James Bond ötven éves – Íme a kedvenc, emblematikus itala

Na nem az a bizonyos Martini, hanem inkább pezsgő, méghozzá francia, a legjobbak közül való.

Monaco, 1983. november 17. Sean CONNERY brit filmsznsz, a "Jamais Plus Jamais" /Sohase mondd, hogy soha tbb/ cm legjabb James Bond-film fszereplje a film eurpai bemutatja napjn az eltt a plakt eltt, amely az els, tbb mint 20 vvel ezeltt kszlt James Bond film-fszerepben brzolja t. (MTI/FR) Fotó: - Forrás: MTI/FR

Valamikor ekkoriban találhatta meg a Bollingert, amit maga is előszeretettel kortyolgathatott. Arról persze, hogy a filmproducer tette-e igazán a köztudatban James Bond pezsgőjévé a Bollingert, vagy maga az író, már megoszlanak a vélemények. Az viszont nem véletlen, hogy a brit korona viselőjének köszönhetően ma lényegesen több Bollinger pezsgőt adnak el Nagy-Britanniában, mint Franciaországban, ahol az ital készül. A franciáknak csak a készlet 17 százalékát sikerül értékesíteni, annyira nagy a kereslet erre a nedűre a szigetországban.

Guy de Rivoire úr előadása szerint pedig a cégük 1829-ben úgy indult, hogy a francia igényeknek fog megfelelni. Három ember alapította, egyikük földbirtokos volt, a másik kitalálta, hogy ezekre a termőhelyekre szőlőt kell telepíteni, a harmadik az értékesítéssel foglalkozott. Az alapanyag pedig nem is lehetett más, mint a környéken legjobban beérő és legjobb minőséget adó Pinot Noir. Ez is lett a zászlósboruk, és ebből készítenek a legtöbbet azóta is.

A pincészet tulajdonosainak volt egy másik ideájuk is: elhatározták, hogy az érleléshez csak tölgyfa hordókat alkalmaznak, amelyek készítéséhez a környékről szerezték be a fát a kádármesterek. Nyolcvan évvel ezelőtt, Jacques Bollinger, a Bollinger-ház vezetőjének halála után a felesége, Élisabeth Bollinger vette át a pincészetet.

A hölgy 1941-ben, 42 évesen, gyermektelenül özvegyült meg, nem volt kérdés számára, hogy a pezsgővel és a borral továbbra is foglalkozni kell. A világpolitikai helyzet azonban nem éppen ennek kedvezett, a II. világháború alatt a piac összeomlott és folyamatosan egyensúlyoznia kellett: a legenda szerint például egy darabig kénytelen volt a náci megszállókat is ellátni pezsgővel.

Amikor pedig 1944-ben Aÿt lebombázták az amerikaiak, megnyitotta a pincéit a helyiek számára, hogy oda meneküljenek, sőt a temetéseket is maga szervezte. Mivel benzinhez nem lehetett hozzájutni, biciklivel járta és felügyelte az ültetvényeit. A háború után aztán újabb területeket vásárolt, ezzel érte el a birtok a mai 175 hektáros nagyságát. Az angol újra szállíthatott, és neki sikerült elérni, hogy a Bollinger a brit királyi család hivatalos pezsgője lett.

De térjünk vissza James Bondra! A Bollinger-ház természetesen igyekszik meglovagolni a kémfilmekből szerzett ismertséget is. A 007-es filmekben ugyanis rendszeresen felbukkan a pezsgő, eddig összesen 22 alkotásban szerepelt, s legtöbbször a Bollinger.

Fotó: pexels

A Bollinger bor- és pezsgőház a 007-es ügynök ked­véért rukkolt elő egy fegyver hangtompítójának álcázott különleges pezsgővel, egy 2002-es Grande Année-val.

Ez az ital először 1973-ban jelent meg a filmvásznon, az „Élni és halni hagyni” egyik jelenetében, majd ezt követően 12 Bond-filmben találkozhattunk vele. Ebből a szempontból még a Dom Pérignont is lepipálta. Ezt kihasználva nemrég a Bollinger marketingesei előrukkoltak egy fegyver hangtompítójának álcázott különleges pezsgővel, egy 2002-es Grande Année-val.

A dobozt természetesen Bond titkos kódjával lehet feltörni. A különlegességhez azonban nagyon nehéz hozzájutni, csak a londoni Harrods áruházban árusították, ha még van belőle egyáltalán. A készlet ugyanis mindössze 30 ezer darabos, egy palack ára pedig 150 font, azaz nem kevesebb, mint 50 ezer forint. Szerencsére azonban lőni nem lehet vele, legfeljebb pezsgősdugót.