Életre készülni

Áder János köztársasági elnök a koronavírus-járvány miatt árván maradt gyermekek támogatására létrehozta a Regőczi István Alapítványt. A halál része lett a hétköznapoknak, beleszövődik családi és baráti beszélgetése­inkbe. A közös aggódás tenni akarásban is megmutatkozik: iskolai levelező­listákon és a közösségi médián keresztül szerveződik a segítségnyújtás.

A koronavírusban elhunyt Tóth Tamás mentőápoló özvegye, Dóra és gyermekeik a Vas megyei Egyházashollóson. Értelmezni az értelmezhetetlent Fotó: Szendi Péter Forrás: Vas Népe–Szendi Péter

Fiatal özvegy? Ugye, ilyen nincs is, hiszen egész életre tervezünk, házastársunkkal együtt szeretnénk leélni életünket és felnevelni gyerekeinket. Fia­tal emberek értelmetlen halálakor nehéz megszólalni. A hatszáznál is több Covid-árva megindító sorsa miatt azonban nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hónapok veszteségei mellett.

– Hogyan élem meg most ezt a helyzetet? – kérdez vissza Kontra Attiláné Szandra. – Nagyon hullámzóan. Vannak időszakok, amikor elfog a kétségbeesés, el sem tudom képzelni, hogyan fogok leélni egy egész életet a férjem nélkül. Attila volt a legjobb ember, akit ismertem, nagyon szerettük egymást. Ebben az embert próbáló helyzetben a szüleim segítségére és Attila családjára is számíthatok. Egy ilyen fiatal és jó ember halála abszurdum. Úgy gondolom, nekem az egyik nagy feladatom az lesz az életben, hogy megpróbáljak értelmet adni az értelmetlennek azzal, ahogyan élek és ahogyan a kisfiunkat nevelem. Hogy egyszer majd azt mondhassam: Attila halála nem volt hiábavaló. A mély gyászban is igyekszem minél többször hálát adni Istennek, amiért ennyi ideig is részem lehetett a férjem életében. Attila nagyhétfőn halt meg, húsvétkor. Jézus Krisztus feltámadása ad hitet, hogy egyszer majd újra találkozunk. Akkor nagyon félnék, ha ezt nem így gondolnám.

Kontra Attila magyar, filozófia és teológia szakos tanár, költő negyvenegy évesen hunyt el koronavírusban. Február végén kapta el a betegséget, felesége enyhe tünetekkel esett át a fertőzésen, Attila állapota azonban rosszabbra fordult. Saját lábán ment be a kórházba, ahol másfél hét után intenzív osztályra került, majd újabb két hét alatt legyőzte őt a betegség.

– Fiatalon és hirtelen szakadt félbe az élete, erre nem lehetett felkészülni. Az utolsó napig bizakodtunk, rengetegen imádkoztunk, hogy meg­gyógyuljon – mondja Szandra, féléves kisbabájának élénk gügyögése beszűrődik a beszélgetésünkbe. – Attila mélyen hívő, nagy teológiai tudású ember volt, aki Pilinszky János eszkatológiai témájú – a végső dolgokról szóló – publicisztikai írásait tanulmányozta. Időnként mi is beszélgettünk a végső kérdésekről, és ezeknek a mély beszélgetéseknek az emléke, hogy nem tabusítottuk egymás közt a halál témáját, szintén segít a gyász feldolgozásában.

Mindketten a Pázmány-egyetemre jártak, tíz év különbséggel. Attila egykori kollégiumi szobatársa tette ki a pázmányos öregdiákok közösségi oldalára a gyászhírt, amelyre a barátok és volt csoporttársak azonnal reagáltak. Szandrának nagyon jólesett az a rengeteg kedves emlék, amelyet férjéről, a jólelkű, jó humorú, szerény, de okos Kontra Attiláról megosztottak az ismerősök.

– A lelki és az anyagi támogatásért is nagyon hálás vagyok – erősíti meg az özvegy. – A pénzbeli segítséget először nem szerettem volna elfogadni, de végül úgy döntöttem, hogy megadom kisfiunk babakötvényének számlaszámát, így a pénz Lőrincé lesz, amikor majd nagykorúvá válik. A család mellett sok-sok közös barátunk és tanár kollégám is rendre felajánlja a segítségét. Özvegy ismerőseimmel jólesik beszélgetni, hiszen ők saját tapasztalatból tudják, mi segíthet egy ilyen tragédia feldolgozásában. Érzem a szeretetet, érzem, hogy nem vagyok egyedül. Időnként pedig az itthoni könyveinkben fellapozott gondolatok is kapaszkodót nyújtanak.

