Merre tart hazánkban a városi kertmozgalom?

Egyre nagyobb a hangsúly a közösségi kertészkedés szociális előnyein.

„A fő célunk az volt, hogy meghonosítsuk hazánkban ezt a mozgalmat. Később elkezdett foglalkoztatni, hogy miként lehetne továbbvinni, esetleg bevinni az oktatásba is a kezdeményezést” – mondta Kertész Mónika, aki szerint erre remek példa, hogy hazánkban is egyre népszerűbbek az ovikertek és az iskolai tankertek. Mindez meg tud jelenni a gyerekek vizuális és környezetkultúrájában – vélekedett. Arra a kérdésre, hogy előfordulnak-e rongálások, esetleg lopások, elmondta: szerencsére nem jellemző, a kertek többnyire zárt területen vannak, sok esetben kamerával is védve.

A főváros IV. kerületében található Homoktövis Általános Iskola az egyik telekommunikációs cég pályázatának köszönhetően hozhatott létre egy közösségi kertet. Az iskola három év működtetést vállalt, és reméli, hogy az időszak lejárta után az önkormányzat lehetővé teszi a további fennmaradást.

Jelenleg a 640 négyzetméteres területen – a tanulói csoportkertek mellett – tizenkét családi kert működik, ahol mindenki saját elképzelése szerint, saját fogyasztásra ültethet. Vannak közös területek is, ahol a fűszernövényeket bárki használhatja, a gyümölcsfákról pedig mindenki lakmározhat – mondta kérdésünkre Rab Istvánné Jutka néni, az újpesti Homoktövis tanára, a pályázat elkészítője. Összesen 260 négyzetméternyi a megművelt terület, és folyamatosan érkeznek az érdeklődők.

A tanárok a gyerekekkel leginkább olyan növényeket próbálnak ültetni, amelyek viszonylag gyorsan hoznak virágot és termést, vagy általuk könnyen nyomon követhetik a ciklikus fejlődés folyamatát. A kisiskolások körében a borsó és a tulipán a legnagyobb kedvenc, de egyebek mellett retket, salátát, levendulát és babot is szívesen ültetnek.

A kert a közösségépítésben is fontos szerepet tölt be: rendszeresen tartja itt programjait a Káposztási Családok Egyesülete, és az iskola is több eseményt szervezett már a kertben.

Rab Istvánné szerint azonban a legfőbb céljuk az volt, hogy a projekt segítségével a városi gyerekek is megértsék, hogyan hasznosíthatják azt, ami a környezetükben van, ami körülveszi őket. Mint mondta, tapasztalatai szerint sok iskolásban azért kelt érdeklődést a kertészkedés, mert korábban nem volt ilyen irányú lehetősége, míg mások vidéki nagyszüleiknél már szereztek némi tapasztalatot ezen a területen, és itt is szeretnék kipróbálni. Néhányan azonban teljesen közömbösek, és inkább fárasztónak érzik a kertészkedést – fűzte hozzá.

Bár a közösségi kert adta lehetőségeket szívesen beépítenék a tananyagba is, Rab Istvánné szerint erre jelenleg nincs lehetőség: nagyon időigényes feladat lenne, hiszen rendszeresen kellene készülni és az eszközök folyamatos biztosításával foglalkozni. „A mostani 32 óra mellett ez lehetetlen, fizikai képtelenség” – vélekedett.

Ám egy-egy alkalommal, amikor az órai témához kapcsolódik, könnyen be lehet vonni a kertet az oktatásba: az ötödik osztályosok például így a tankönyv helyett a természetben, élőben nézhették meg, melyik növénynek milyen a gyökere. A legtöbb tanár azonban inkább délutánonként viszi a gyerekeket a közösségi kertbe, egyre többen csinálnak saját ültetvényt csoportjukkal.

Az ötlet természetesen nem új keletű: évtizedekkel ezelőtt még megszokott volt a magyar iskolákban, hogy az intézményhez gyakorlókert is tartozott, ám e kertek mára többnyire eltűntek.

A makkosházi közösségi kertben minden héten fogyatékkal élő fiatalok kertészkednek. A cél, hogy a résztvevők megértsék, hogyan lesz a magból termés, és ne csak a tányérjukon lássák a zöldségeket és a gyümölcsöket úgy, ahogy az intézetben kapják. Ráadásul így egy kicsit közelebb is kerülhetnek a természethez – mondta az MNO-nak a programot szervező Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány elnöke, Takács Kata. A fiatalok többsége a szegedi Dr. Waltner Károly Otthonból érkezik a közösségi kertbe, de a Kálvária sugárúti intézetből is többen részt vesznek az eseményen.

A minigazdaságban sokféle növényt termesztenek: egyebek mellett retket, salátát, paradicsomot, paprikát, mentát, citromfüvet és sóskát nevelgetnek a kiskertben, a termést pedig együtt megkóstolják, ha eljön az ideje. A népszerű programra minden hétfőn, a szokásos közös foglalkozások előtt kerül sor: megnézik, mennyit nőtt a vetemény, és meglocsolják a növényeket.

„Ha az eső miatt egy-egy hétig nem tudunk kimenni a kiskertbe, kérdezgetik, hogy mi van a veteménnyel, és nagyon várják, hogy újra részt vehessenek a programon – fogalmazott Takács Kata. Hozzátette: jó kezdeményezésnek tartja a közösségi kert létesítését Makkosházán, és különösen előnyös, hogy a közelben van, hiszen az intézetben ritkán adódik hasonló lehetőség.

„Rám is jó hatással vannak ezek a programok: pihenést, feltöltődést jelent, hogy kimozdulhatok egy kicsit az irodából, és megnézhetem a veteményt” – mondta az alapítvány elnöke.

Nemrég ötvenhét település százhektárnyi földterületén vetették el a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és a Syngenta Élelmiszer-lavina programjában nyert – több millió forint értékű – zöldségvetőmagokat. A résztvevők az őszig tartó munkába hátrányos helyzetű embereket, nagycsaládokat, több helyen fogyatékkal élőket vonnak be, a megtermelt élelmiszereket pedig nekik és a térségben élő nehéz sorsú embereknek adják – olvasható a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és a Syngenta közös közleményében.

Az Élelmiszer-lavina így „hal helyett hálót ad”: egyrészt összefogásra ösztönzi a közösségeket, másrészt parlagon heverő területeken kezdenek el újra kiskerti termesztést folytatni – mondta Czigány Tibor, a Syngenta ügyvezető igazgatója. Hozzátette: ezáltal a résztvevők is megtanulják, sok esetben otthonukban is újrakezdik a kertészkedést, amely nagyon fontos lépése a vidéki felzárkóztatásnak.