A hurrikánok intenzitása nagyot nőtt az elmúlt évtizedekben

Ha valaki arra vágyik, hogy a tengerparton éljen vagy szívesen vakációzna itt, akkor előbb-utóbb jó eséllyel érintettje lehet egy trópusi vihar vagy hurrikán pusztításainak. A nagy sebességgel forgó légörvény egy igen pusztító időjárási jelenség. A hurrikánokat trópusi ciklonoknak is nevezik, miután a Föld trópusi óceánjairól érkeznek.

Forrás: Pexels

A hurrikánok a természet legnagyobb és leghevesebb viharai, amelyek nevüket Hurrikánról, a gonosz karib istenről kapták. Most összeszedtük az ezekkel foglalkozó éghajlati adatközpont, a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) legfrissebb kutatási eredményeit.

Másként nevezik a szélviharokat a világban

A világ trópusi óceánjainak a többségében kialakulhatnak trópusi ciklonok, de minden esetben legalább 480 kilométerre az Egyenlítőtől északra vagy délre – írja a LiveScience online tudományos portál. Csak trópusi éghajlati öv meghatározott részén, a 10. és a 20. szélességi kör között keletkezik, illetve nem keresztezik az Egyenlítőt. Ez az úgynevezett Coriolis-erő hatása miatt alakulhatott így, ami forgó és egyben gyorsuló vonatkoztatási rendszerben mozgó testre ható egyik tehetetlenségi erő. Mivel az egyenlítő közelében ez igen gyenge, itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás.

A trópusi ciklonok keletkezési helyük szokásai szerint kapják nevüket. Amikor ezek az örvénylő szélviharok az Atlanti-óceánban vagy a Csendes-óceán keleti részén keletkeznek, akkor a trópusi ciklonokat hurrikánoknak nevezzük (ezeknek a nevéről a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hurrikántanácsa dönt), a Csendes-óceán északi nyugati részén ugyanezeket a típusú viharokat tájfunoknak, míg a Csendes-óceán déli részén és az Indiai-óceánon ciklonoknak.

A szakemberek közlése szerint az atlanti hurrikánszezon júniustól novemberig tart, a Csendes-óceáni keleti hurrikánszezon május közepétől novemberig.

Fotó: Pexels

A tájfunok (ezeket a Meteorológiai Világszervezet (WMO) tájfuntanácsa nevezi el) a Csendes-óceán északi részén egész évben előfordulnak, de augusztus végén érik el a csúcspontjukat, miközben a Csendes-óceán déli részén a ciklonszezon októberben kezdődik és májusban ér véget.

A NOAA Hurrikánközpontja szerint az Atlanti-óceánon a hurrikánok általában a következő három út egyikét követik:

az Afrika nyugati partvidékén és a Zöld-foki-szigetek közelében keletkező vihar, ami nyugatra vonul a Karib-tenger és az Egyesült Államok keleti partja felé;

a Karib-tenger nyugati részén kialakuló trópusi vihar, ami a Mexikói-öböl partvidéke vagy az Egyesült Államok keleti partja mentén mozog;

a Mexikói-öbölben keletkező, és a partmenti államok irányába vonuló vihar, bárhol Texas és Florida között.

Fotó: Pexels

Hogyan alakulnak ki a hurrikánok?

A NOAA Országos Meteorológiai Szolgálata szerint mint minden időjárási esemény esetében, a hurrikán kialakulásához is bizonyos légköri összetevőkre van szükség a nyílt óceán felett:

Legalább 26-27 Celsius fokos meleg óceánvíz, amely a tenger felszínétől a víz alatt 46 méter mélységig terjed.

Nedves és instabil légkör vagy más szavakkal, olyan légkör, amelynek magas a páratartalma a felső szinteken.

A felszíni vízszintek közelében már meglévő „zavar„, például zivatarok komplexuma, amelyet a meteorológusok trópusi keleti hullámoknak neveznek.

Megfelelő távolság (legalább 480 kilométer) az Egyenlítőtől.

Kevés vagy semmilyen „szél-elmozdulás”, vagyis a szél sebessége és iránya alig változzon a felszín és a troposzféra között, amely a Föld légkörének legalacsonyabb szintje.

Amikor a vihar ezen minimális kritériumok alapján kialakul, akkor a szakemberek trópusi ciklonnak, vagy más nevén trópusi zavarnak minősítik. Ebben a kezdeti szakaszban a vihar lényegében felhők és zivatarok halmaza, de a felhőképződés során felszabaduló energia tovább gyorsíthatja a folyamatokat. A megnövekvő hőmérséklet miatt megnő a feláramlás sebessége, emiatt megnő a nyomáskülönbség, erősebb lesz a kondenzáció és még több energia szabadul fel.

Amint a rendszer kissé szervezettebbé válik, keringeni kezdhet.

Fotó: MTI/AP/NOAA

A kialakuló légköri képződménya trópusi depresszió nevet viseli, ha zárt légkörzési rendszert alkot és szelei nem haladják meg a 61 kilométeres óránkénti sebességet. Ennek a természeti jelentségnek általában nem alakul ki „szeme„, és nincs jellemző spirális szerkezete sem.

A jelenség azonban akkor már trópusi vihar (hurrikán, tájfun vagy ciklon), ha a szeleinek a sebessége nagyobb 61 kilométeres óránkénti sebességnél, de nem haladja meg a 117 kilométeres óránkénti sebességet.

Hogyan kategorizálják a hurrikánokat?

A Saffir–Simpson-féle hurrikán-skála a trópusi viharok osztályozására szolgáló skála, hosszan tartó szeleik erősségének vizsgálatával, amit 1971-ben Herbert Saffir építőmérnök, valamint az USA Nemzeti Hurrikán Központjának meteorológusa és igazgatója, Bob Simpson dolgozott ki. Az osztályok a romboláson és a partot érést követő árvízen alapulnak.

A skála szerinti 5 kategória, növekvő erősségben:

1-es kategória: 119-153 kilométeres óránkénti állandó szél, 1,2–1,5 méteres hullámok;

2-es kategória: 154-177 kilométeres óránkénti állandó szél, 1,8-2,4 méteres hullámok;

3-as kategória: 178-208 kilométeres óránkénti állandó szél, 2,7-3,7 méteres hullámok;

4-es kategória: 209-251 kilométeres óránkénti állandó szél, 2,7-3,7 méteres hullámok;

5-ös kategória: 252 kilométeres óránkénti sebességet meghaladó szél, 4,0-5 méteres hullámok.

Fotó: MTI/AP/NOAA

Noha a trópusi ciklon intenzitásának mérésére a leggyakoribb módszer a szél, a meteorológusok a vihar intenzitásának mérésére a központi légköri nyomást használják.

Miután a hurrikánok hőenergiából táplálkoznak, ezért ahogy a Föld globális hőmérséklete tovább emelkedik, a hurrikánok aktivitása és intenzitása ,az elmúlt két-három évtizedhez hasonlóan, a következő években várhatóan növekedni fog.

A teljes cikket az alábbi linkre kattintva érhetik el.