Alább mutatjuk, melyek azok a tájszavak, amelyek használata ezen a területen jellemző.
- Abajgat – ordítozik, zaklat, zavar, háborgat
- Ágál – hadonászva magyaráz, „izgága” módon érvel valaki vagy valami mellett
- Bakamák – lábujjközszösz
- Béles – rétestészta
- Bobájka – mákos guba
- Buckó – kövér, pufi
- Bunyik – eredeti jelentése haramia, útonálló, Borsodban a bunkó, neveletlen emberre használják elsősorban
- Cula – legtöbb esetben ruhanemű, esetleg hölgy a városi szlengben (Jó sok cula van a szekrényed- ben!)
- Domó – a pattogatott kukorica nem kipattogott – de kicsit megduzzadt – szemei
- Dufart – fedett kocsiátjáró az épületek között vagy az épület közepén
- Furdancs – fúró
- Gabajít – összekuszál, összebogoz
- Gezemice – növényi szemét, gaz
- Ibrik – kancsószerű edény
- Lehetlesz – lehet, majd valamikor
- Kammog – lassan eszik
- Kilis – kelés
- Kutyapecér – tekergő, csavargó, haszontalan
- Kolduscsipa – fagyanta, fagyöngy
- Lápa – kisebb erdei sík terület
- Lecske – kockatészta, levesbetét
- Pacsmagol – pocsék munkát végez (Rendszerint festés kivitelezője.)
- Peszterkedik – rosszban töri a fejét
- Plátynyi – tűzhely sütésre alkalmas vasteteje
- Pőcsik – csípős, bögölyféle rovar
- Rocska – dongákból összeállított vagy bádogból készült, csonka kúp alakú edény
- Sikta – műszak
- Sisistirikel – gőz kiáramlásához hasonló hangot hallat, serceg
- Stanga – feszítővas
- Susinka – aszalt gyümölcs
- Zsámiska – kukoricakása
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!