Múltnyomozás mesterfokon a Veritastól

A történelmi igazságkereső munkából impozáns válogatást nyújt a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár évkönyve. Recenziónk.

A nemzeti öntudat alapja a történelmi emlékezet; ma senki sem él azokból, akik kétszáz éve éltek e hazában, de ugyanaz a nép vagyunk, mert emlékezünk. Több mint száz éve írta ezt fogarasi gimnáziumi diákjainak Babits Mihály, arra tanítva őket, hogy a jelent csak a múltból lehet megérteni, s a jövőt csak a múlt alapjára felépíteni. A híres bolgár–francia irodalmár és történész, Tzvetan Todorov szerint a múlt eltörlése (felejtés) és megőrzése között mindig közvetítőszerepet játszik az emlékezet, amely szükségképpen válogatás.

A történészek munkája nem csupán abból áll, hogy a múltbeli tényeket feltárják, hanem azok közül egyeseket kiválasztanak, kiemelnek, majd ezeket viszonyba is állítják, s ezt a válogató- és kombinálómunkát nemcsak az igazság, hanem egyben a jó keresése is irányítja.

A történelmi tényfeltáró és igazságkereső munkából évről évre impozáns válogatást nyújt a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár évkönyve, amelynek sorrendben már tizenegyedik darabja nemrég jelent meg. Mint Szakály Sándor Széchenyi-díjas történészprofesszor, alapító főigazgató a legfrissebb tanulmánykötet előszavában írja, a 2014 januárja óta működő intézmény munkatársai – történészek, levéltárosok és könyvtárosok – minden esztendőben kiválasztanak a magyar múltból egy-egy olyan témát, amely az eddigi kutatások során még nem került elő vagy eddig nem vették alaposan górcső alá, és ezért feltárják, megírják és közzéteszik azt.

 

A jó történész kíváncsi: fontos kérdéseket tesz fel, amelyekre pontos és hiteles válaszokat keres legjobb tudása és forrásismerete alapján. Szakály és munkatársai szerint az a helyes hozzáállás, ha a történész nem bíró akar lenni, inkább nyomozó, aki a történelmi tényeket és véleményeket, a személyes döntések hátterét, körülményeit, tágabb összefüggéseit vizsgálja. A történetkutatásban és -írásban a tények a fontosak és meghatározóak, ugyanakkor a történelmi eseményeket és személyeket többféleképpen lehet látni, láttatni és megítélni (nem elítélni), ezért minden állítással és véleménnyel lehet, sőt érdemes vitatkozni – tényekkel és érvekkel, harag és elfogultság nélkül. Ugyanis a vita – ha tényszerű és szakszerű – előre viheti a tudományt és a közgondolkodást is, új ismereteket és inspirációt adhat valamennyiünknek múltunk és jelenünk jobb megértéséhez.

A kötetben olvasható huszonnégy mesteri tanulmány témái átölelik a kiegyezéstől az Antall- és Boross-kormányokig terjedő egy és negyed évszázados időszakot, igazodva az intézmény kutatási területeinek az alapításkor megjelölt időhatáraihoz. Olvashatunk például az „utazó remete”, Görgei Artúr honvédtábornok 1867 utáni külföldi útjairól és élményeiről, megismerhetjük Tisza Kálmán miniszterelnöknek Falk Miksa vezető újságíró-lapszerkesztőhöz írt leveleit és azok hátterét, a gyomai nyomdaalapító Kner család életét és olvasmányait, Thallóczy Lajos történész 1883-as oroszországi tanulmányútján szerzett, ma is érdekes és több szempontból meglepően időszerű tapasztalatait. További néhány téma címszavakban: Magyar–szlovák csatlakozási egyeztetések 1938-ban; Deák Leó Bács-Bodrog vármegyei főispán 1945-ös – halálos ítélettel és kivégzéssel végződő – népbírósági pere Újvidéken; Fogságból fogságba – A Szovjetunióból Magyarországra szállított csendőrök sorsa; Barátságból gyűlölet – Farkas Mihály és Kádár János politikai kapcsolata 1951–1957 között; Grósz Károly 1989. április 3-i kárpátaljai körútja. A sok új ismeretet kínáló évkönyv egyik kuriózuma vitéz Serényi István egykori kiváló magyar atléta, emigráns szabadságharcos élete, aki 1959-től az Egyesült Államokban több nagyszabású sportakcióval és 1990-ig negyvennégy országot bejáró, Remember Hungary nevet viselő missziójával arra törekedett, hogy felhívja a világ figyelmét a szovjet megszállás és kommunista elnyomás alatt levő Magyarországra.

(Veritas Évkönyv 2024. Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár – Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2025, 664 oldal)

Borítókép: Farkas Mihály és Kádár János egy 1949-es felvételen a Városligetben (Forrás: Fortepan/ Magyar Rendőr)