. De hogy mit gondolt az olyan társadalmi változásokról, mint az apartheid, a feminizmus vagy a Brexit, arról alig került nyilvánosságra valami. II. Erzsébet hitt abban, hogy a királyi család a hétköznapi politika felett áll, így igen ritkán derült ki bármi valós gondolatairól. Kivételt jelentett, amikor például a Brexit kapcsán a parlament előtt elmondott beszéde (amelyet megírtak neki) kék ruhában és kék kalapban hangzott el, amelyen a sárga díszítés úgy nézett ki, mint az uniós zászló csillagai.