Macskajaj ellen sült kecsketüdőre esküdtek a bizánciak (+ videó)

A bizánciaknak a dinnyefogyasztástól a kutyatartáson át sok mindenről határozott véleményük volt. Recenziónk.

Geoponika címmel maradt fönn a X. század közepéről egy bizánci mezőgazdasági munka, amelyet Bíborbanszületett Konstantin császár uralkodása idején állítottak össze. Az uralkodó A birodalom kormányzásáról című műve a honfoglaláskori magyarság történetének is fontos forrása, s ő eme agrárenciklopédia ajánlásának címzettje. A több forrásból táplálkozó kollekció legnagyobb részt a VI–VII. század fordulóján élt tudós jogász, Cassianus Bassus azonos című munkájára támaszkodott. Az eredetileg görög nyelven íródott műnek több változata és számos fordítása maradt fönn különböző középkori kéziratokban. A bizantinológiának és a görög filológiának is nagy kutatási témája a különböző töredékek és szövegvariánsok összehasonlítása és elemzése. Erre a Geoponika is különösen alkalmas alapanyag, annál is inkább, mert a korpusznak – pontosabban annak egy-egy hosszabb-rövidebb fragmentumának – örmény, szír, perzsa és arab nyelvű fordításai is ismertek. 

A Geoponika első teljes magyar fordítása nemrég jelent meg a Szegedi görög füzetek sorozat tizennyolcadik darabjaként. A fordítás Borsos Márta munkája, ami a hagyatékában maradt fönt. Borsos Márta az 1970-es években Szádeczky-Kardoss Samu professzornál írta doktori értekezését, amely a Geoponika első egységének fordítását, valamint szöveghagyományainak történetét tartalmazta. 

 

De miért érdekes a mai kor embere számára egy több mint ezer évvel ezelőtt, a bizánci birodalom területén összeállított gyűjtemény, amely a lótenyésztéstől a mézelőállításig, a gabonatermeléstől a kutyatartásig, a gyümölcstermesztéstől a gombák neveléséig húsz könyvön keresztül az agrárium szinte minden területét, hasznos tanácsokkal és gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztva mutatja be és vizsgálja? Egyrészt a mezőgazdaság szakmatörténetének, valamint az agrártudomány történetének alaposabb és részletesebb megismeréséhez járul hozzá, másrészt pedig rámutat a középkori ember mezőgazdasági, kereskedelmi, biológiai, földrajzi, asztronómiai és egyéb ismereteire.

Nemcsak művelődéstörténeti és agrártörténeti érdekességek, de sokszor ma már megmosolyogtatónak tűnő momentumok is előkerülnek a kötetben. Mint például, amikor a szerző a részegség elkerülésére növényi koszorú viselését ajánlja:

„Mit kell tenni, hogy a sok bort fogyasztó ne részegedjék le? 1. Egyél sült kecsketüdőt vagy keserű mandulát éhgyomorra, 5 vagy 7 darabot, vagy nyers káposztát, és nem részegedsz le. 2. A bort ivó nem részegedik le, ha törpe jegenyefenyőgallyakból visel koszorút. Vagy, ha az első pohárnál elszavalja ezt a homéroszi sort: »Bölcs Zeusz, háromszor dördülj Ida hegyormairól!«” (Az egyik görög mitológiai hagyomány szerint a főisten Kréta szigetén, a csaknem 2500 méter magas Ida hegyén született.)

Vagy például a XII. könyv huszadik fejezete a dinnyékről szól, amelyek „1. Eléggé hűsítő hatásúak, a legalkalmasabbak arra a célra, hogy alapos teltségérzetet okozzanak. Étkezés után a nyáltermelést gátolják, a termelődő nyálat levezetik, a fejet tisztítják. 2. A dinnyéket rózsaillatúvá teszed, ha a magjukat szárított rózsaszirmok közé keverve veted el. Alkalmas égési sérültek szomjúságának csillapítására is. 3. Minden dinnyefajta termését édessé teszed, ha a magját mézes tejbe áztatod, megszárítod és így veted el. 4. Ha pedig a dinnyefélék magját az örökzöld növény nedvébe áztatod sértetlenül megmaradnak. 4. Asszony a havibaj idején ne menjen a dinnyeföldre. Ha fogyaszt a termésből, ami terem, keserű lesz.”

(Geoponika. X. századi bizánci mezőgazdasági enciklopédia. Fordította Borsos Márta, szerkesztette Purosz Alexandrosz. Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete Csongrád Megyei Helyi Csoport, Szeged, 2025. /Szegedi görög füzetek, 18. köt./ 393 oldal)

Borítókép: Bizánci mezőgazdaság ábrázolása (Forrás: Folkloricum.it)