Villanykörte-összeesküvés

Ki emlékszik az első nyomtatójára, mosógépére vagy tévéjére? Az első mobiltelefonjára? A másodikra? A nyolcadikra? A tervezett elavulás hívei szerint a piacgazdaság fenntarthatósága miatt ma minden termékünk hamarabb megy tönkre, mint ahogy azt a technológia elvileg megengedné. Mit tehet a vásárló?

Technikai eszközök szétbontása egy újdelhi műhelyben. Kiszolgáltatott felhasználók Fotó: Amit Dave Forrás: Reuters

Néhány éve London egyik akkreditált laboratóriumában vizsgálták a jelenleg az unióban kapható izzókat, és a kutatók megállapították, hogy az égők jelentős részének fényereje gyorsabban gyengül, mint ahogy azt a dobozon feltüntetik. A LED-lámpák elvileg 30 ezer órát kell hogy kibírjanak, átlagos élettartalmuk azonban legalább tíz százalékkal kevesebb.

Technikai eszközök szétbontása egy újdelhi műhelyben. Kiszolgáltatott felhasználók
Fotó: Reuters

Textilvegyészek egy másik példára hivatkoznak szívesen. A 40-es évek divatjának áttörését jelentette, mikor a francia DuPont cég piacra dobta az elnyűhetetlen nejlonharisnyát. Az anyag valóban igen strapabíró volt, még autót is lehetett vele vontatni. Ám a cég hamar rájött arra, hogy ha a nők egész életükben egyetlen harisnyát hordanak, akkor a profit minimális marad, így felszólította a tervezőket, hogy gyártsanak gyengébb szálú harisnyát. Ma tudjuk, hogy a leheletvékony anyag a sok mosástól vagy az első szálkihúzástól felfut.

A legújabb esetek a számítógépek, okostelefonok, tabletek világához kötődnek. Az Apple legelső iPod zenelejátszójában 18 hónapig működött az akkumulátor, cserére viszont a szerkezeti megoldások miatt nem volt lehetőség. 2003-ban a Westley kontra Apple perben a cég peren kívül egyezett meg a károsultakkal, és ingyen vállalta, hogy gyárilag kicseréli az akkukat, ráadásul két év garanciát is adott a csere mellé. Az iPad táblagépek esetében szakértők kimutatták, hogy az első verziókat még könnyű volt szerelni, de néhány éve az Apple már nem pattanó füleket, hanem ragasztást használ. A bonthatóság továbbá átkerült a képernyő oldalára, amelynek folytán, ha valaki nem a legnagyobb körültekintéssel nyúl az eszközhöz, könnyen eltörheti azt. Az akkumulátorcsere is nehezen oldható meg, mivel az alkatrészek egymáshoz vannak rögzítve, ráadásul egy Apple tablet esetén a főalkatrész cseréje egy új iPad árának a 90 százalékát is elérheti.

Csak Amerikában 32 csoportos kereset indult az Apple ellen az elmúlt években. Franciaországban és Olaszországban is eljárást indítottak a felhasználók, mivel véleményük szerint a szoftverfrissítések korlátozásával lassítják a régebbi iPhone-okat, és a cég mindezt csak azért csinálja, hogy vásárlóközönséget teremtsen az évente kijövő újdonságai számára. Felmérések szerint egy átlagos vásárló 2-2,5 évente cserél legkésőbb telefont, mert addigra avulnak el a telefonba épített hardverelemek.

Az Apple a francia per kapcsán elismerte, hogy valóban lassítják a telefonokat, ám úgy gondolják, ez a felhasználók érdekében történik. A cég közleménye szerint az operációs rendszer folyamatosan ellenőrzi az akkumulátor visszajelzéseit, és ha azt érzékeli, hogy az akku nem tudja kiszolgálni a rendszer minden igényét, visszavesz a teljesítményből. Az öregedő akkumulátorok nem képesek megfelelően kiszolgálni a telefonok központi egységét, és ezért omlanak össze a komplexebb feladatok esetén. Így a lassítás a teljes leállást igyekszik megelőzni. Azonban amikor a felhasználók közölték, hogy úgy érzik, a cég cserben hagyta őket, Tim Cook, az Apple vezérigazgatója megígérte, hogy a lassítás kikapcsolhatóvá válik, továbbá a cég harmadáron vállalta az akkumulátorok cseréjét.

Az androidos okostelefonok zászlóshajóját, a Samsungot sem kerülte el a botrány: szintén Olaszországban indult ellenük kereset, hogy a szoftverfrissítést arra használják, hogy ösztönözzék az újabb és újabb telefonok megvásárlását.

