Kispest önkormányzata volt az első, ahol egy évig tartó előkészítő munka után elkezdett működni az Első Kis-Pesti Kert, amely most a tizenharmadik szezonját éli. A siker igazolta a kezdeményezést: az első két évben sorra érkeztek a tévések, rádiósok, külföldi delegációk. Azóta az önkormányzatok jelentős része hasznosnak tartja a beruházást, egyre több kertet alapítottak az elmúlt években. Budapesten legalább negyven kert épült már, az önkormányzatok sokszor helyi kivitelezőket bíznak meg. Érdekük közösségi kertet kialakítani, mert relatíve alacsony költséggel komoly fejlesztőhatásuk van a környék társasági életére. A gond az, hogy Budapesten lassan elfogynak a szabad területek, szinte már csak lakótelepi környezetben lehet találni. A vidéki nagyvárosokban is sorra építik a kerteket a helyi lokálpatrióták. Ez a hozzáállás külföldön is megszokott, bár New Yorkban a város illetékes szerve laza hálózatban fogja össze a közösségi kerteket, komposzttal és magokkal támogatva a kezdeményezéseket.
Az elmagányosodás rettenetes Magyarországon. A kertekben két fő csoporttal találkozunk. Az egyik a nyugdíjas bácsik és nénik, a másik a kisbabás családoké. Itt egymásra találnak, közös témájuk a termés, a kártevők, az eső, a nap és a kerti partik rendezése. Egy néni mondta nemrég, hogy az elmúlt három hónapban többet beszélgetett, mint az elmúlt három évben összesen. A közösségi kert erről szól. Szomszédsági közösségeket hozunk létre, a kert körül toborzunk, ahol a lakásából is rálát a területre a tag. Ha mozgolódást lát, ő is lemegy, és már nincs egyedül
– mutat rá Rosta Gábor.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!