Tény, hogy az ország népessége 1981 óta csökken. Minimum egy évtizeddel „megelőztük” ezzel legtöbb szomszédunkat, amiért az 1956 utáni sokk, a születések elképesztő méretű visszaesése a felelős. Azaz a Kádár-rendszer. A hatvanas évek elején volt több olyan év, amikor a termékenység hazánkban volt a legalacsonyabb az egész világon, és ennek hatásait máig érezzük. Ezért különösen nagy eredmény, hogy Magyarország lakossága messze nem csökkent annyit, mint legtöbb szomszédunké. Sem 1990 óta, sem pedig az elmúlt években.
1990-ben Magyarország népessége 10 374 ezer főt számlált, amely 2023-ra 9597 ezer főre csökkent. Ez azt jelenti, hogy bő harminc év alatt 7,5 százalékkal csökkent az ország lakossága. Ennek örülni nem lehet, de ha a szomszédos államokkal hasonlítjuk ezt össze, máris jobb a kép.
Tény: Ausztria, Szlovénia, valamint Szlovákia népessége növekedett – az első kettő esetében jórészt a bevándorlásnak köszönhetően.
A többi szomszédos állam lakossága esetében viszont drasztikus csökkenés figyelhető meg. Ukrajna 1990-hez képest 33 százalékos veszteséget könyvelhet el, de csak akkor, ha a 2023-ra becsült 35 milliós lakosság valós. Az igazság vélhetően ennél jóval rosszabb. Természetesen az orosz agresszió hatása ebben a csökkenésben hatalmas, de legnagyobb szomszédunk már 2014 előtt is sokkal nagyobb mértékben veszített lakosságából, mint Magyarország. Horvátország kapcsán 19, Románia esetében 18, Szerbia tekintetében pedig 16 százalékos csökkenésről beszélhetünk. Azaz a legjobban teljesítő Szerbia is Magyarországhoz képest arányaiban több mint dupláját veszítette el a népességének.
Itt jön be érvként a határon túli magyarság bevándorlása, ami tényleg jelentős. Csakhogy Ukrajnába is milliós tömeg érkezett vissza a volt Szovjetunió más területeiről, illetve Szerbiába is legalább félmillióan menekültek Horvátországból, Boszniából és Koszovóból. Románia is lehetett volna célpontja a moldovaiak bevándorlásának – de ez csak mérsékelten történt meg 1990 után. Ilyen külső demográfiai „tartaléka” tehát szomszédaink többségének volt, részben még van is.
Ha pedig kiegészítjük az elemzést a manapság a magyarok elé példának állított Bulgáriával, Litvániával és Lettországgal, akkor megértjük, hol van az igazi katasztrófa. Bulgária népessége 27, Litvániáé 23, Lettországé pedig majd 30 százalékkal csökkent 1990 óta. Teljes régiók halnak ki, néptelenednek el ezekben az országokban olyan módon, amit Magyarországon el sem tudunk képzelni.
De nézzük azt is meg, vajon hatástalan-e a magyar családpolitika. Amennyiben az utolsó öt évet vesszük alapul, tehát a 2019 és 2023 közötti időszakot vizsgáljuk, Magyarország népessége 1,2 százalékkal csökkent. Ennél a szomszédos államok közül csupán Ausztria (+2,8 százalék), Szlovénia (+1,4 százalék) és Szlovákia (–0,6 százalék) mutat jobb eredményt. Románia népessége eközben 1,7, Szerbiáé 4,4, Horvátország népessége több mint 5, Ukrajnáé pedig 17 százalékkal esett vissza.
A születésszám persze a negatív kép építésének központi eleme. Az tény, hogy csak 85 ezer gyermek született 2023-ban, ami számszerűen történelmi mélypont. De a termékenységi mutatót tekintve messze a Gyurcsány-korszaknak köszönhető 1,23 felett van a 2023-as 1,51 – csak sajnos kevesebb szülőképes korú nő van. Ha pedig a regionális képet nézzük, Magyarország kimagaslóan a legjobban állt ellen a Covid és a háborús bizonytalanság miatti születésszám-csökkenésnek.
Igen, ezen a téren Magyarország teljesített a legjobban, 4,5 százalékos visszaeséssel. Csakhogy Szerbiát (–5,6 százalék) és Ausztriát (–9 százalék) leszámítva a többi ország születésszám-csökkenése két számjegyű. A közel mínusz 40 százalékos ukrajnai adat érthető, de a többieknél is drasztikus a visszaesés. A magyar sajtó egy részében sikeres „bezzegországként” bemutatott Romániában 2023-ban 155 ezer gyermek született. Ez nem csökkenés, ez összeomlás. 2019-ben ugyanis még 211 ezer gyermek született, azaz öt év alatt 26 százalékkal csökkent a születések száma. Ez azt jelenti, hogy Románia egy év alatt nagyobb esést „hozott össze” (5,3 százalék) , mint Magyarország öt év alatt (4,5 százalék). Ugyanilyen megdöbbentő a kép, ha a két országot történelmi távlatban is megnézzük. 1990-ben Romániában 315 ezer gyermek született, Magyarországon 125 ezer. 2010-ben a szám 212 ezer és 90 ezer. Azaz ma 1990-hez képest 160 ezerrel, 2010-hez képest 57 ezerrel kevesebb gyerek születik Romániában. Magyarországon ez a szám 1990-hez viszonyítva 40 ezres mínusz, 2010-hez viszonyítva pedig csupán ötezer.
Amit még nem mond el a negatív hírpropaganda, az az, hogy 2023 történelmi mélypont gyakorlatilag minden térségbeli ország számára: soha nem látott a 17 ezres szlovéniai, a 32 ezres horvátországi, a 48 ezres szlovákiai, a 61 ezres szerbiai és a 187 ezres ukrajnai születésszám. Az egyedüli kivétel Ausztria, ahol 2001-ben rosszabb volt az adat a 2023-as 77 ezernél – de hogy ez utóbbi szám mennyi lenne a bevándorlás nélkül, csak találgatni lehet. Ausztria viszont a demográfiai stabilitásért más téren fizethet hatalmas árat: a jövőjével.
A térségen túllépve, Bulgária, Litvánia vagy Lettország esetében átlagosan több mint négyszeres születésszám-csökkenésről beszélhetünk a magyarhoz képest. Lettországban 19 ezerről 14 ezerre esett vissza a születések száma, ami számszerűen is több, mint a magyar (ötezer négyezerrel szemben), és közben egy sokkal kisebb országról beszélünk.
Hamis tehát a magyar katasztrófa narratívája. Pontosabban az egész térséget sújtja a demográfiai összeomlás, de hazánk a legellenállóbbak, nem pedig a leggyengébbek között van.
A tudatosan terjesztett negatív propagandával ellentétben ez a kivándorlás-bevándorlás témakörére is igaz, de arról majd legközelebb.