Számtalan példát találni azokra a különbségekre, amelyek miatt a mai termékek adott esetben kevesebb ideig működnek, mint a (több) tízéves darabok. Közhely, hogy a Hajdú mosógép vagy a Sokol rádió ma is üzemel. Varga Tamás számítógép-szerelő szerint az egyik legnagyobb probléma a mai elektronikai eszközök esetén a tápellátás, amelyre a mikroelektronikai alkatrészek nagyon érzékenyek. Ma léteznek olyan számítógép-alaplapok, amelyekben nincs túlfeszültség-védelem, feltételezve, hogy azt a tápegység gyártója készíti. A tápegység gyártója azonban az alaplap gyártójától várná a védelmet. És ennek következményeképp a többi, érzékenyebb alkatész is megsínyli a hibás tápellátást. Németh István informatikus látott már olyan akkumulátort, amelynek elektronikájába számlálóprogram kerül, hogy bizonyos töltöttségi érték elérésekor használhatatlan módba kapcsolódjon. Hasonló esetet mutat be A villanykörte-összeesküvés dokumentumfilm is egy nyomtató kapcsán. Annak szoftverébe olyan számlálót programoztak a fejlesztők, amely bizonyos kinyomtatott lapszám után leállítja a hardvert. Ezt a neten rejtetten terjedő újraprogramozás segítségével lehet kiküszöbölni. Az is kérdés, hogy a miniatürizálás miért vezet odáig, hogy az alkatrészeket annyira össze kell zsúfolni az elektronikai eszközökben, hogy túlmelegedés esetén mindegyik károsodjon. A számítógépek és tévék esetében például a hőre érzékeny elektrolitkondenzátorok rendszeresen olyan helyre kerülnek, ahol hősugárzásnak vannak kitéve, így elpárolog az elektrolit, a kondenzátor pedig tönkremegy.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szerint a magyarok viszonylag kevéssé érdeklődnek a tervezett elavulás problémája iránt. A hatóság azokkal az esetekkel foglalkozik, amelyek érintik a kétéves garanciát, elsődleges feladat ugyanis a garanciaidő betartása. A gyártásba nem szólhat bele.

Közelharc Brazíliában okostelevíziókért a fekete péntek vásárlási lázában
Fotó: Reuters

A Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetője, Horák Péter úgy gondolja, nem oktatják a jövő mérnökeit arra, hogyan készítsenek elavult terméket, Szunyogh Gábor, az Óbudai Egyetem professzora viszont arról beszél, hogy a diákok megtanulják az órákon, hogyan kell a termékek tulajdonságait bizonyos élettartam biztosítására meghatározni. Innentől kezdve csak egy lépés, hogy az őket alkalmazó cég milyen cégpolitikát követ, és ezért milyen élettartamot vár el egy adott terméktől. Ráadásul egyre elterjedtebb, hogy a profitmaximalizálás érdekében olcsóbb és gyengébb minőségű anyagokból készülnek a termékek, így még inkább behatárolt az élettartam.

Környezetvédő szervezetek azonban egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy ez a folyamat nem fenntartható. Az ENSZ 2016-os jelentése kimutatta, hogy a világon minden évben 4500 Eiffel-toronynak megfelelő elektronikus szemét (49,3 millió tonna) keletkezik az eldobhatóság kultúrája miatt. Az előrejelzések szerint 2021-re már 60 millió tonna fog összegyűlni évente. A BBC tudomása szerint 2004 és 2012 között két és félszeresére nőtt azon háztartási nagy gépek aránya, amelyek ötéves koruk előtt mentek tönkre. Sok lámpa szintén a szeméttelepen végzi, mivel égőit nem lehet egyesével kivenni, ezért egy kiégése esetén az egész lámpa a kukába kerül. Ezért szorgalmazza egyre több környezetvédelmi minisztérium olyan uniós szabályozás kidolgozását, amely a lámpákra, tévékre, hűtőkre, mosó- és mosogatógépekre kötelező élettartami elvárásokat támaszt. A kritikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a legnagyobb arányban előforduló e-szemetet a telefonok, tabletek és laptopok jelentik, ezek viszont hiányoznak a tervezetből. Az olyan szervezetek, mint például a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Fenntarthatóság Felé Egyesület azonban nem fogadják el a hiányosságokat. Az év elején indítottak aláírásgyűjtést a szigorúbb törvényekért. Szeretnék elérni, hogy a tartós fogyasztási cikkek jótállása először öt, majd tíz évre nőjön, a tervezett elavulás pedig pénzbírsággal, sőt börtönnel büntetendő cselekmény legyen.

Nemzetközi szinten az Európai Parlament ösztönözné a javítás elősegítését az új termékek vásárlása helyett. Ez megegyezik az európai közlemény elvárásaival. 2014-ben az Eurobarométer mutatta ki, hogy az uniós polgárok 77 százaléka javíttatná meg inkább elromlott termékét, ha tehetné. Ma azonban a szervizek nem a termékek megjavítására szakosodtak, mivel legtöbbjüket a gyártók működtetik, akiknek viszont az új termék értékesítése az érdekük. Ezért fordul elő olyan gyakran, hogy a fogyasztót a szervizesek segítőkészen lebeszélik a javításról. Szakértők éppen ezért úgy látják, hogy a felhasználók még mindig kiszolgáltatottak a nagy cégekkel szemben, és kénytelenek elfogadni az általuk felállított játékszabályokat. Lehetséges megoldásként jelenleg a felhőszolgáltatásokat, illetve a közösségi gazdaságtanból ismert megosztásos eszközhasználatot látják, ám kérdés, hogy ezt a jóléti gazdaság mennyire engedi majd hosszú távon.