Egy 1743. évi fajszi határperben olvashatjuk, hogy egy tanú két vendéget fogadott gunyhójába, majd „egy-egy ital borral kínálta eőket, kik ittak is egy keveset eczer eczer a vörösgyurkábul”. Mi lehetett ez a bizonyos „vörösgyurka”, és hogyan alakult ki ez a mára elhomályosult elnevezés?
Már a szövegkörnyezetből is kitűnik, hogy valamiféle borivásra alkalmas edényt sejthetünk a vörösgyurka ~vörösgyurkó ~veresgyurkó kifejezés mögött. Egy 1723-as szövegben ezt olvashatjuk: „útazók lévén, talán jót hörpentettek a veres-gyurkó-ból”. Baróti Szabó Dávid 1792-ben ’csutora’ jelentéssel magyarázza, egy 1808-as szótárban kulacs, fapalack értelmezést találunk. 1666-ból maradt fenn egy nagyszombati polgár panaszlevele, amelyben lőcsei utazása közben ellopott holmiját, közte értékes „veorreős Geőrgy”-ét siratja. E szerint az efféle ivóedényekből gazdagon díszített, drága darabok is létezhettek. Erre utal az is, hogy egy kuruc kori leltár így fogalmaz: „két ezüst vöres györgy, az egyik tokban, másik tok nélkül”.
A XVIII. századi Részeges asszony dala is utal erre a borivóknak kedves tárgyra:
Sógorom a Lurkó, / A nagy veres Gyurkó, / Dínom, dánom, / Tölts, bizony nem bánom!
Gyöngyösi István 1670 körül lejegyzett, Bacchust jellemző versében pedig ez található: „Oldalán vörös György puska palaczkjának, / Egy darab velős koncz jó Puska kulcsának” – vagyis a bor és mámor léha istene még puskaportartóként is boroskancsót viselt. Egy régi szólásgyűjteményben ezt olvashatjuk: „a vörös gyurkó ütött le téged az inadról” – tehát ’a vörösbor emésztette meg a te erődet’.
Fukar, derbi, röntgen
1900 körül, az induló Magyar Nyelv folyóirat hasábjain több korabeli kiváló nyelvész is foglalkozott ezzel a kifejezéssel. Nem kétséges, hogy a vörösgyurka (és változatai) tulajdonnévből, köznevesüléssel jöttek létre – vagyis a konkrét tulajdonnevet egy tárgy vagy fogalom megnevezésére kezdték el használni a beszélők. Efféle nyelvi folyamatok más nyelvekben is gyakran lejátszódnak, sok esetben a magyarba már a köznevesült alak került be, például a fukar, derbi, röntgen szavak a Fugger, Derby, Röntgen családnevekből. De említhetjük demizson szavunkat is, amely a franciában keletkezett a „dame Jeanne” (Johanna asszony) formulából.
A magyar nyelvben számos kifejezés alakult keresztnevekből: pali (Pál), pete (Péter), geci (Gergely), jankó ’faragószék’ (János).
Egyes fogalomkörökben, analógiás úton különösen gazdag szócsalád jött létre: a katicabogár megjelölésére bödekata, ilonabogár, jánosbogár, katalinbogár formákat is ismerünk a tájnyelvekből. Ehhez hasonló a kancsó fogalma is, amelynek népi nevei miska, mihók, antalkó, böske, dorkó, jancsikulacs, lukács, illetve a vörösgyörgy, vörösgyurkó, vörösjankó voltak.
Vörös György, az iszákos
Mi lehetett a vörösgyurkó elnevezés szemléleti alapja? Bár felmerült, de nem valószínű, hogy egy konkrét, Vörös György nevű iszákos ember. Inkább sajátos formájuk, férfitestre hasonlító alakjuk után kapták a nevüket az efféle edények. Erre utal egy 1698-as feljegyzés, amely ördögöt mintázó poharakról szól: „a kik sok formájú pohárokat tsináltatnak, mint ördög formára, kivel megmutattyák magukat ördög szolgáinak lenni”. És miért György? Indokolhatja ezt, amint Bálint Sándor rámutatott, hogy az ilyen edényekre szentek (Szent János, Szent Mihály, Szent György) ábrázolásait festették. A köznevesült személynevek között mindenesetre épp a korszak leggyakoribb keresztneveit (János, Mihály, György, Katalin) találjuk. A „vörös” jelző pedig a mázatlan fazekak vörös színére utalhat.
Bár a különös boroskancsók eltűnésével a vörösgyurkó kifejezés visszaszorult, más módon mégis továbbélt: még nemrégiben is előfordult ’részeg’ jelentésben a diáknyelvben, illetve némileg módosult formában a szlovák és a horvát nyelvbe is átkerült.
Borítókép: Gonzalo Azumendi