A koronavírusban elhunyt Tóth Tamás mentőápoló özvegye, Dóra és gyermekeik a Vas megyei Egyházashollóson. Értelmezni az értelmezhetetlent
Fotó: Vas Népe–Szendi Péter

A kétségek között a hat és fél hónapos Lőrinc most erőforrás és feladat a mindennapokban.

– Ő most az életem értelme – mondja Szandra. – Nagyon fáj, hogy neki nem lesz saját emléke az édesapjáról. Viszont idővel a család és Attila jó barátai is rengeteg együtt átélt történetet tudnak majd mesélni róla Lőrincnek. És persze itt van a férjem szellemi hagyatéka, a szinte teljesen befejezett doktori disszertációja, amelynek végleges formába öntésében konzulensei ajánlották fel segítségüket. Verseivel és dalszövegeivel együtt ezt is szeretném örökségül átadni a kisfiunknak. Sokunk feladata lesz ezeket az értékeket Lőrincnek továbbadni, hogy a szívében élhessen az édesapja.

A hírekben egyre több tragikus Covid-esetről hallani. „Koronavírusban meghalt egy fiatal házaspár. A férj 45 éves volt, a feleség 36. Hatéves kislányuk árván maradt, gyűjtést szerveznek neki.” „Pár hét leforgása alatt mindkét szülőjét elvesztette a szolnoki középiskola tanulója és testvére. Az intézmény igazgatója segítséget kér.” A pécsi Köztársaság Téri Általános Iskola adakozást hirdet árván maradt tanulói támogatására. Két család is érintett: az egyikben hat gyerek maradt teljesen árván, miután az őket egyedül nevelő édesanyjuk 51 éves korában meghalt, a másik családban a 45 éves, egészséges édesapját veszítette el egy hatodikos ikerpár és 15 éves nővérük.

A váci Piarista Gimnázium és Kollégium igazgatója, Kalász Ákos március elején összefogást hirdetett a közösséghez tartozó betegekért, majd hamarosan érkezett a hír: az iskola rendszergazdája hazatért az Úrhoz, akit szívében viselt egész életében. A fájdalmas bejegyzés személyes mondatokkal zárul: „Szabolcs, hiányzol! Szeretettel és példaként gondolunk rád! Vigyázunk hozzánk járó 11 éves fiadra és családodra! És nem hisszük el, hogy nem találkozunk most egy darabig, de hisszük, hogy majd… újra…”

Anyák anyákért

Az árvaellátás minimuma 2022. január 1-jétől több mint duplájára, ötvenezer forintra nő. Magyarországon jelenleg 55 ezer árva vagy félárva gyermek jogosult árvaellátásra, amelynek átlagos összege havonta 41 ezer forint, minimuma 24 250 forint. A jogosultak közül 42 ezren kapnak ötvenezer forintnál kevesebb pénzt havonta. Az árvaellátás a gyermek 16. életévének betöltéséig jár. Ha a gyermek nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy felsőoktatási intézményben nappali képzésben vesz részt, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig folyósítható.

Az állami segítségnyújtás mellett támogató szervezetek, többek közt az Anyák az Anyákért Alapítvány országosan is segíti a rászoruló kisgyermekes családokat. Két anyuka, ­Niklesz-Varga Éva és Almádi Zsuzsanna társadalmi munkában koordinálja a feladatokat, szükség esetén családsegítő szakemberek (pszichológus, gyászterapeuta) bevonásával. Támogatói csoportjaikon keresztül nemcsak egyszeri segítséget, hanem éveken át anyagi támogatást nyújtanak, valamint ruhával, játékkal, élelmiszerrel és háztartási eszközökkel is segítik a családokat.­

A koronavírus-járvány miatt az utóbbi időszakban rengeteg megkeresést kapnak, támogatói csoportjaik száma hetente nő. A családokat félévente utánkövetik – beszámolót is készítenek arról, hogy merrefelé tart az életük.

