Jó, akkor műveljük meg kertjeinket!

Több mint ötven közösségi kert működik — többnyire rendkívül sikeresen — Budapesten és a vidéki nagyvárosokban, amelyekhez az emberek változatos motivációk miatt csatlakoznak. Van, aki egy jó társasághoz akar tartozni, mások a gyermekei­ket szeretnék a közösségi kertekben bevezetni a kertészkedés rejtelmeibe, és sokan vannak, akik a kézzelfogható végeredmény, a termés reményében ragadnak kapát és öntözőkannát. Egyes kertek annyira népszerűek, hogy akár több százan is várakoznak egy felszabaduló parcellára.

A sok gondoskodás nemcsak a növényeknek, de vélhetően maguknak a gondoskodóknak is jót tesz Fotó: Kurucz Árpád

Már a KÉK első közösségi kertjében, a korábban a Millenáris Parkban kialakított Lecsósban is volt parcellája Erdős Zoltánnak. Ez ma már nem létezik, de a fiatalember kertészkedési kedve nem hagyott alább, így a feleségével, Gabival a Kisdiófa közösségi kerthez is azonnal csatlakoztak. Erdős Zoltán elmeséli, a gyermekkorából a kertészkedésről annyi emléke volt, hogy segítenie kellett a szüleinek, amit nem nagyon szeretett, mert kötelező volt.

– Ide azonban nagyon szívesen jövünk, részben azért is, mert itt biozöldségeket tudunk termeszteni. Eleinte nem reménykedtem abban, hogy sikeres leszek, de amikor kikelt az első hónapos retek, az nekem maga volt a csoda – fogalmaz.

Erdős Zoltán és felesége a Kisdiófa közösségi kertben a hetes számú parcellát művelik. – A terület elsőre kicsit talán vadnak tűnik, de azért van benne rendszer. A paradicsompalánták kilátszanak, az a nagy bokor pedig sóska. Még télről itt maradtak a mángoldok és a rukkolák, azokat most kiszedtük, és a helyükre ültettük be a paradicsom- és a padlizsánpalántákat. Ott pedig egy citromfűdzsumbujt látni – jegyzi meg mosolyogva a férfi.

Hozzáteszi, bármennyire is zsúfolt a terület, az a nyári nagy melegben hasznos, hogy a növények beárnyékolják a földet, ami megtartja a nedvességet. Azt azonban elismeri, hogy a parcellát így gyomlálni is nehezebb. Közben egy fia­talasszony hideg frissítővel a kezében áll meg Erdős Zoltán előtt, aki azért kapja a hűsítő nedűt, mert korábban segített neki a kertben.

Kertész Monika, a KÉK alapító tagja és kurátora a közösségi kertekkel kapcsolatban kifejti, hogy Magyarországon a területek többnyire zártak, ahol mindenkinek van saját parcellája, de van olyan rész is, amelyet együtt gondoznak, és a javakon is közösen osztoznak.

Van szabályzatuk, és egyes kertek saját házirend szerint működnek, ezek azonban nem szigorúak. Mint elmondja, maga már több mint egy tucat közösségi kert létrehozásánál segédkezett, ezek túlnyomó része most is működik. – Ma a fővárosban körülbelül 30-35 közösségi és közösségi alapon működő kert van, míg vidéken, jellemzően a nagyvárosokban 25, ezeknek a háttere nagyon változatos – teszi hozzá.

A szakember kitért arra is, hogy az egyes kertekbe más és más motiváció vezeti az embereket. Van, aki egy jó ügyhöz akar csatlakozni, másokat a közösségi lét vonz, megint másokat a zöldség- és gyümölcstermesztés csalogat a kertbe, de az is jellemző, hogy a szülők itt vezetik be a gyermeküket a növényismeret és a kertészkedés rejtelmeibe. S akad olyan is, aki tűsarkúban érkezett a közösségi kertbe, és annyira kedvet kapott a növénytermesztéshez, hogy ma már több száz hektáron gazdálkodik vidéken.

A KÉK számos szakmai és kulturális programot is szervez, de gyakori az is, hogy egyes csoportok maguk tartanak közösségi eseményeket. A rendezvények nagy része nyitott a nagyközönség előtt, és ezek többnyire ingyenesek is.

A Kisdiófa közösségi kert önkormányzati tulajdonban van, ahol 44 egyéni parcellát alakítottak ki, emellett van négy emelt ágyás, amelyeket kerületi oktatási intézmények és civil szervezetek művelnek. Vannak továbbá olyan részek, amelyeket a közösség együtt gondoz, majdnem minden kertnek, így ennek is van közös fűszer- és gyógynövény­ültetvénye.

Bekerülni ide szinte csak kihalásos alapon lehet, nagyon sokan vannak a várólistán. – A kerteknek jellemzően van hírlevelük, közösségi oldaluk, ahová a tagok folyamatosan töltenek fel bejegyzéseket az eseményekről, programokról.

A KÉK folyamatosan figyelemmel kíséri a közösségek tevékenységét, képzéseket is tart, amelyeken nemcsak kertészeti praktikákról esik szó, hanem a programok érintik a fenntarthatóság, a környezetvédelem témáján keresztül a gasztronó­miát vagy akár a művészeteket is. A kertben van egy falunk, így még vetítéseket is tudunk szervezni. Ezek a programok azért jók, mert formálják a közösség tagjainak szemléletét és rajtuk keresztül akár az ismerősökét is. Mindig arra biztatjuk az embereket, hogy kísérletezzenek, és próbáljanak ki új dolgokat – fűzi hozzá.

A kertben rovarszállókat helyeztek ki, hogy a méhek, pillangók helyben átteleljenek, az ő szerepük fontos a növények beporzásánál. Nem használnak vegyszereket, hanem többnyire a kertben termesztett növények felhasználásával igyekeznek védekezni a kártevők ellen.

Közben Erdős Zoltán a közösen művelt kertből málnát szedett, amellyel mindenkit megkínál. A jelenlévők egybehangzó véleménye, hogy a gyümölcs illata és az íze is fenséges. Kicsit talán azért is, mert jobban esik a közös munka eredménye.