Hatalmas közfigyelem övezi Csernoch János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás aranymiséjét a budapesti Szent István-bazilikában. A Pesti Napló így ír az eseményről november 19-én: „Lobogó gyertyafény, tömjénfüst, égbeszárnyaló ének, a bazilika oltára alatt ott volt Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, a miniszterelnök, Magyarország püspöki kara teljes számban, a kormány, a nemzetgyűlés, a hadsereg. Ebben a pompázó fényes környezetben, az ország színe-javának együttérzésével ünnepelte ma Csernoch János bíbornok-hercegprímás pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját.
Ott állott a fényes papi ruhák koszorújában az ősz főpap, prímási föveg díszítette a fejét, egy ország hallgatta, egy ország szíve dobbant vele együtt a Te Deumon.”
Az evangélium után Prohászka Ottokár, Székesfehérvár megyés püspöke, akadémikus lép a szószékre: „Ünnepel a jubiláns szíve – mondja –, ünnepel az egyház, ünnepel egész Magyarország. Lélekben itt vannak azok is, akik a demarkáción túlról csak a könnyeiket küldhetik ide a hömpölygő Dunába… Uram, adj a főpapnak egész címert, egész Magyarországot, kísérje útján a nagy Krisztus…” A püspöki kar nevében a korelnök, Szmrecsányi Lajos egri érsek köszönti a bíborost. Csernoch János szerényen válaszol:
„A prímási méltóság nagyon fontos alkotmányjogi tényező Magyarországon. A prímás személye az élő történelem, a jogfolytonosság. Nem is érdemtelen személyemnek szól az ünneplés, hanem a méltóságomnak.”
Az ünneplés a Vigadóban folytatódik, ahol Lorenzo Schioppa pápai nuncius a beszéde után átnyújtja XI. Pius pápa üdvözlő levelét, amelyben „teljes szívből kívánja, hogy Csernoch János ép testtel, ép lélekkel még igen sokáig szolgálhassa egyházmegyéjét és egész Magyarországot”. Bethlen István miniszterelnök hangsúlyozza „azt a harmóniát, amely a testi és lelki erő, az állam és az egyház között az ország javára fennáll és meg fog maradni ezután is”. Sipőcz Jenő budapesti polgármester után gróf Zichy János arról beszél, hogy „most, amikor apostoli királyunk nem lehet közöttünk, a prímásra vár, hogy helyettesítse a koronás főt”.
Ezek a szavak lelkes tapsot váltanak ki a publikumból, miközben Ottó királyfit felállva éltetik. A hercegprímás a kormányfőnek válaszolva örömmel állapítja meg az egyház és az állam közötti harmóniát, a fővárosnak pedig a hazafiság és a vallásosság melletti kitartást ajánlja.
Majd a katolikus társadalmi egyesületek fontosságát hangsúlyozza, s úgy fogalmaz: „Apadjanak el a vízözönnel fenyegető hullámok, a háborgó ellentétek, a békében, az egységben erősödjék meg a Föld. Maradjon meg közöttünk mindig ez az egység, a felebaráti megbecsülés, szeretet és a kitartó munka.”
Az ünnepségek záróakkordja a józsefvárosi Rezső téri fogadalmi templom alapkőletétele, amelyen Horthy Miklós kormányzó és a kormány több tagja is megjelenik. Izabella főhercegnő felkérésére a bíboros megáldja és megszenteli az alapkövet, majd a kormányzó három kalapácsütést mér rá.
A közelmúlt eseményeit más megvilágításba helyező fejleményekről ad hírt Károlyi Mihály, az 1918 őszén hatalomra került puccsista miniszterelnök, majd köztársasági elnök pere kapcsán a 8 Órai Ujság november 23-án. Azt írják: „Károlyi Mihály vagyonelkobzási perének tárgyalásán Nagy Vince, a forradalmi belügyminiszter, Károlyi védőjének tisztében háromnapos beszédben fejtegette politikai eszményképének ártatlanságát.” Annak bizonyítására, hogy nem hazaáruló, „a belgrádi fegyverszüneti tárgyalások kényszerűnek beállított körülményeit sorakoztatta fel és perdöntő érvként jelölte meg azt, hogy a Franchet d’Esperay-vel folytatott tárgyalásokat nem lehetett kikerülni. Nagy Vince okfejtése szerint tehát nem lehet Károlyit okolni a hadsereg szétzüllesztéséért, a Franchet d’Esperay-féle fegyverszüneti határokért, melyeket azután a trianoni béke, fájdalom, tényleges országhatárokként szentesített, mert mindez nem Károlyi iniciatívájára, hanem a dolgok természetes rendjének kényszeréből fakadt.”
Ezt követően viszont „váratlanul jelentkezik egy koronatanú, aki egy harmincsoros nyilatkozatban halomra dönti mindazt, amit Nagy Vince három nap alatt összehordott”. Az angol vezérkar hadműveleti osztályának világháború alatti vezetője, Sir Frederick Maurice tábornok „kijelenti, hogy a szövetséges és társult hatalmak egyedül Diaz tábornokot bízták meg a fegyverszüneti tárgyalásokkal és a szerződés aláírásával, és nincs tudomása róla, hogy Franchet d’Esperay-t felhatalmazták volna Magyarországra vonatkozó új fegyverszüneti tárgyalás kezdésével”.
A brit tábornok leszögezi: kétségtelen, hogy a Diaz-féle fegyverszünet egészen másképp szabta volna meg a határokat, mint az a fait accompli, amit a d’Esperay-féle tárgyalás eredménye jelent.
A házszabály-revízió kidolgozására kiküldött bizottság javaslatot terjeszt elő a beszédidő korlátozására, vagyis az obstrukció letörésére.
A Budapesti Hírlap november 21-én úgy ír: „Őrffy Imre előadó módosított javaslata szerint a vitát nyolc napig a beszédidő korlátozása nélkül lehet folytatni. Nyolc nap után harminc jelen lévő képviselő írásban kérheti a vita lezárását – de csak abban az esetben, ha a kérést megelőzően már négy nyolcórás ülés volt. […] Ha a Ház az indítványt elfogadta, úgy már az elfogadás napján s az azt követő két ülésnapon a tanácskozási idő legalább nyolc órán át kell hogy tartson, és az egyes szónokok egy óránál hosszabb ideig nem beszélhetnek. A harmadik nap végén az elnök köteles lezárni a vitát.” Érdekes módon azonban sok politikusnak nem tetszik a vita mederben tartása. „Apponyi Albert gróf amellett érvelt, hogy a vitatkozás lehetőségét a legteljesebb mértékben meg kell adni.” Rassay Károly beterjesztett egy konkrét indítványt is arról, hogy időbeli korlátozás nélkül lehet beszélni, amíg a 96, tárgyalásra szánt óra le nem telik.
Az Est november 18-án közli: „A hivatalos lap tegnap közölte Scitovszky Tibornak külügyminiszterré, Mayer Jánosnak földművelésügyi és Bud Jánosnak pénzügyminiszterré történt kinevezését. Ugyanekkor a kormányzó báró Korányi Frigyest fölmentette pénzügyminiszteri állása alól, és neki az I. osztályú polgári érdemrendet adományozta.” Mayer János már el is foglalta a hivatalát.
