A Magyarságkutató Intézet közleményében felhívja a figyelmet a Human Genetics nemzetközi tudományos folyóiratban megjelent a vaskori ázsiai hunok genetikáját vizsgáló archeogenetikai publikációra.
Keyser, Christine és kutatótársai 52 csontmaradványt vizsgáltak Tamir Ulaan Khoshuu temetőből, amit Közép Mongóliában tártak fel. Ezt a temetőt az ázsiai hun korban használták Krisztus születésének ideje környékén. A publikációban a genetikusok leírják a temetőben kimutatható rokoni viszonyokat, melyekből a társadalmi szerveződésekre következtetnek.
A témában Kásler Miklós professzorral készült interjúnkat IDE kattintva olvashatják.
A kutatásukat kiterjesztik arra, hogy az ázsiai hun minták, mely más archaikus mintákkal mutatnak genetikai kapcsolatot. Az adatbázisban való keresés alapján közös férfi ágú haplotípust írnak le két ázsiai hun minta és III. Béla örökítőanyagával. Két másik ázsiai hun lelet az ugyancsak székesfehérvári bazilikában feltárt II/54 jelzésű mintával mutat genetikai kapcsolatot. Négy ázsiai hun minta esetében a X. honfoglaláskori magyarokkal mutatnak ki hasonló haplotípust a szerzők.
Ezek alapján a szerzők kiemelik, hogy az ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló magyarokéval és az Árpád-házzal. A korábban kimutatott hun, avar, honfoglaló magyar férfi ágú genetikai vonal nagy valószínűséggel az ázsiai hunokra vezethető vissza. Ezen adatok megerősítik a XVIII. század óta vitatott tézist, miszerint az európai hunok az ázsiai hunok leszármazottjai. Tehát néhány ázsiai hun apai és anyai vonal is visszavezethető egy közös ősre, mely megtalálható az európai hunokban, az avarokban, a mongolokban, a honfoglaló magyarokban és a Turul-dinasztiában. Ez a megállapítás támogatja, hogy ezen népeknek közös szkíta- szibériai őseik lehettek.
A közleményt megalapozó cikk IDE kattintva érhető el.
