A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről.
– szólnak Karinthy szellemes sorai a Tanár úr kéremből, amivel még az is könnyen azonosulhat, aki pedáns tanuló volt, szerette az iskolát, és szorgalmasan írta a házi feladatokat is. A lengyel gyerekeknek azonban utóbbival nem kell bajlódniuk egy ideig.
Értelmetlen és elavult módszer a házi feladat?
A tavalyi kormányváltást követően Lengyelország az oktatás széleskörű átalakítását tűzte ki célul, amit a Magyarországon is ismert panelek szerint képzelnek el: magasabb bérek, kevesebb tananyag és a lexikális tudás helyett a készségek fejlesztését hangsúlyozó tanterv. Az ambiciózus reform egyik első elemeként a házi feladatok eltörléséről, illetve korlátozásáról született döntés, ami most áprilisban lépett hatályba. Ennek értelmében az első három osztályban nem adható lecke a gyerekeknek, negyediktől nyolcadik osztályig pedig opcionálissá válik, így nem is osztályozható. Az oktatási hivatal idővel a felsőbb osztályokban is megszüntetné a leckeírás intézményét, ami kapcsán számos pro és kontra érv áll egymással szemben.
A kormány szerint erre azért van szükség, mert a tanulók túlságosan leterheltek, az oktatási miniszter, Barbara Nowacka a gyermekek mentális egészségével kapcsolatos kutatásokra hivatkozva árulta el, hogy a diákokat érintő stresszhatások közül a leckeírás terhét lehet a leggyorsabban megszüntetni. A tavalyi választások egyik fontos témáját is az oktatás adta.
A kampány emblematikus pillanata volt, amikor egy 14 éves kisfiú, Maciek Matuszewski elcsukló hangon arról beszélt a leendő miniszterelnök Donald Tusknak, hogy nincs ideje pihenni a rengeteg lecke és teszt miatt. A kis Matuszewski most gimnazista koráig fellélegezhet. A gyerekek természetesen örvendeznek, hiszen így több lesz a szabadidejük, a felnőttek szerint is több idő jut játékra, mozgásra. Egy lengyel édesapa, Pawel Kozak egyetért a döntéssel, mondván ha attól jobban élvezik a diákok az iskolát, akkor az valószínűleg jót tesz. 11 kislánya, Ola szerint osztályában a legtöbben reggelente lemásolták a leckét valakiről, aki már megcsinálta, vagy pedig az internetről, aminek sok értelme nem volt. Tény, a használható tudás fogalma ma nagyon gyorsan változik, míg a poroszos iskolarendszerek korában a tanulás egyetlen forrása a tankönyv és a tanár által leadott tananyag volt.
Komoly érvek szólnak a házi feladat mellett
Sok szülő és szakértő azonban jóval összetettebb kérdésként tekint a házi feladatra, sőt néhányan látszatintézkedésnek tartják a törvényt. A hazai köztudatban is sokszor példaként felemlegetett finn oktatási rendszer egyik neves pedagógusa, Pashi Sahlberg szerint a leckeírás értéke sok összetevős egyenlet, függ annak céljától és fajtájától, a diákok egyéni képességeitől, a szülői háttértől és a tantárgytól is. Például amennyiben a lecke a tanórai, befejezetlen feladatok önálló pótlását jelenti, úgy a tanárok edukálása, és a túlméretezett tananyag mennyiségének csökkentése lenne a valóban célszerű intézkedés – utóbbit a lengyel kormány szeptembertől tervezi bevezetni – nem a tanári jogkörök szűkítése.
Ideális esetben a házi feladat egyszerre szolgálja az iskolában tanultak megszilárdítását, az órai anyag gyakorlati alkalmazását és memorizálását (kiváltképp olyan alsó osztályos tantárgyak esetében, mint a számtan, az írás, és az olvasás), az önállóság, az önszabályozás, és a megküzdési képességek fejlesztését, az egyéni tempóban történő gyakorlást, nem utolsó sorban pedig a szülő is tisztább képet, visszajelzést kaphat arról, hol tart a gyerek a tanulásban.
Pashi Sahlberg szerint bízni kell a tanárokban, hogy eldöntsék, mi a jó az egyes gyerekeknek, Lengyelországban ezzel szemben éppen a tanárok autonómiája sérült. A Lengyel Tanárok Szakszervezetének vezetője, Sławomir Broniarz bár támogatja a diákokra nehezedő terhek enyhítését, szintén hiányolja a tanárokkal való egyeztetéseket, akik általánosságban úgy gondolják, túl gyorsan, túl elhamarkodottan történt az intézkedés, a tanterv viszont nem változott.
A házi feladatok eltörlése könnyen növelheti az oktatási szakadékot az otthon erős támogatásban részesülő gyerekek és a szegényebb családokból származó, alacsonyabb elvárásokkal rendelkező társaik között, mivel az iskolán túl nincsenek ismétlésre vagy az órákra való készülésre kötelezve. Egy korábbi PISA felmérés szerint az egyéni, önálló tanulás járul hozzá a leghatékonyabban a jobb eredményekhez. A korábbi oktatási miniszter, Anna Zalewska úgy véli, a házi feladat eltörlése nem készít fel a felnőtt élet kihívásaira, a munkaerőpiac elvárásaira.
Magyarországon nem kötelező a házi feladat, a pedagógusok saját belátásuk szerint dönthetnek, ugyanakkor a tananyag mennyisége nálunk is heves vitákat szül. A probléma kevesebb szót kapó oldala, hogy az internet korában szocializálódott gyerekek koncentrálási képessége a kütyük miatt rohamosan csökkent az elmúlt időszakban, ezért jóval nagyobb kihívást jelent számukra a figyelem, mint akárcsak 10-15 évvel ezelőtt.
Ezt a folyamatot nehéz összeegyeztetni az iskola minden céljával, hogy a tudás átadása mellett a tanulást is megszeressék a gyerekek, legyenek kíváncsiak és megfelelően szocializáltak, amelybe a kötelességek elvégzése is beletartozik.
