Merényletkísérlet a miniszterelnökségen

Váratlanul meghal Nagyatádi Szabó István kisgazdavezér. Tömegek jelennek meg a temetésén, ahol Bethlen István miniszterelnök kiemeli: elsőként vallotta, hogy a kisgazdáknak együtt kell haladniuk a magyar történelmi értelmiséggel. A soproni főiskolán abbahagyják a fajvédők antiszemita agitációja miatti sztrájkot a hallgatók, mivel a kormány ragaszkodik a tanszabadság biztosításához. Az ellenzék késhegyig menő harcot hirdet a házszabály-módosítás ellen. Revolverrel rálőnek egy osztálytanácsosra a miniszterelnökségi palotában.

Nagyatádi Szabó István kisgazda politikus (1863-1924). Forrás: so.hu.museum-digital.org

Hatalmas tömeg kíséri utolsó útjára a november 1-jén, tragikus hirtelenséggel meghalt Nagyatádi Szabó Istvánt. A kisgazdavezért minden napilap méltatja, nagy terjedelemben számolva be a november 3-i erdőcsokonyai temetésről. A Pesti Hírlap november 4-én azt írja: „A »földművelési miniszterek« sorozatában első volt Nagyatádi Szabó István, aki a földművelőknek volt minisztere. Ő teremtette meg az első kifejezett agrárius pártot, ő adott ennek programot, s a nép képviseletében alulról jutott föl a miniszteri bársonyszékig. […] Az ő egyénisége része ennek a kornak; hisz legutóbb is központja volt egy válságnak, mely Bethlen és az ő mérséklete folytán elsimult. S egyéni tragédiájában épp az a megható, hogy ő maga épp akkor dől ki a politikai harcosok sorából, mikor politikája sikert ért el, s közel volt hozzá, hogy a maga egyénisége számára is elégtételt kapjon a maghurcoltatásokért.” Kiemelik: volt a 

politikájában az okosságnak és a bölcs mérsékletnek még egy szimptómája. Ez pedig az volt, hogy a kisgazdáknak az értelmiséggel való összekapcsolódását hirdette. 

Ravasz László református püspök gyászbeszédében kifejti: „Nagyatádi Szabó István csodálatos tehetségét a legnehezebb matériában, a politikában vitte diadalra. Nem az a csodálatos tény, hogy miniszter lett, megesett ez sok haszontalan emberrel is, kivált forradalmak idején. Hanem az, hogy a magyar kisgazdákban a szellemi és erkölcsi erőt államférfiúi mértékig emelte anélkül, hogy mássá lett volna, mint azelőtt volt.” Bethlen István miniszterelnök úgy fogalmaz: 

A nagyon ritka magyar emberek egyike volt, akik nagy általános emberi ideálokért képesek küzdeni és lelkesedni, s ugyanakkor figyelembe veszik a nemzet helyzetét, a nagy szociális igazságokat összhangba tudják hozni a reális élettel, a mindennapi élet valóságával.

Hangsúlyozza: „Ő az, aki elsőnek lépett annak a társadalmi osztálynak a képviseletében, amelyhez tartozik, arra az útra, hogy a kisgazda-társadalomnak együtt kell haladnia a magyar történelmi intelligenciával, mert ez az egyedüli út, amelyen a nemzet megmenthető olyan botlásoktól, amelyeket más nemzetek elkövettek.” Horthy Miklós kormányzó az özvegynek küldött részvéttáviratát közlik a lapok: „Nagyon fájdalmasan érintett férje váratlan elhunyta. Fényes képességeivel a magyar falu értékes lakosságának kimagasló képviselője volt. Továbbra is számítottam kiváló munkásságára a haza szolgálatában. Mély részvétem kíséri sírjába. Horthy.” 

