A magyarok meg se mernek moccanni, senki se mer hangosan beszélni, mert félő, hogy egy-egy elejtett szó miatt deresre húzzák az illetőt a románok. Az idegen hadsereg tisztjei szeparálták magukat és nem érintkeznek csak az ottani román polgárokkal, akik szörnyen visszaélnek előnyös helyzetükkel: aki a román embereknek nem tetszik, feljelentik mindenféle hazug címen és a beárult magyart szerencsés esetben megbotozzák, a rosszabb eset pedig, hogy deportálják.
Mosciu tábornok a főtéren levő impozáns Mátyás-szobor előtt hirdetőtáblákat állíttatott fel, amelyek tele vannak mindenféle román rendeletekkel. Az utakon román szövegű felírások mutatják, hogy milyen parancsnokságok merre vannak. A román katonák és polgárok nagy nemzeti jelvényt viselnek, mintegy demonstrálva, hogy ők nem tartoznak a magyar állam kötelékébe. A déli térzenék alkalmával magyar embernek veszélyes megjelenni mert ki van téve annak, hogy inzultálják. A magyarok egyébként is teljesen távoltartják magukat a románoktól.
(Köztársasági Ujság, 1919. február 5.)
*
Az olaszok két corvinát követelnek vissza a Nemzeti Múzeumtól. Mátyás király híres könyvtárának csak törmelékei kerültek vissza az országba; legtöbbjük és éppen legbecsesebb példányaik külföldi könyvtárakban vannak. S most ezt a csekély örökségünket is meg akarják csökkenteni az olaszok. Pentimalli olasz őrnagy, ki néhány nap óta Budapesten tartózkodik, átiratban kérte a magyar kormányt, hogy a Nemzeti Muzeum corvinái közül kettőt – Szent Jeromos és Aranyszájú János kódexét – adjon vissza Olaszországnak azzal a megokolással, hogy a corvinák annak idején Olaszországból kerültek hozzánk.
A kormány továbbította az átiratot a fegyverszüneti bizottságnak, az pedig levéltári adatok alapján megállapította, hogy az olaszok követelésének nincs alapja, mert a szóban forgó corvinák ugyan Olaszországból kerültek hozzánk, de a legjogosabb módon: a jogos tulajdonos jogos ajándékaként. Még 1844-ben történt ugyanis, hogy V. Ferdinánd, bizonyára politikai okoknál fogva, meghagyta a külföldi osztrák követségeknek. hogy ami corvina kezük ügyébe akad, szerezzék meg vásárlás útján Magyarország számára. A modenai uralkodó nagyherczeg, mint a habsburgi uralkodóház tagja és mint magyar földbirtokos, a könyvtárában őrzött kilencz corvina közül kettőt elküldött Bécsbe. Ott 1844-től 1891-ig őrizték és csak hosszas sürgetésre engedték át a Nemzeti Múzeumnak. Világos tehát, hogy a két kódex se zsákmányolás, sem egyéb kevésbé jogos úton nem került hozzánk. A modenai nagyherczeg családi vagyonának – a nagyherczegi könyvtár családi öröksége volt – egy elenyésző részét ajándékozta vissza annak, aki eredeti tulajdonosa volt: Mátyás király országának, Magyarországnak. Reméljük, hogy érveink az olaszokat is meg fogják győzni és nem kívánják még szegényebbé tenni ezt az országot, mikor ők maguk oly kevéssé gazdagodnának meg két kódexünkkel.
(Az Ujság, 1919. március 18.)
*
Erdélyben csakhamar levetették „rendcsináló” álarcukat s megkezdették balkáni rémuralmukat: a botozást, a bebörtönözést, kínzásokat. Főként Kolozsvárt kegyetlenkedtek irgalmatlanul. […] Megindult minden ellen, ami magyar, az irtó háború. Kolozsvár piacán a remek honvéd szobrot, a „Kárpátok őré”-t március 29-én éjszaka, vad tivornya után ledöntötték, elhurcolták s a Szamosba dobták. Mátyás király bronz szobrát (Fadrusz legremekebb alkotását) megrongálták, s feliratának betűit letépvén, a Mátyás király feliratból gúnyból Maysl-t hagytak meg. Ugyanazidőtájt Marosvásárhelyt a Kossuth-, Bem- és Rákóczi szobrokat ledöntötték, Dávid Ferenc emléktábláját Déván összetörték. A kolozsvári honvédszobor letört puskaagyát egy kolozsvári menekült úrinő a nemzeti hadsereg bevonulásakor Horthynak azzal adta át, hogy „legyen áldott ez a fegyver, amely megtorolni készül a kolozsvári Kárpátok őre meggyalázását.”
(Uj Nemzedék, 1919. december 10.)
530 éve, 1490. április 6-án halt meg Mátyás király. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár
