Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy Közép-Ázsia belső térségeiben a farkasok étrendje főként haszonállatokból áll, ami egyre komolyabb konfliktusforrást jelent a nomád haszonállattenyésztők és a ragadozók, köztük a farkasok között.
A Mammalian Biology című folyóiratban közzétett tanulmányában a Göttingeni Egyetem és a görlitzi Senckenberg Múzeum kutatócsoportja a farkasok táplálkozási szokásainak járt utána. 137 farkasürüléket tanulmányoztak, amelyet 2008 és 2012 között gyűjtöttek terepmunkán Mongóliában.
„Kimutattuk, hogy a farkasok étrendjének 89 százaléka patás vadállatokból, főként szibériai őzből állt. A maradék 11 százalékot kisemlősök, nyulak, egerek adták. Még rovarok és bogyósgyümölcsök maradványait is megtaláltuk a székletmintákban, de tenyésztett állatokét nem” – idézte Nina Tiralla biológust a Göttingeni Egyetem közleménye.
„Ez meglepő volt, mert korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a legelő állatok a farkasok fő táplálékforrásai” – tette hozzá.
Fotó: Pixabay
A kutatócsoport szerint a fő különbséget az állatok helyzete magyarázza. A mongóliai farkasokról készült korábbi kutatásokkal szemben a mostaniban a vizsgált minták természetközeli térségekből származtak, amelyek fajokban igen gazdagok és sokszínűek.
„Bár ezekben a térségekben is vannak legelő haszonállatok, a farkasok inkább a vadállatokat, például a szibériai őzeket részesítik előnyben, valószínűleg azért, mert azokat könnyebb és kevésbé veszélyes zsákmányul ejteni” – magyarázta Tiralla.
Ezért a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy csekély veszélyt jelent a legelő haszonállatokra a farkas, mivel természetes, fajokban gazdag környezetében, ahol elegendő zsákmány van, inkább vadállatokkal táplálkozik. Ez nemcsak Mongóliára igaz, hanem alapvetően más országokra is.
Eddig ismeretlen rákfajokat fedeztek Ausztrália talajvízrendszerében
Az ausztrál nemzeti tudományos intézet (CSIRO) és a Charles Darwin Egyetem (CDU) szakemberei 2019 augusztusa és októbere között gyűjtöttek be mintákat a Beetaloo medence 28 pontjáról.
A kedden közölt eredmények szerint a szakemberek gazdag állatvilágra bukkantak a Ausztrália talajvízrendszerében.
Az élőlények többségének testhossza 0,3-10 milliméter között mozog, a legnagyobb állat, amely a vizsgált föld alatti világ csúcsragadozójának tűnik, egy akár 20 milliméteres testhosszt is elérő garnélaféle.