– Betegségének első napjaiban is velünk volt, segíteni szeretett volna betegágyából is – emlékezik az elhunytra Kalász Ákos. – Végül a szemünk előtt fogyott el az ereje. Erőtlenségében kórházi kezelésre szorult. A Szabolcsot ismerő barátok, sok száz jó szándékú ember imakört alkotva fohászkodott a gyógyulásáért. És jó úton járt a gyógyulásban, majd drámai fordulat állt be állapotában.

Máthé Zsuzsa jogász, történész, publicista szülőként kapcsolódik a váci piarista közösséghez, amelynek tagjaként szembesült azzal, hogy mennyire törékeny az életünk, és a nehézségek idején különösen egymásra vagyunk utalva.

A megrázó esetet követően és számos hasonló hír hallatán fogalmazódott meg benne, hogy az egyszeri segítségnyújtások még rövid távon sem oldják meg a gyászoló családok életét.

– Inkább csak hangosan gondolkodtam, amikor kiírtam a közösségi oldalamra sokunk tapasztalatát: „ennek az agresszív, pusztító vírusnak a következtében sok gyermek lett félárva, vagy veszítette el mindkét szülőjét. Jó volna – e gyerekek számának felmérése után – a Covid-árvák részére valamilyen átfogó segítségnyújtási program kidolgozása, amely túlmutat a jelenlegi árvaellátáson.”

A bejegyzésre sok ismerős és ismeretlen reagált – eleveníti fel Máthé Zsuzsa. – Az Egyszülős Központ ugyanúgy magáénak érezte az ügyet, mint a jótékonysági koncertet felajánló zenekar vagy a menedzser, aki jelezte, hogy meg tudna szólítani piaci szereplőket a cél érdekében. A lelki segítségnyújtás, a gyászfeldolgozás területéről is érkeztek felajánlások. Megható volt látni a kibontakozó társadalmi összefogást.

Április 17-én Novák Katalin családokért felelős miniszter nyilatkozott, hogy január elsejétől több mint duplájára, ötvenezer forintra nő az árva­ellátás minimuma. A rákövetkező napon Áder János bejelentette, hogy a koronavírus-járvány miatt árván maradt gyermekek támogatására létrehozza a Regőczi István Alapítványt.

A kialakult helyzetben sokak szándékával találkozik a köztársasági elnök bejelentése. A Regőczi István Alapítvány személyes megtakarításból, ötmillió forinttal kezdi meg működését. Belső motivációjáról Áder János kérdésünkre elmondja, hogy bár már nem gyerekként, de fiatalon, 21 évesen veszítette el az édesapját, és még az ő esetükben is kérdés volt: vajon a húga mehet-e egyetemre, édesanyja tudja-e egy fizetésből fedezni mindkettőjük taníttatását?

Az államfő feleleveníti, hogy míg a járvány első és második hulláma inkább az idősebb korosztály életét fenyegette, a harmadik hullám kezdete óta egyre gyakrabban fiatal, kisgyermeket nevelő szülők haláláról szólnak a hírek:

– Az alapítvány célja, hogy hosszú távú és személyre szabott gondoskodást biztosítson azoknak a gyermekeknek, akik a világjárvány idején elvesztették egyik vagy mindkét szülőjüket­ – tájékoztat Áder János. – A támogatás tartós megoldást jelenthet mindaddig, amíg a gyermek nagykorú lesz, befejezi tanulmányait, munkába áll, és képes saját magáról gondoskodni. Mai tudásunk szerint négyszáz család és hatszáz gyermek érintett eddig a tragédiában, akiket saját kis közösségük, szűkebb pátriájuk igyekszik segíteni, támogatni. Az alapítvány szándéka szerint azonban nem rövid távon, hanem addig gondoskodik a gyermekről, amíg arra szüksége van, tehát akár hosszú évekig, a felnőttélete kezdetéig is.

A Pest megyei család az 55 éves édesapát veszítette el. „Édesanya vagyok, és 2021. március 20-a óta özvegy. 16 év házasság, öt gyermek és a tudat,
hogy pótolhatatlan a veszteség”
Fotó: Anyák az Anyákért Alapítvány

Az államfő bejelentése óta sok tucat megkeresés érkezett. Köztük számos olyan is, amelyben nem pénzt, hanem információt, szaktudást, praktikus segítséget ajánlottak fel: például önkormányzatok, civil szervezetek és gyámügyi szakemberek segítik készséggel a családok, gyermekek életét. A Regőczi alapítvány minden felajánlást köszönettel fogad, érkezzen bárhonnan is, legyen bármekkora is.

