A nyelv barlangja

Az izgatottságot, amely elfogja a vaktában megszólalót, ma stressznek mondanák sokan.

Végh Attila
2023. 07. 21. 7:30
default Forrás: Merítő - A szerző felvétele
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Többek között Kleist írt erről A gondolat folyamatos születése a beszéd során című esszéjében. „Úgy gondolom, a nagy szónokok némelyike, abban a pillanatban, mikor megragadta a szót, még nem tudta, mit is mondjon. Ám az a meggyőződése, hogy a számára nélkülözhetetlen gondolati gazdagság már a körülményekből és lelkületének ebből adódó izgatottságából is táplálkozhat, merésszé tette annyira, hogy találomra belekezdjen.”

Az idézetben megemlíttetik a két motor: a meggyőződés és az izgatottság.

A meggyőződés az alap. Aki biztos magában, mert tudja, hogy erős szellemi lábakon áll, az szereti a kalandot, amelyet úgy hívunk: beszéd közben jön meg a gondolat. Fejesugrás a nyelvbe: a bátrak sportja ez. Aki bátor ugyan, de nem elég okos, az elbukik.

Az izgatottságot, amely elfogja a vaktában megszólalót, ma stressznek mondanák sokan. Mindegy, minek mondjuk, ugyanaz a lényege: a szellem kétségbeesés, hogy esetleg nem tudunk kikeveredni a mondatból, amit elkezdtünk. Persze tudjuk, hogy evés közben jön meg az étvágy. De mi van, ha most nem? A kiúttalanságtól való félelem izgalma fokozza szellemi aktivitásunkat: ki kell keverednünk valahogy a labirintusból.

Gyanítom, hogy Kleistnek igaza van, a nagy szónokok gyakran belevetették magukat ebbe a sötét mélységbe. Sőt, talán minden esetben. Sőt, talán nem is lehet nagy szónok, aki sosem. Sőt, talán nem is nagy beszéd, amely nem ilyen ugrás szülötte.

És ha jobban belegondolok, talán az élet modellje mindez. Vannak, akik gyávák élni. Akik mindig biztosra mennek. Apró lépteiket a megszokás, az illem, a megfelelési vágy irányítja. Ezek unalmas emberek. Soha nem teszik próbára magukat, mert érzik, hogy elbuknának. És mert így érzik, valóban el is buknának. Mintha nem is léteznének, úgy élnek itt. Élnek, de nem léteznek. Nekik nincs mit tanácsolni, de én mégis megpróbálom. Emberek, higgyétek el: levés közben jön meg a létvágy.

Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.