Hogy kezdetben miért magánlakásokon kellett zajlaniuk ezeknek az előadásoknak, annak a rendszerváltozást megelőző években érthető okai voltak – annál inkább magyarázatra szorul, hogy 1990-et követően is miért csak kisebb egyesületek, civil szervezetek előadótermei nyíltak meg előtte egyetemi katedrák, nota bene nagy rendezvénycsarnokok helyett. Horváth Róbert ezt azzal magyarázza, hogy ma sem a teológia, sem a filozófia jelentőségét nem „a lét legmagasabb minőségeit, perspektíváit és lehetőségeit közvetítő, meghatározó tudományként” vetik fel, miközben László András minden szava, előadása annak jegyében hangzott el, hogy „a tradicionális vallások minden döntő, alapminőséget és alapvalóságot jelölő kifejezése megvalósítható és megvalósítandó”.
A teológián kívül történelmi-politikai tanításai sem tekinthetők a mai fősodornak.
A demokráciának mint radikálisan antitradicionális és antispirituális formációnak nem az ugyancsak antispirituális terrorisztikus diktatúra az ellentéte, hanem a szellem uralma. (Solum Ipsum, 468.)
A Scientia sacra László András által legtisztább tradicionális jobboldaliságot tükrözőnek nevezett részében Hamvas Béla írja: „Az újkorban a legtöbb, amit egy király magáról mondani tudott, hogy: az állam én vagyok. Ez teljesen hamis. Hamis pedig azért, mert kicsiny és kevés. A király több, mint az állam, annyival, amennyivel Isten több, mint a világ. A király az a szakrális személy, akinek viszonya az állammal az, ami Istennek a teremtett világgal. Király nélkül az emberiség »sokadalom«, mint Hérakleitosz mondja, és az emberi élet értelmetlen zavar.” Nem véletlen az sem, hogy az újkori magyar történelem legcsodálatosabb eseményének 1956-ot tartotta, s még véletlenül sem 1848-at. Az Északi Korona című lapban e sorok írója is éppen ’56 apropóján találkozott először László András gondolataival, a jobb- és baloldali forradalmak mibenlétével.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!