– A szülői szeretet és törődés semmivel sem pótolható – hívja fel rá a figyelmet Áder János –, de az alapítvány mindent megtesz azért, hogy a gyermekek olyan gondoskodásban részesüljenek, mintha az édesanyjuk, édesapjuk életben maradt volna.

A Regőczi alapítvány kuratóriumi tagja Her­czegh Anita, az államfő felesége, Bagdy Emőke pszichológus és Ürge-Vorsatz Diana, a CEU professzora. Bagdy Emőke úgy véli, sokaknak az elevenébe talál ez az új kifejezés: Covid-árva.

– Az ember legalapvetőbb szükséglete, hogy tartozzon valahova – magyarázza a klinikai szakpszichológus. – Szeparációs félelemmel születünk, azért kapaszkodunk első pillanattól kezdve az anyába, a gondozóba, mert szívünk-lelkünk mélyén nem tűrjük a szeparációt. Nagy próbatétel elé állít minket a koronavírus: az elmúlt évben több hullámban, különböző és kiszámíthatatlan mértékben lettünk izolálva, a külvilági, természetes hatásoktól elkülönítve. Érzékenyítve vagyunk tehát kellő mértékben, nap nap után megéljük, milyen nagy szükségünk van az emberi kapcsolatokra, hogy egy légtérben legyünk, és beszélgethessünk egymással. Az együttlétek során ugyanis lelki energiákat adhatunk és kaphatunk. Az érzelmi agyunkban a tükörneuronok segítik a másikkal való lelki azonosulást, mert ahogy tükröződik bennünk a másik élő személy, az hatással van ránk, pszichológiailag is energizál.

Az árvaság a szeparációs érzékenységünkre tapint rá, véli Bagdy Emőke. A Covid-árvák sorsa azért érint meg bennünket, mert a szeparáció­ban megjelenik a megsemmisüléstől való félelem – a halálfélelem.

Édes Jézus atya

Az árván maradt gyermekek támogatására létrejött alapítvány névadója, Regőczi István (1915– 2013) szegényházban nevelkedett. Két lánytestvére is meghalt spanyolnáthában. 1926-ban egy belga kanonok vállalta, hogy testvérével együtt kiviszi Belgiumba, ahol tökéletesen megtanult flamandul. Pappá szentelése után árvaházat nyitott Pestszenterzsébeten a hadiárváknak, majd kieszközölte a hadügyminiszternél, hogy egy, a háború miatt félbehagyott laktanyát lebonthasson és árvaházat építhessen belőle. 1947-től egyre több hatósági zaklatásnak volt kitéve a közel háromszáz gyerek vallásos nevelése miatt, kémkedés vádjával le is tartóztatták, Kistarcsán ült 1953-ig. Szabadulása után káplán volt Máriabesnyőn, lelkész Aszódon, Nógrádverőcén, Szalkszentmártonban, Örkényben, de hívták misézni Domonyba, Domonyvölgybe, Őrhegyre, Szokolyára is. Közadakozásból hat templomot épített, Máriabesnyőn hatvan árvát nevelt. Többször is beidézték a rendőrségre, letartóztatták, de törvénysértés híján elengedték. Végül 1968-ban kitiltották működési területéről, mire válaszként megírta a Mi nem hallgathatunk című könyvet. 1969-ben illegális sajtótevékenység vádjával húsz hónap börtönre ítélték, de a belga nagykövet és Casaroli érsek, pápai követ közbeavatkozására csak tizenhármat kellett letöltenie. Szabadulása után megvásárolta és felújította a magántulajdonban lévő, kétszázötven éve romos kútvölgyi Boldogasszony-kápolnát és a mellette álló zarándokházat. Régi családi házát öregek otthonának rendezte be. „Az édes Jézus atya”

– hívei így emlegették, mintegy állandó jelzőként, mert idős korában Regőczi István gyakori szófordulata volt ez a mondatkezdés: „Drága hívek, az édes Jézus…”

