Többek között Kleist írt erről A gondolat folyamatos születése a beszéd során című esszéjében. „Úgy gondolom, a nagy szónokok némelyike, abban a pillanatban, mikor megragadta a szót, még nem tudta, mit is mondjon. Ám az a meggyőződése, hogy a számára nélkülözhetetlen gondolati gazdagság már a körülményekből és lelkületének ebből adódó izgatottságából is táplálkozhat, merésszé tette annyira, hogy találomra belekezdjen.”
Az idézetben megemlíttetik a két motor: a meggyőződés és az izgatottság.
A meggyőződés az alap. Aki biztos magában, mert tudja, hogy erős szellemi lábakon áll, az szereti a kalandot, amelyet úgy hívunk: beszéd közben jön meg a gondolat. Fejesugrás a nyelvbe: a bátrak sportja ez. Aki bátor ugyan, de nem elég okos, az elbukik.
Az izgatottságot, amely elfogja a vaktában megszólalót, ma stressznek mondanák sokan. Mindegy, minek mondjuk, ugyanaz a lényege: a szellem kétségbeesés, hogy esetleg nem tudunk kikeveredni a mondatból, amit elkezdtünk. Persze tudjuk, hogy evés közben jön meg az étvágy. De mi van, ha most nem? A kiúttalanságtól való félelem izgalma fokozza szellemi aktivitásunkat: ki kell keverednünk valahogy a labirintusból.
















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!