Az utazásom során Marrákes városába érkeztem, ahová október vége óta közvetlen repülőjárat közlekedik Budapestről, heti két alkalommal. Az ősi királyi városban a rengeteg híres látnivaló mellett sok más csodálatos élmény várt arra, hogy felfedezzem. A bazárok, a szűk kis utcák, a helyi emberek és az ínycsiklandó utcai ételek mindenhol ott voltak. A kalandom csúcspontja egy másfél órás főzőtanfolyam volt, amelyet egy helyi séf irányított.

A kurzus a város központjában található hagyományos házban, úgynevezett riádban zajlott, ahol a falakat gyönyörű kerámiák és színes szőnyegek díszítették. A tanfolyam során nemcsak az ételek elkészítését tanultam meg, hanem betekintést nyertem a marokkói konyha fűszereinek gazdag világába is.
A főzőtanfolyam első lépéseként bemutatták nekünk azokat az alapanyagokat, amelyekkel elkészítettük a saját ebédünket. Az elsőként megismert fűszer a koriander, ami a marokkói ételek alapjaként szolgál. Ennek rendkívül kellemes és erős aromája pillanatok alatt bejárta a szobát, és ilyen intenzív illatok mellett izgatottan vártam, mit tesz hozzá egy hagyományos marokkói fogáshoz. A következő fűszer, amely a kezembe került, a római kömény volt, amit a marokkói emberek előszeretettel használnak, hiszen különleges földes íze felerősíti az ételek színeit. A só, a bors és a paprika pedig kiegészítő fűszerként szolgáltak az asztalunkon. A tanfolyam során a tádzsin elkészítése volt a középpontban, amely az egyik legismertebb és legikonikusabb marokkói étel. A tádzsin neve egy különleges agyagedényt is jelent, amelyben lassan főzik az ételeket, így az ízek összeérnek, és egy igazán gazdag ételt kapunk. Esetünkben éppen csirkés tádzsint készítettünk el, amihez elég volt két kisebb csirkerészt felhasználnunk. Első pillantásra kevésnek tűnt az én étvágyamhoz mérve, de később kiderült, hogy a látszat gyakran csal. A hozzávalókhoz tartozott még a citrom, a paradicsom és a hagyma, valamint a padlizsán is.

Társas program
Ahogy a tádzsint készítettük, a séf folyamatosan mesélt a marokkói gasztronómia különböző aspektusairól. Elmondta, hogy az étkezések nemcsak az éhség csillapításáról szólnak, hanem közösségi élményt is jelentenek, ahol a családtagok és a barátok összeülnek, hogy megosszák az ételt és a történeteiket – nem véletlenül mondják azt, hogy a marokkói kultúra szíve a gasztronómia. Oktatónk megtanított minket arra is, hogyan készítsünk a paradicsom héjából rózsát, ami egyfajta koronaként ékeskedett a tádzsin tetején. A főzőtanfolyam után következett a várva várt ebéd.