Budapesten egyre több helyen találkozunk közösségi kertekkel. Elsősorban a lakótelepen élők önkéntesei művelik ezeket a területeket, ahol városiként tapasztalhatják meg az első termések megjelenésének vagy éppen a gyümölcsszedés örömét. Csupán néhány száz méterre a Duna-parttól, a békásmegyeri lakótelepen 2013 óta működik a III. kerület első közösségi kertje, a Békási kert. Az 1005 négyzetméteres, 27 parcellás mintakert kialakításakor az egészség- és környezettudatosságra való ösztönzés volt az elsődleges szempont, de a közösségteremtő erő sem elhanyagolható.
A közösségi kert hatása
Vasárnap délután sokan tevékenykednek, néhányan a kerti bútorokon üldögélnek és beszélgetnek. Szívesen fogadják a látogatókat, sokan jönnek csak sétálni, nézelődni a szépen megművelt parcellák között, gyönyörködnek a sziklakert színpompás virágaiban, és a fűszernövényekből is vihetnek haza. Egy fiatal házaspár gyakran tölti itt a szabadidejét, jólesik nekik a kerti munka, és örülnek, hogy mindenki biomódszerekkel védekezik a kártevők ellen. Ha kell, kézzel szedik össze a poloskát, vagy csalánlevelet fonnyasztanak a permetezéshez. Tudják, az itt termő zöldségben és gyümölcsben nincs semmi vegyi anyag. A kert végében álló komposztálóba levágott fű és más zöldhulladék, illetve lebomló háztartási maradék kerül. Az előállított jó minőségű komposzt javítja az ágyások földminőségét.
A közösség tagjai naponta járnak locsolni, mert a magaságyásban hamarabb kiszárad a föld, igaz, egy sikeres pályázatnak köszönhetően napelemes szivattyú könnyíti az öntözést. Mindenki a saját ágyásáért felel, a közös területeket viszont együtt gondozzák, itt málna és ribizli nő. A kert végében Józsi bácsi éppen locsol. A 86 éves férfi négy éve műveli rendszeresen saját parcelláját, amire a lakása ablakából is rálát. Mindig találkozik itt valakivel, sokat jelent neki a beszélgetés a kerttagokkal.
– Amikor 2008-ban főiskolán tanítottam válságkommunikációt, az 1929–1933-as gazdasági válságról szóló előadás kapcsán futottam bele a válságkertek, háborús kertek témakörébe. Később megtaláltam ezek modern változatait az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Javasoltam a budapesti polgármestereknek, hogy hozzunk létre hasonlót, és mindenki nagyon pozitívan reagált – avat be a Békási kert létrehozásában is közreműködő Rosta Gábor. A szakember jelenleg a kilencedik kertjét építi. Négy van Kispesten, itt most épül az ötödik, kettő Óbudán, egy Szentendrén; a legújabb a XII. kerületben, a Böszörményi úton található.
Kispest önkormányzata volt az első, ahol egy évig tartó előkészítő munka után elkezdett működni az Első Kis-Pesti Kert, amely most a tizenharmadik szezonját éli. A siker igazolta a kezdeményezést: az első két évben sorra érkeztek a tévések, rádiósok, külföldi delegációk. Azóta az önkormányzatok jelentős része hasznosnak tartja a beruházást, egyre több kertet alapítottak az elmúlt években. Budapesten legalább negyven kert épült már, az önkormányzatok sokszor helyi kivitelezőket bíznak meg. Érdekük közösségi kertet kialakítani, mert relatíve alacsony költséggel komoly fejlesztőhatásuk van a környék társasági életére. A gond az, hogy Budapesten lassan elfogynak a szabad területek, szinte már csak lakótelepi környezetben lehet találni. A vidéki nagyvárosokban is sorra építik a kerteket a helyi lokálpatrióták. Ez a hozzáállás külföldön is megszokott, bár New Yorkban a város illetékes szerve laza hálózatban fogja össze a közösségi kerteket, komposzttal és magokkal támogatva a kezdeményezéseket.
