Demkó Attila: Hogyan csúsztatnak a magyar demográfiáról?

A narratíva nem új: Magyarországon eleve semmi sem jó, de még a kormány által kiemelt terület, a népesedés helyzete is katasztrofális. A valóság összetett, de az világos a tények alapján, hogy a hatalmas erővel terjesztett narratíva hamis. Egy-egy közölt adat lehet valós, de minden kontextus nélkül nem több csúsztatásnál.

Hamis a magyar katasztrófa narratívája. Fotó: Bloomberg

Ha pedig kiegészítjük az elemzést a manapság a magyarok elé példának állított Bulgáriával, Litvániával és Lettországgal, akkor megértjük, hol van az igazi katasztrófa. Bulgária népessége 27, Litvániáé 23, Lettországé pedig majd 30 százalékkal csökkent 1990 óta. Teljes régiók halnak ki, néptelenednek el ezekben az országokban olyan módon, amit Magyarországon el sem tudunk képzelni.  

De nézzük azt is meg, vajon hatástalan-e a magyar családpolitika. Amennyiben az utolsó öt évet vesszük alapul, tehát a 2019 és 2023 közötti időszakot vizsgáljuk, Magyarország népessége 1,2 százalékkal csökkent. Ennél a szomszédos államok közül csupán Ausztria (+2,8 százalék), Szlovénia (+1,4 százalék) és Szlovákia (–0,6 százalék) mutat jobb eredményt. Románia népessége eközben 1,7, Szerbiáé 4,4, Horvátország népessége több mint 5, Ukrajnáé pedig 17 százalékkal esett vissza.

A születésszám persze a negatív kép építésének központi eleme. Az tény, hogy csak 85 ezer gyermek született 2023-ban, ami számszerűen történelmi mélypont. De a termékenységi mutatót tekintve messze a Gyurcsány-korszaknak köszönhető 1,23 felett van a 2023-as 1,51 – csak sajnos kevesebb szülőképes korú nő van. Ha pedig a regionális képet nézzük, Magyarország kimagaslóan a legjobban állt ellen a Covid és a háborús bizonytalanság miatti születésszám-csökkenésnek.

Igen, ezen a téren Magyarország teljesített a legjobban, 4,5 százalékos visszaeséssel. Csakhogy Szerbiát (–5,6 százalék) és Ausztriát (–9 százalék) leszámítva a többi ország születésszám-csökkenése két számjegyű. A közel mínusz 40 százalékos ukrajnai adat érthető, de a többieknél is drasztikus a visszaesés. A magyar sajtó egy részében sikeres „bezzegországként” bemutatott Romániában 2023-ban 155 ezer gyermek született. Ez nem csökkenés, ez összeomlás. 2019-ben ugyanis még 211 ezer gyermek született, azaz öt év alatt 26 százalékkal csökkent a születések száma. Ez azt jelenti, hogy Románia egy év alatt nagyobb esést „hozott össze” (5,3 százalék) , mint Magyarország öt év alatt (4,5 százalék). Ugyanilyen megdöbbentő a kép, ha a két országot történelmi távlatban is megnézzük. 1990-ben Romániában 315 ezer gyermek született, Magyarországon 125 ezer. 2010-ben a szám 212 ezer és 90 ezer. Azaz ma 1990-hez képest 160 ezerrel, 2010-hez képest 57 ezerrel kevesebb gyerek születik Romániában. Magyarországon ez a szám 1990-hez viszonyítva 40 ezres mínusz, 2010-hez viszonyítva pedig csupán ötezer.  

Amit még nem mond el a negatív hírpropaganda, az az, hogy 2023 történelmi mélypont gyakorlatilag minden térségbeli ország számára: soha nem látott a 17 ezres szlovéniai, a 32 ezres horvátországi, a 48 ezres szlovákiai, a 61 ezres szerbiai és a 187 ezres ukrajnai születésszám. Az egyedüli kivétel Ausztria, ahol 2001-ben rosszabb volt az adat a 2023-as 77 ezernél – de hogy ez utóbbi szám mennyi lenne a bevándorlás nélkül, csak találgatni lehet. Ausztria viszont a demográfiai stabilitásért más téren fizethet hatalmas árat: a jövőjével.

A térségen túllépve, Bulgária, Litvánia vagy Lettország esetében átlagosan több mint négyszeres születésszám-csökkenésről beszélhetünk a magyarhoz képest. Lettországban 19 ezerről 14 ezerre esett vissza a születések száma, ami számszerűen is több, mint a magyar (ötezer négyezerrel szemben), és közben egy sokkal kisebb országról beszélünk.

Hamis tehát a magyar katasztrófa narratívája. Pontosabban az egész térséget sújtja a demográfiai összeomlás, de hazánk a legellenállóbbak, nem pedig a leggyengébbek között van. 

A tudatosan terjesztett negatív propagandával ellentétben ez a kivándorlás-bevándorlás témakörére is igaz, de arról majd legközelebb.