Cserép Csongor azonban ennél is mélyebbre megy. „A virtuális világban való »létezés« a teremtett világgal való kapcsolódás egyik legfontosabb lehetőségét számolja fel. A virtuális világ tehát ezt a még mindig mindenki számára nyitva álló ajtót zárja be. A valódi környezettel való kapcsolat megszakadása miatt a szellemi világ felé való átjárhatóság szűnik meg, így a felsőbb világ felől érkező impulzusok – melyek, függetlenül attól, hogy azokat az egyén tudatos vagy tudattalan szinten élte meg – már nem érkeznek meg, és pontosan ez az, ami megbetegíti az emberi lényt lelki és testi szinten egyaránt. A pszichés és a testi megbetegedést, torzulást tehát valójában egy szellemi szinten történő elszakadás, a transzcendenciával való kapcsolat degenerációja okozza. Ezzel párhuzamosan pedig megnyílnak a kapuk a sötétség felé.”
Molnár Máté pedagógus gyakorlatiasabb szempontokat vesz sorra, mondván a digitális eszközök révén „a hosszú távú memória leépülése megfigyelhető fiataloknál, a mindig használatra kész adatbázisok a tanulást, a megjegyzést háttérbe szorítják”. Ez azonban a felnőttekre éppúgy igaz: figyelmünk gyengül, gyakran hibázunk még a rutinszerű cselekvéseknél is, nyugtalanok, türelmetlenek vagyunk.
Lázadni kell a modern világ ellen. Kevesebb Facebook, több valóság. Légy normális! Kapcsold ki az okoskütyüket, gyújts egy gyertyát esténként, sétálj az erdőben, gondolkozz, szerezz társakat, kapcsolódj valódi közösségekhez!
– Barcsa-Turner Gábor e mondatai iránymutatást is adnak arra nézve, hogy mit lehet tenni a metaverzum és más hasonló kezdeményezések révén a virtuális világ további, brutális térnyerésével szemben.
A végére hagytuk Kolonits László főszerkesztőt, akinek bevezető, mély gondolatiságról tanúskodó írásaiért már önmagában megéri olvasni a folyóiratot. Mostani, Az Aranykor kisiklott akarása – Úton az ellen-Aranykor felé című tanulmányában azt mutatja be, hogy
az egyre őrültebb léptékű technicizálás és fejlődés már a gépember, egyfajta „istenember” létrehozásával kecsegtet.
S hogy ez mennyire nem elrugaszkodott gondolat, ahhoz többek között napjaink „sztártörténészét”, az izraeli Yuval Noah Hararit is idézi, aki szerint „a Homo sapiens magát fogja lépésenként addig-addig fejleszteni – robotokkal és számítógépekkel egybeolvadva –, amíg leszármazottai egyszer csak visszanéznek és rájönnek, hogy ők már nem ahhoz az állatfajhoz tartoznak, amelyik a Bibliát írta”.
Hogy ne ezzel a döbbenetes kijelentéssel zárjuk a lapismertetőt, ellenpontozzunk László Andrásnak, a Duo Gladiiban is sokszor hivatkozott filozófusnak, a hazai tradicionális iskola megteremtőjének egy ars poeticával is felérő gondolatával (Buji Ferenc idézi a Magyar Művészetben):
„A föld az ember kozmikus létezésének szent bázisa – de csak akkor, ha arra használja, hogy föltekintsen róla; mert ha tekintetével feléje fordul, akkor a szent bázisból ördögi lesz.”
Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/John G. Mabanglo)