Az elmagányosodás rettenetes Magyarországon. A kertekben két fő csoporttal találkozunk. Az egyik a nyugdíjas bácsik és nénik, a másik a kisbabás családoké. Itt egymásra találnak, közös témájuk a termés, a kártevők, az eső, a nap és a kerti partik rendezése. Egy néni mondta nemrég, hogy az elmúlt három hónapban többet beszélgetett, mint az elmúlt három évben összesen. A közösségi kert erről szól. Szomszédsági közösségeket hozunk létre, a kert körül toborzunk, ahol a lakásából is rálát a területre a tag. Ha mozgolódást lát, ő is lemegy, és már nincs egyedül
– mutat rá Rosta Gábor.
Sok alakuló kertnél azonban hiányzik a tudatos közösségfejlesztő munka véleménye szerint, mert a magyar különösen individualista társadalom. Rosta Gábor a kertalapításnál tartja a kapcsolatot az önkormányzattal, foglalkozik a jogi kérdésekkel, a tervezéssel és a kivitelezéssel. Egy évig dolgozik kertvezetőként, gyűléseket és növényorvos által tartott oktatást szervez, ahol nemcsak ültetőnap van, de kertibútor-építés is. A teljes szezon alatt eljut a közösség az önálló működésig. Az utóbbi évek élelmiszer-drágulása miatt a közösségi kertekben termelt növények is számítanak a háztartásokban. Rosta Gábor egy cikkben olvasta, hogy
Magyarországon a rendszerváltás idején meglévő háztáji kertek 96 százaléka mára eltűnt, miközben a zöldségek ára évente nő. Az áruházakban vásárolható zöldségek egy része több ezer kilométert utazik, amíg ideér, beltartalmuk, ízük siralmas. Ha viszont valaki belekóstol egy kertben érlelt paradicsomba, azonnal rádöbben a különbségre. Nem véletlen, hogy minden kertnél húsz-harminc fős a várakozási lista, míg a fluktuáció nagyon alacsony. A közösségromboló magatartás kizárást von maga után.
Hasonló rendszerben működik a Leányka utcai lakótelep mellett található kert is Budafokon, amely tavaly ünnepelte 10. évfordulóját. 2013-ban hozták létre a kerületi önkormányzat kezdeményezésére, a kezdetektől Stokker Kálmánné Zsuzsa nyugdíjas pedagógus a kert vezetője. Eredetileg nagy játszótér volt a területen, ennek egy részét kerítették le a kert létrehozására. Közvetlenül a Hosszúréti- patak mellett található, ami meg is határozza a jellegét.
Célunk közelebb hozni a természethez a környékbeli, alapvetően panellakásokban lakó embereket, miközben a helyi élővilágot is megőrizzük. Környezettudatos kertművelést, biogazdálkodást folytatunk, természetes növényvédelemmel. Különös tekintettel vagyunk a beporzók védelmére, így ütemeztük a fűnyírást, rovarhoteleket hoztunk létre
– sorolja Stokker Kálmánné.
A kert ezerkétszáz négyzetméter alapterületű, több mint kétszázötven fajta növény található benne hat négyzetméteres parcellákon. A kerttagok saját ízlésüknek megfelelő zöldségféléket, virágokat termeszthetnek ágyásaikban, és van két közös fűszerkertjük is. A fennmaradó területen gyümölcsfákat és bogyós bokrokat ültettek, termésüket a kerttársak fogyaszthatják el. A közösséget erősíti a kerti sütögető is, ahol családi, illetve baráti összejöveteleket tartanak. Havi nyolcszáz forint a részvételi díj, amelyet a vízszámlára, a szerszámok fenntartására és cseréjére, a marhatrágyára, illetve az egyéb költségekre kell fordítani. A nagyobb beruházások önkormányzati segítséggel történnek. A hasonló kertek legnagyobb értéke Stokker Kálmánné szerint, hogy a résztvevők egymást segítik, megismerik a közösen végzett munka örömét és a természet adta lehetőségeket. Mindebben a gyerekek is részt tudnak venni, sőt a környékbeli oktatási intézmények is rendszeres látogatók.
