Hatalmas közfigyelem övezi Csernoch János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás aranymiséjét a budapesti Szent István-bazilikában. A Pesti Napló így ír az eseményről november 19-én: „Lobogó gyertyafény, tömjénfüst, égbeszárnyaló ének, a bazilika oltára alatt ott volt Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, a miniszterelnök, Magyarország püspöki kara teljes számban, a kormány, a nemzetgyűlés, a hadsereg. Ebben a pompázó fényes környezetben, az ország színe-javának együttérzésével ünnepelte ma Csernoch János bíbornok-hercegprímás pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját.
Ott állott a fényes papi ruhák koszorújában az ősz főpap, prímási föveg díszítette a fejét, egy ország hallgatta, egy ország szíve dobbant vele együtt a Te Deumon.”

Az evangélium után Prohászka Ottokár, Székesfehérvár megyés püspöke, akadémikus lép a szószékre: „Ünnepel a jubiláns szíve – mondja –, ünnepel az egyház, ünnepel egész Magyarország. Lélekben itt vannak azok is, akik a demarkáción túlról csak a könnyeiket küldhetik ide a hömpölygő Dunába… Uram, adj a főpapnak egész címert, egész Magyarországot, kísérje útján a nagy Krisztus…” A püspöki kar nevében a korelnök, Szmrecsányi Lajos egri érsek köszönti a bíborost. Csernoch János szerényen válaszol:
„A prímási méltóság nagyon fontos alkotmányjogi tényező Magyarországon. A prímás személye az élő történelem, a jogfolytonosság. Nem is érdemtelen személyemnek szól az ünneplés, hanem a méltóságomnak.”
Az ünneplés a Vigadóban folytatódik, ahol Lorenzo Schioppa pápai nuncius a beszéde után átnyújtja XI. Pius pápa üdvözlő levelét, amelyben „teljes szívből kívánja, hogy Csernoch János ép testtel, ép lélekkel még igen sokáig szolgálhassa egyházmegyéjét és egész Magyarországot”. Bethlen István miniszterelnök hangsúlyozza „azt a harmóniát, amely a testi és lelki erő, az állam és az egyház között az ország javára fennáll és meg fog maradni ezután is”. Sipőcz Jenő budapesti polgármester után gróf Zichy János arról beszél, hogy „most, amikor apostoli királyunk nem lehet közöttünk, a prímásra vár, hogy helyettesítse a koronás főt”.
Ezek a szavak lelkes tapsot váltanak ki a publikumból, miközben Ottó királyfit felállva éltetik. A hercegprímás a kormányfőnek válaszolva örömmel állapítja meg az egyház és az állam közötti harmóniát, a fővárosnak pedig a hazafiság és a vallásosság melletti kitartást ajánlja.
Majd a katolikus társadalmi egyesületek fontosságát hangsúlyozza, s úgy fogalmaz: „Apadjanak el a vízözönnel fenyegető hullámok, a háborgó ellentétek, a békében, az egységben erősödjék meg a Föld. Maradjon meg közöttünk mindig ez az egység, a felebaráti megbecsülés, szeretet és a kitartó munka.”