A Geoponika első teljes magyar fordítása nemrég jelent meg a Szegedi görög füzetek sorozat tizennyolcadik darabjaként. A fordítás Borsos Márta munkája, ami a hagyatékában maradt fönt. Borsos Márta az 1970-es években Szádeczky-Kardoss Samu professzornál írta doktori értekezését, amely a Geoponika első egységének fordítását, valamint szöveghagyományainak történetét tartalmazta.
De miért érdekes a mai kor embere számára egy több mint ezer évvel ezelőtt, a bizánci birodalom területén összeállított gyűjtemény, amely a lótenyésztéstől a mézelőállításig, a gabonatermeléstől a kutyatartásig, a gyümölcstermesztéstől a gombák neveléséig húsz könyvön keresztül az agrárium szinte minden területét, hasznos tanácsokkal és gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztva mutatja be és vizsgálja? Egyrészt a mezőgazdaság szakmatörténetének, valamint az agrártudomány történetének alaposabb és részletesebb megismeréséhez járul hozzá, másrészt pedig rámutat a középkori ember mezőgazdasági, kereskedelmi, biológiai, földrajzi, asztronómiai és egyéb ismereteire.
Nemcsak művelődéstörténeti és agrártörténeti érdekességek, de sokszor ma már megmosolyogtatónak tűnő momentumok is előkerülnek a kötetben. Mint például, amikor a szerző a részegség elkerülésére növényi koszorú viselését ajánlja:
„Mit kell tenni, hogy a sok bort fogyasztó ne részegedjék le? 1. Egyél sült kecsketüdőt vagy keserű mandulát éhgyomorra, 5 vagy 7 darabot, vagy nyers káposztát, és nem részegedsz le. 2. A bort ivó nem részegedik le, ha törpe jegenyefenyőgallyakból visel koszorút. Vagy, ha az első pohárnál elszavalja ezt a homéroszi sort: »Bölcs Zeusz, háromszor dördülj Ida hegyormairól!«” (Az egyik görög mitológiai hagyomány szerint a főisten Kréta szigetén, a csaknem 2500 méter magas Ida hegyén született.)