– Amikor a köztársasági elnök úr fölkért, hogy vegyek részt az alapítvány munkájában, az első, ami eszembe jutott, hogy úgyis kész vagyok arra. Az alapító okirat céljai és feladatai közt megtalálható a mentális és pszichikai egészség megóvása. Ez a hivatásom, ezt az ügyet szolgálom. Mindaddig támogatnunk kell a Covid-árvákat és környezetüket lelkileg is, amíg a gyerekek már meg tudnak állni a saját lábukon. Ebben a folyamatban rendszeres pszichológiai gondozásra lehet számítani: ott és úgy segítünk, ahogyan az szükséges a lelki sebek gyógyításakor. Tizenötezer pszichológus van ma Magyarországon, úgy gondolom, nemes feladat lesz részt venni az alapítvány munkájában.

Különböző életkorú gyerekek különböző szükségletekkel. Egy vagy két szülőt vesztett árvák. Családi háttérrel vagy vér szerinti környezet hiányában. Ezeket a szempontokat először is fel kell mérni, majd az egyéni szükségletek szerint az elesettek mellé állni. Nincs univerzális segítség, hangsúlyozza Bagdy Emőke, csak személyre szabott. A klinikai szakpszichológus reméli, a társadalmi szintű összefogásban mindannyian átéljük, hogy ezek a gyerekek valójában mindünk árvái. Az egész magyar megszomorított társadalomé.

– Az ember veleszületetten altruista, mások javát, jólétét akár áldozatok árán is előmozdító lény. A szocializációval persze elsajátítjuk, hogy elsődlegesen a saját életünkre koncentráljunk, szűkös időkben kevésbé állunk készen az adakozásra, mások támogatására. Most azonban mintha kinyílt volna ez az emberi, alapvetően programozott lelki képességünk – állítja Bagdy Emőke. – Már tavaly március óta figyelem: ahogy a sokk állapota elmúlt, azonnal számos módon megnyilvánult az összetartozás érzése, a maga területén minden szakma megtette a tőle telhetőt. Nincs más út, mint az együttműködésé.

Máthé Zsuzsa arra is figyelmeztet, hogy a gyász mellett sokan még a koronavírussal is küszködnek, hiszen ha egy családba bekerül az új típusú mutáns, attól nagy eséllyel a család minden tagja megbetegszik. A gyászolók maguk is karanténba kerülnek, hetekre elszigetelődnek a környezetüktől, ilyen körülmények között kell gyermekeiket ellátniuk, közben már a temetést is intézni – sokan kerülnek most hasonló, embert próbáló élethelyzetbe. Ráadásul a hagyatéki eljárás lezárulásáig az elhunyt számláihoz sem férnek hozzá a családok, így anyagi krízis is fennállhat.

– Az alapítvány létrehozása a leghatékonyabb megoldás – erősíti meg Máthé Zsuzsa. – Megnyugtató lehet a tudat minden szülő számára, hogy egyetlen gyermeket sem hagy magára a magyar társadalom. Mi is négy gyermeket nevelünk a férjemmel, Ókovács Szilveszterrel, van fogalmunk arról, milyen felelősség ez, így anyagilag is támogatjuk az alapítványt.

Az elmúlt hetekben sok fiatal szülőt láthattunk teli tervekkel, jövőképpel, akikben fel sem merült a gondolat, hogy két hét alatt akár véget is érhet az életük. Felkészülni sem volt idő a halálukra. Egyébként is mire készüljünk fel? – kérdez rá Bagdy Emőke. Szerinte az életvédelemre kell fókuszálnunk. Az élet élni akar, ezért mi nem készülhetünk a halálra. Hanem mindig, utolsó pillanatig is a reménybe fogódzva csak az életre irányulhatunk. Nincs más út.

Kontra Attila: Az özönvíz után

higgadtságra nem volt időm mikor

arcomat a padlóról fölemeltem

a stilizált madarakat lekapartam

a kabinablakról habár tudtam

látni nem fogok mást csak

elsodort tárgyakat tetemeket

átjutni a rakodótéren ez volt

a következő aztán a kibelezett

kazettába visszafűzni

az összegyűrt szalagot

talán még ellenőriztem a tartalék

tömlővéget kifolyószelepet

nem árt az ilyesmi

ha hónunk alá véve

a szivárványt elindulunk

egy új kezdet felé