Tizenegy közösségi kert összefogásával pénteken Magyarországon első alkalommal rendezték meg a Közösségi Kertek Éjszakája nevű eseményt. Az érkezőket finom falatokkal és színes programokkal fogadták: egyebek mellett izgalmas feladatok (például ültetés, locsolás, fűszerfelismerés, kézműves foglalkozások), kiállítások, koncertek és előadások várták a látogatókat.
Az esemény célja elsősorban az volt, hogy a szervezők megmutassák: Budapesten az elmúlt öt évben számos közösségi kert jött létre, ezek pedig nem csupán a növénytermesztésről szólnak, hanem az élményről, a közösségformáló erőről is – mondta el az MNO-nak Kling Ferenc, az esemény egyik főszervezője, a Grundkert koordinátora. „Ezekre a kertekre lakóhelyi kisközösségek épülnek, az emberek itt megismerkednek egymással, gondolatokat cserélnek” – magyarázta. Emellett kiemelte az élelmiszerbiztonság szerepét is, hiszen – mint mondta – ezek a területek teljesen vegyszermentesek, a parcellákon igazán jó minőségű élelmiszert lehet termelni.
„Nagyon sok múlik azon, hogy hol nyitnak közösségi kertet: ami belvárosi foghíjtelken vagy valamilyen más rehabilitációs területen létesül, az ideiglenes, hiszen halad a beépítés. Azok, melyek önkormányzati területen nyílnak, talán időtállóbbak, és hosszú távon is fennmaradhatnak” – vélekedett.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért csak kevés budai kert csatlakozott, közölte: ezek a részek jobban el vannak látva zöldterülettel, így véleménye szerint inkább a pesti oldalon alakult ki az igény egy pici zöld oázisra. Hozzáfűzte, hogy vidéken egy kicsit más rendszerben működik mindez: elsősorban egy közös parcellán, helyi felhasználásra dolgoznak a kertekben.
Kitért arra is, hogy a Közösségi Kertek Éjszakája egy rendkívül előremutató program, mivel eddig nem volt annyira szoros a kapcsolat a budapesti közösségi kertek között. „Ez az esemény most nagyon jó apropó volt arra, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatokat” – emelte ki.
Az esemény a Nemnövekedés Hét programjaihoz kapcsolódik, melynek keretében konferenciákra, koncertekre, filmvetítésekre is sor kerül. A nemnövekedés-elmélet egyébként alternatív közgazdasági teória, mely megkérdőjelezi, hogy egy véges rendszerben létezhet-e egyáltalán folyamatos gazdasági növekedés. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy az anyagi javak birtoklása helyett inkább a közösségi élmények, a megosztás, a barátságok és ismeretségek adják meg az igazi boldogságot az embereknek – magyarázta Kling Ferenc.
A közösségi kertészkedés az egész világon elterjedt jelenség. A túlélési esélyek növelésére a harmincas évek gazdasági válságát követően, majd a második világháború idején Amerikában és Európában sok helyen minden létező utcarészt megműveltek. Ma egy-egy nagyobb városban sok száz ilyen típusú kert működik, amely lehet egy saroknyi virágágyás, egy zsebkendőnyi földdarabka néhány zöldséggel vagy éppen szociálisan rászoruló családok létfenntartásának színtere. A közösségi kertek esélyt adnak a friss és helyben termelt élelmiszer előállítására, az önellátásra.
Finta Sándor, Budapest főépítésze korábban közölte: a ma már világszerte elterjedt közösségi kertészkedés különféle módon és formában alakult ki. Budapesten – hasonlóan a nyugati trendekhez – a gazdasági világválság hatására megrekedt ingatlanfejlesztések által üresen maradt, úgynevezett „foghíjtelkeken”, míg például Szentpéterváron a lakótelepek tetején jönnek létre ezek a területek. Mint megjegyezte, a hazai közösségi kertek egy része a piaci szereplők és a közösség összefogásának, míg mások az önkormányzati szektorok és a civilek együttműködésének köszönhetően jelenhetnek meg. Budapesten jelenleg négy négyzetméter körüli az egy főre jutó közösségi használatú zöldterület, azonban a WHO által kilenc négyzetméter lenne javasolt. Éppen ezért az is fontos szempont, hogy miként lehetne a zöldterületek nagyságát növelni, ezzel pedig színesebbé tenni a fővárost is – fűzte hozzá.
Kertész Mónika, a közösségi kertészkedést itthon meghonosító Kortárs Építészeti Központ (KÉK) alapító tagja és kurátora, valamint a Közösségi kertek program vezetője kérdésünkre válaszolva elmondta: szerinte a közösségi kertek jelentősége leginkább generációkon átívelő, közösségteremtő erejében rejlik, a segítségükkel elvesznek a társadalmi határok és korlátok, erősödnek a bizalmi kapcsolatok, erre pedig nagy szükség van a mai magyar társadalomban.
Azzal kapcsolatban, hogy mi nehezítheti meg a közösségi kertek fennmaradását, közölte: Budapest első közösségi kertje, a Millenárison létrehozott Lecsós kert például azért szűnt meg, mert a tulajdonos parkrekonstrukciót tervezett – ami egyébként a mai napig nem valósult meg. „Gyakran nem végleges zöldövezeti besorolású területen jönnek létre közösségi kertek, hanem például egy foghíjtelek vagy egy építészeti beruházási telek ideiglenes hasznosításaként” – magyarázta.
A városi kertmozgalom bizonyos szempontból átalakulóban van, hiszen napjainkban egyre nagyobb a hangsúly a kertészkedés szociális előnyein: egyfajta támogatási formát biztosít, hiszen vetőmagok adományozásával vagy a termés felajánlásával alacsonyabb jövedelmű családok, hátrányos helyzetű lakosok juthatnak élelmiszerhez.
A tanórák kihelyezésével az oktatás szerepe is megjelenik, a főváros IV. kerületében található Homoktövis Általános Iskola például ugyancsak létrehozott egy közösségi kertet. A 640 négyzetméteres területen – a tanulói csoportkertek mellett – családi kertek is működnek, ahol mindenki saját elképzelése szerint, saját fogyasztásra ültethet. A fő cél azonban az volt, hogy a városi gyerekek is megértsék, hogyan hasznosíthatják azt, ami a környezetükben van, ami körülveszi őket. A tanárok a gyerekekkel leginkább olyan növényeket próbálnak ültetni, amelyek viszonylag gyorsan hoznak virágot és termést, vagy általuk könnyen nyomon követhetik a ciklikus fejlődés folyamatát. Egy-egy alkalommal, az órai témához kapcsolódva könnyen be lehet vonni a kertet az oktatásba: az ötödik osztályosok például így a tankönyv helyett a természetben, élőben nézhették meg, melyik növénynek milyen a gyökere.
Emellett például a fogyatékossággal élők bevonásával is pozitív eredmények könyvelhetők el: a makkosházi közösségi kertben rendszeresen fogyatékkal élő fiatalok is kertészkednek. A cél, hogy a megértsék, hogyan lesz a magból termés, és ne csak a tányérjukon lássák a zöldségeket és a gyümölcsöket úgy, ahogy az intézetben kapják. Ráadásul így egy kicsit közelebb is kerülhetnek a természethez.
