Tolltisztítás apró kaviccsal

A papagájfélékhez tartozó keák okos madarak, szeretnek rosszalkodni, emellett igen innovatív állatok, ugyanis könnyen megoldást találnak problémáikra. Az Új-Zélandon élő Bruce nevű példány is maga találta ki, hogy miként helyettesítheti csőre hiányzó részét. Az innovatív madarat bemutató tanulmány egyik szerzője Hor­váth Kata, az ELTE doktorjelöltje.

A Bruce nevű sérült madár – hiányzó felső csőrkávával bukkantak rá – a Christ­church-ben lévő Willowbank Vadrezervátum hatalmas méretű, szabadtéri madárházának lakója 2013 óta. Az Aucklandi Egyetem kutatói nemrégiben arra figyeltek fel, hogy a madár apró kavicsokkal tartja karban a tollait. Ezután Bruce viselkedését összehasonlították fajtársai viselkedésével. Kiderült, hogy amikor Bruce felvett egy kavicsot, azt az esetek kilencven százalékában azért tette, hogy tollászkodjon a segítségével. Ha elejtette a kavicsát, az esetek több mint 95 százalékban pótolta azt. Emellett a madár mindig adott méretű kavicsot keresett. Egyetlen fajtársa se használt a tisztálkodáshoz semmilyen tárgyat.

– Egy ép csőrű kea a két csőrkávája közé csippenti a tollait, így húzkodja azokon végig a csőrét. Ezzel a módszerrel szabadul meg a tollazatában élősködő parazitáktól. Bruce a kavicsot a nyelvével leszorítja, a tollait pedig a kavics és az ép alsó csőrkáva közé fogja, így ér el hasonló hatást – magyarázta Horváth Kata, az ELTE doktorjelöltje. A fenti bizonyítékok alátámasztották, hogy ez a viselkedés flexibilis, szándékos és az adott kontextusnak megfelelő. Bruce ezen innovációval kompenzálja sérülését.

A pszichológus végzettségű fiatal kutató az Aucklandi Egyetemen (Új-Zéland) működő Animal Minds Lab nevű kutatócsoporthoz tavaly csatlakozott vendéghallgatóként. Indulásakor még nem tudott Bruce létezéséről. A kutatóút fő célja az volt, hogy elsajátítsa a madarakkal folytatott kognitív kísérletek alapvető módszertanát, és bekapcsolódjon az új-kaledóniai varjak kognitív képességeit és viselkedését vizsgáló kutatásba. A koronavírus-járvány miatti szigorítások azonban megakadályozták a varjak helyszíni tanulmányozását. A keák ellenben elérhető távolságban voltak – különösen a törött felső csőrkávájú Bruce. Az Új-Zélandon töltött kilenc hónap alatt Horváth Kata a szigeten őshonos egyetlen hegyi papagájfaj viselkedését tanulmányozta. Emellett például arra fókuszáltak, megjelenik-e optimista vagy pesszimista torzítás e fajnál, amennyiben egy új, kétértelmű stimulust mutatnak be, illetve ezt befolyásolják-e szociális, vagyis az együtt élő keacsoporttal kapcsolatos faktorok. A másik vizsgálatban arra tréningezték az állatokat, hogy kövessék a kezük mozgását, illetve a kezükbe rejtett jutalom mozgását.

Az új-zélandi munka egyik eredménye a neves Scientific Reportsban a napokban jelent meg – azaz meglehetősen gyorsan. Bruce egyedi eszközhasználata felkeltette a szerkesztők és a tudományos közeg érdeklődését. A szokatlanul friss megjelenés magyarázata a PhD-hallgató szerint az lehet, hogy eszközhasználatról – különösen madaraknál – kevés olyan tanulmány született, amely alaposan körüljárta és kontrollálta volna a megfigyeléseket. (Az ELTE Etológia Tanszékét vezető Miklós Ádám tavaly éppen arról publikált, hogy miként kell tudományosan igényes cikket írni ritka állati viselkedésekről.)

A kutatás legfontosabb üzenete az, hogy a madárvilág kiemelkedően intelligens fajai – elsősorban a varjú- és a papagájfélék – megfelelő körülmények, főként valamilyen újonnan megjelenő probléma esetén viselkedési innovációt alakíthatnak ki, ahogy azt a törött csőrű Bruce tette a paraziták ellen.

Borítókép: Horváth Kata Bruce-szal. A törött csőr hiányát kreatív módon pótolta a madár (Jonathan Webb)