Soproni incidens 

Szünetel a tanítás a soproni főiskolán, mert a hallgatók jelentős része tiltakozik két zsidó vallású diák miatt, a kormányzat viszont ragaszkodik a tanszabadság biztosításához. A Magyarország november 5-én úgy összegez: „A sopron-selmeci bányafőiskolának – hogy az elején kezdjük – volt két zsidó hallgatója is. Az egyik hallgató édesapja halálfejes levelet kapott, majd a kedélyes tréfa folytatásaként diáksztrájk ütött ki. Végre is »önként« eltávozott a két zsidó hallgató a főiskoláról, amit azóta se nyitottak meg. Nem pedig azért, mert a diákság vonakodik aláírni egy ívet, amely szerint a jövőben respektálni fogja a tanszabadságot és a főiskolát illető egyéb törvényes kormányintézkedéseket.” A lap rávilágít: a botrányt az antiszemita szélsőjobboldaliak idézték elő. „A fajvédelmi konkoly itt derékig nőtt, az agitáció meg lehet elégedve, annál kevésbé az ország, amelynek egyetlen bányászati akadémiáját is be kellett zárni.” A helyzet abszurditására mutatnak rá. A soproni főiskolának van többek között három, szívesen látott török vendéghallgatója, ami örömteli a török-magyar barátság miatt, s mert bizonyíték, hogy olyan magas az iskola színvonala, hogy külföldiek is látogatják. Csakhogy: „Azok élén, akik a zsidó vallású magyar diákokat douce violence-szal (szelíd erőszakkal – a szerző) kiszorították az iskolából, ott volt az egyik muzulmán ifjú is, mint a magyar nemzeti keresztény fajvédelmi gondolat képviselője. És ez nem szatíra, ez valóság. Magyar ifjaknak, magyar állampolgároknak, adófizető, a háborúban sorköteles magyar emberek fiainak mondja az idegen állampolgár, hogy: kívül tágasabb.” November 8-án hírül adja a lap: „a soproni diákok túlnyomó többsége abbahagyja a sztrájkot.” Kiderül: 

a sztrájkot megunták és belátják a kormány ellen folytatott harc meddőségét. 

Zajlik a házszabály reformjának vitája, amelyben az ellenzék ragaszkodik a parlamenti munka elszabotálásának lehetőségéhez. Az Ujság november 7-én közli: „Megobstruálja ötven ellenzéki képviselő a házszabály-módosítást.” Arról írnak: „az ellenzék zöme bojkott alá vette a házszabály-revíziós bizottságot és hallani sem akar semmiféle módosításról. Legutóbb megbeszélést tartottak az ellenzéki frakciók és abban állapodtak meg, hogy szükség esetén késhegyig menő harcot indítanak a házszabály-módosítás ellen.” Horváth Zoltán bejelenti: az obstrukciótól sem riadnak vissza. „Ezt a mozgalmat, amely a plénum előtt a fizikai önvédelem eszközeit is igénybe fogja venni, a szocialisták fenntartás nélkül támogatják. Ezen kívül Vázsonyi Vilmos és pártjának képviselő tagjai szintén részt vesznek az obstrukciós felvonulásban.” Ily módon mintegy ötven képviselő sorakozik fel a házszabály megújítása ellen. 

 A soproni bánya- és erdőmérnöki főiskola. Forrás: Fortepan/ Somlai Tibor

Revolveres merényletet kíséreltek meg a miniszterelnökségen – számol be a Magyarország november 9-én. „Ma délben revolverlövések verték fel a miniszterelnökségi palota csendjét. Egy egzaltált ember a tettes, aki magát a Kossuth családból valónak mondja: Pál Sándor 60 éves nyugalmazott gazdatiszt. Revolverrel négyszer rálőtt Barsy Aladár dr. miniszterelnökségi osztálytanácsosra, de a golyók szerencsére nem találtak.”

Kiderül, Kossuth Lajos Tódor hagyatékából akart pénzhez jutni a rokonságra, illetve rossz anyagi helyzetére hivatkozik. Miután azt a felvilágosítást kapja az osztálytanácsostól, hogy Kossuth Lajos fia után csak tetemes adósság maradt, amit az állam fizetett ki, ezt nem hiszi el, s ekkor süti el fegyverét, amit Barsy a lövések eldördülése után kicsavar a kezéből. Az elkövetőt, akit három éve már kezeltek a lipótmezei elmegyógyintézetben, letartóztatják. 

Borítókép: Nagyatádi Szabó István kisgazda politikus (1863-1924). (Forrás:so.hu.museum-digital.org)