A parlamentben botrány tör ki, amelynek a vége az, hogy tizenöt ellenzéki képviselőt karhatalommal vezettetnek ki az ülésteremből. A Pesti Hírlap november 29-én így tudósít a történtekről:
A politikusok izgalma kétségkívül abból táplálkozott, hogy Bethlen [István] megjelent a bírósági tárgyalásokon, melyeket az ellenzék a maga politikai céljaira akar kihasználni. És Friedrich István az Esküdt Lajos »fás kosarából« lemásolt egy miniszterelnökségi aktát, amelyből bizonyítani akarta a Ház folyosóján, hogy Bethlen tudott arról, hogy a kiviteli pénzeket pártpolitikai célokra használták föl.
A miniszterelnök azonban „emiatt zárt ülést kért, s ezen bemutatta az eredeti aktát, melyben csak politikai és nem pártpolitikai célokról volt szó, és az ország érdekében a hazafias célokról csak zárt ülésben nyilatkozhatott. Itt el is ült az izgalom.” A szocialisták azonban „a nyílt ülésen oly durva hangon vádolták Bethlen Istvánt, hogy viharos jelenetek következtek, és a házelnök nem tudván másként rendet teremteni, a szocialista párt nagy részét egyenként kivezettette az ülésteremből”. Ezután a baloldaliak még nagyobb hangon tiltakoznak, ám ezzel van egy mögöttes céljuk. „Úgy látszik, a szocialisták előre megfontolt szándékkal használták mindjárt a legélesebb hangot, mert […] meg akarták akadályozni a házszabályok napirendre tűzését. A többség legalábbis ezt feltételezte róluk, mert hiszen köztudomású, hogy a demokrata szövetség a házszabály-revízió ellen technikai obstrukcióval is fenyegetőzött. A valóságban azonban a szocialistákat csak egyetlen »polgári« képviselő támogatta, a katona Szilágyi, kit szintén kivezettek. Tehát a botrány fölidézésében a szocialisták voltak hibásak, akik meggondolhatták volna, hogy mit ártanak az ország közvéleménye előtt a parlamentnek és a külföld közvéleménye előtt az egész országnak a botrányok rendezésével.” A lap részben a parlamenti többséget is elmarasztalja Szcitovszky Béla nemzetgyűlési elnök döntése miatt:
De nem tudjuk dicsérni a többséget sem, amiért a házelnök rögtön az »ultima ratiohoz«, a fegyveres palotaőrök közbelépéséhez nyúlt.
A Budapesti Hírlap azt írja: „Az egésznek a csattanója pedig a Magyar Távirati Iroda egy jelentése, amelynek munkatársa előtt illetékes helyen kijelentették, hogy az a levél, amelyet ma Friedrich István a lapoknak közreadott, hamisítvány, mert éppen a leglényegesebb részében tér el az eredetitől.” Kiderül, hogy miután a házelnök elrendelte a zárt ülést, „különösen a szocialisták padsoraiban óriási lárma támadt”. A zárt ülés alatt sem csillapulnak a baloldali indulatok, mivel „a folyosók elcsendesedtek, senki ott nem tartózkodhatott, még az újságírók sem, annyit azonban mégis meg tudtak állapítani, hogy a zárt ülés óriási zsivajban kezdődött”. A nyílt ülés újbóli megnyitása után Györki Imre kap szót, s attól függetlenül, hogy a dokumentum hamisítvány volta kiderült, Bethlent vádolja. A nagy zajban kifejti: „A miniszterelnök egy pillanatig sem állhat a gyanú alatt, hogy a bíróságot félrevezette.” Kijelenti: „A miniszterelnök tegnap hamis tanúzást tett.” Ezután kis híján tettlegességre kerül sor, a szocialisták „túlharsogni igyekeztek a jobboldal felháborodását”. Majd amikor az elnök a kormányfő durva megsértéséért megvonja tőle a szót, „felugrottak a helyükről, és hadonászva, a padot verve fülsiketítő zajban tiltakoztak”. Arra biztatják Györkit, hogy ne törődjön az elnökkel, így ő, megfogadva a tanácsot, nem hajlandó abbahagyni a felszólalást. Ezt követően kerül sor a képviselő kivezetésére, s mivel a szocialisták a palotaőrséggel is dulakodnak, a folytatódó botrányokozás több szocialista képviselő hasonló eltávolításába torkollik.
