A történelem periodizációja különösen nagy viták kiváltására alkalmas kérdés. A különböző nézetrendszerek, preferenciák alapján gyakran tapasztalunk termékeny – de néha terméketlen vitákat is – az egyes korok, korszakok, periódusok megkülönböztetésénék, elválasztásának kérdésében. A politikatörténet, társadalomtörténet és gazdaságtörténet szempontjai alapján megalkotott periodizációk értelmezhetőek világviszonylatban, földrészek, országok, nemzetek tekintetében, de minél nagyobb földrajzi teret próbálunk egybefogni periodizációs kísérleteinkkel, annál vitathatóbb eredmény születik. Ezért fordulhat elő, hogy az európai és világtörténelem, valamint a magyar történelem különböző periódusai gyakran nem esnek egybe.
A magyar történetírásban ugyanakkor egyértelmű konszenzust jelent, hogy a 17-18. század fordulóján, vagy a 18. század elején valamikor egy korszakhatár található. Ezt szokták az 1699-es karlócai békével, az 1711-es szatmári békével, vagy az 1718-as pozsareváci békével is határolni. A választóvonal politika- és gazdaságtörténeti értelemben egyértelmű: az idegen vallású és kultúrájú, agresszív hódítók által fémjelzett, közel két évszázados időszak véget ért, helyet adva egy békés, regenerálódást, majd fejlődést hozó korszaknak.
A magyar történelemben a 14. század második felében jelentek meg az oszmán török hódítók, akik módszeresen és szívósan nyomultak előre a Balkán félszigeten egymás után döntve meg az ott élő államokat, majd elfoglalva területeiket. A döntő mozzanatot, Konstantinápoly 1453-as elfoglalását már három évvel követte a magyar védelmi rendszer kulcspontja elleni irtózatos erejű támadás. A középkori magyar állam erejét mutatja, hogy ekkor még sikerült ellenállni a már akkor is rendkívüli túlerőt felvonultató törökök támadásának. Az idő azonban a törököknek dolgozott. Birodalmuk egyre növekedett, erőforrásaik kiaknázásával lassan döntő fölényre tettek szert. A látszólag békés periódus hétköznapjai korántsem voltak annyira békések. Bármelyik pillanatban fenyegettek kisebb-nagyobb török portyák, hódító vállalkozások. Ezek folyamatosan apasztották a magyar állam erőforrásait.