– Hogyan került Amerikába?
– Marosvásárhelyen születtem, felsőfokú tanulmányaimat Békéscsabán kezdtem, majd Szegeden és végül Kolozsváron folytattam. 1990 volt az első év, amikor a magyar állam vállalta a határon túli fiatalok taníttatását, sőt célul tűzte ki az anyaországon kívüli erős értelmiségi mag kinevelését. Ezzel megnyílt előttem a világ. Büszke vagyok, hogy részese lehettem a kezdeményezésnek. Szegeden elkezdtem tanítani az egyetem gyakorlóiskolájában is. Erdélybe csak tizennyolc évvel később, 2008-ban költöztem vissza, de addig is rendszeresen jártam haza, a nyarakat mindig ott töltöttem. Amikor elindult az Erdélyi Magyar Televízió, pályáztam egy ottani állásra, bár nem hittem, hogy háromgyermekes, 35 év feletti anyaként bekerülhetek a fiatal csapatba. Mégis sikerült. Nehéz, de különleges tíz év következett, izgalmas, emberpróbáló és életre szóló élmény. Amikor 2008 őszén kész lett a stúdió, éjjel kettőkor én voltam az első, aki azt mondhatta: „Jó reggelt az Erdélyi Magyar Televízió nézőinek!” Minden televízió híradóval kezdődik, karácsonyra rajzolódott ki, hogy januártól milyen új műsorokat indítunk. Szerda esténként végül élő stúdióbeszélgetést vezettem, hitéleti-közéleti magazinműsort. Amerikába egy egyéves kaliforniai ösztöndíjjal kerültem ki, amelyet 2018-ban a férjemmel együtt kaptunk meg. A két nagyobb gyerekem akkorra már kirepült, csak a legkisebbet hoztuk magunkkal. Kutatási témám pasztorálpszichológiai is volt, ugyanis akkor végeztem alkalmazott teológiai tanulmányaimat, így közel harminc gyülekezetbe jutottam el az ösztöndíjjal. Az Egyesült Államokban a keleti parton kezdtem el igazán megismerkedni az amerikai magyar közösségi élettel. Nagyon sokat utaztam és tudósítottam, akkoriban dolgoztuk ki a Bocskai Rádió digitális átformálásának gyakorlatát, megalapoztuk a ma is működő rendszert.
– A médiából mennyire volt nagy váltás a múzeumi igazgatás?
– Az Örly Múzeummal az első kaliforniai tartózkodásunk alatt kerültem kapcsolatba. A nevében múzeum, de az intézmény valójában széles körű közösségi feladatokat lát el, két másodgenerációs magyar, Örly Ilona és Elvira alapította. Már hetven felett járnak mindketten. Vonzott az új lehetőség, akárcsak tíz évvel korábban az Erdélyi Magyar Televízió esetében. 2019-ben nyitottuk meg hivatalosan. A munka eleinte rengeteg kevésbé látványos háttérfeladatról szólt, és erre a Covid is rásegített. Az amerikai magyar közösségekben nem nagyon találunk példát arra, hogy egy családi házat a tulajdonosai múzeummá alakítsanak, és a köz rendelkezésére bocsássanak. A közösség szolgálata mellett célunk, hogy a múzeum hídként kösse össze az amerikai magyar diaszpórát Magyarországgal, továbbá hogy más nemzeteknek is elérhetővé, könnyen fogyaszthatóvá tegye a magyar kultúrát. Évfordulókat ünneplünk, könyv- és filmbemutatókat, koncerteket tartunk, illetve vannak közös rendezvényeink a helyi magyar iskolával, a református templommal, illetve más magyar szervezetekkel is. Van könyvtárunk, amelyet interaktív, könyves kávézóként képzeltem el. Örömmel tapasztalom, hogy Amerikában élő az olvasócsoport fogalma. Szeretnénk több ilyet létrehozni. Három percre vagyunk a Berkeley Egyetem campusától, így az egyik szobát vendégszobává alakítottuk, hogy rövid távra kiadjuk professzoroknak vagy Fulbright-ösztöndíjas diákoknak. A régi kivándoroltak és az 1956-os generáció kulturális hagyatékának feldolgozásán is dolgozom.
