A Kerthatár Közösségi Kertet a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) alakította ki a Soroksári út és a Határ út sarkán található, a Magyar Telekom által átengedett, mintegy 2600 négyzetméteres területen. A környékbeli lakosok száz, egyenként 8 négyzetméteres parcellákon termeszthetnek zöldséget, gyümölcsöt, valamint gyógy- és fűszernövényeket.
A területen igyekeznek miden szakmai alternatívát elérhetővé tenni: különféle emelt ágyásokat és szabadföldi ágyásokat, valamint fűszerspirált is kialakítottak, és olyan növényeket is termesztenek, melyek a bio-növényvédelmet segítik elő.
Nem ez az első, a Magyar Telekom területén létrehozott közösségi kert: a Csárda utcai és a Kékvirág utcai kert már működik, a három közösségi kertben jelenleg mintegy 400 ember tevékenykedik. A fenntartásért egyszeri alapítványi támogatásként évi 12 ezer forintot kell fizetni. Ezeken a területeken sok szakmai program is terítékre kerül, a termési időszaknak megfelelően pedig képzéseket, rendezvényeket is szerveznek.
A Kerthatár Közösségi Kertben még további 40 parcella vár gazdára.
A közösségi kertészkedés az egész világon elterjedt jelenség. A túlélési esélyek növelése érdekében a harmincas évek gazdasági válságát követően, majd a második világháború idején Amerikában és Európában sok helyen minden létező utcarészt megműveltek. Ma egy-egy nagyobb városban sok száz ilyen típusú kert működik, amely lehet egy saroknyi virágágyás egy forgalmas város közepén, egy zsebkendőnyi földdarabka néhány zöldséggel, vagy éppen néhány önkormányzat által támogatott, szociálisan rászoruló család létfenntartásának színtere.
A közösségi kertek esélyt adnak a friss és helyben termelt élelmiszer-előállításra, az önellátásra, valamint arra, hogy azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyet az adott termelő nem tud felhasználni vagy elfogyasztani, felajánlhassa másoknak.
Finta Sándor, Budapest főépítésze a Kerthatár Közösségi Kert megnyitóján elmondta: a ma már világszerte elterjedt közösségi kertészkedés különféle módon és formában alakult ki. Budapesten – hasonlóan a nyugati trendekhez – a gazdasági világválság miatt megrekedt ingatlanfejlesztések által üresen maradt, úgynevezett „foghíjtelkeken”, míg például Szentpéterváron a lakótelepek tetején jönnek létre ezek a területek. Mint megjegyezte, a hazai közösségi kertek egy része a piaci szereplők és a közösség összefogásának, míg mások az önkormányzati szektorok és a civilek együttműködésének köszönhetően jelenhetnek meg.
A főépítész kiemelte, hogy Budapesten jelenleg négy négyzetméter körüli az egy főre jutó közösségi használatú zöldterület, azonban a WHO által kilenc négyzetméter lenne javasolt. Éppen ezért az is fontos szempont, hogy miként lehetne a zöldterületek nagyságát növelni, ezzel pedig színesebbé tenni a fővárost is.
Mindemellett a kezdeményezés során új közösségi felhasználására alkalmas helyszínek is létrejönnek: sok esetben fesztiválok vagy romkocsmák kapnak teret, de közös bográcsozásokat vagy konferenciákat is tartanak ezeken a területeken.
A Kerthatár Közösségi Kert közelében lakó Bajusz Péter lapunknak elmondta: számára ez egy nagyon fontos lehetőség, mivel vidékről származik, és budapesti panellakásában mindig is hiányzott neki, hogy saját kertben tevékenykedhessen. Elmondta, hogy – bár ez még egy viszonylag friss terület – mindig találkozik valakivel a kertben, és már elkezdte megismerni a többi parcella tulajdonosát.
Rab Istvánné „Jutka néni”, az újpesti Homoktövis Általános Iskola tanára az MNO-nak elmondta: az intézmény a Telekom pályázatán keresztül egy tankert létrehozására nyert támogatást, melynek köszönhetően jelenleg tizennégy családi kert, valamint kilenc tanulócsoportos kert működik. Itt a gyerekek többek közt borsót, retket és hagymát termesztenek, virágokat ültetnek, valamint a területen helyet kap egy közös fűszerkert és egy bogyóskert is.
Mint mondta, az általános iskolások komoly változáson mentek keresztül a kertészkedésnek köszönhetően, hiszen ez egy felelősségteljes tevékenység, mellyel megtapasztalhatják, hogy ők is a természet részei, ők is képesek befolyásolni, valamint élvezni annak gyümölcsét.
„Szeretnénk a kertet a tanításba is beépíteni, ez azonban nehezen megy. Egyrészt nagyon komoly szervezést igényel, hiszen egy tanóra keretében, harminc gyerekkel ezt nem lehet megcsinálni, csak kis csoportokkal, ráadásul a kollégák is igen leterheltek” – tette hozzá.
A tanítónő szerint a városi gyerekek szemszögéből a kertészkedés különösen fontos tevékenység, hiszen – tekintettel arra, hogy a többség csak tankönyvekben, fényképeken találkozhat ezzel – a természetet egészen más formában mutatja meg a fiataloknak.
