Saját honlapot kapott a Seuso-kincs; a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum által közösen létrehozott seuso.mnm.hu weboldal célja a közösen koordinált kutatási program széles körű, tudományos ismeretterjesztő bemutatása.
A péntektől elérhető weboldal létrehozói szeretnék bevezetik a felhasználókat a Seuso-kincs ezüstedényeinek világába és tartalmával tudományosan megalapozott, hiteles válaszokat adnak a kincslelettel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kérdésekre – közölte az MTI-vel pénteken a Nemzeti Múzeum.
A honlap látogatói megtudhatják például, hogy mit neveznek Seuso-kincsnek, miért mondható róla, hogy anyagi és művészi értékét tekintve a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike vagy hogy eredetileg mekkora lehetett az elrejtett kincs és vajon milyen tárgyak tartozhattak még hozzá.
A felhasználó tájékozódhat a Seuso-kincshez korban és összetételben hasonló kincsleletekről is, például a mildenhalli, a kaiseraugsti vagy a közelmúltban előkerült vinkovci leletről.
„PELSO” (azaz Balaton) felirat a vadásztálon
Fotó: Wikipedia Commons
Nagy érdeklődésre tarthat számot a kincs krimibe illő és emberi sorstragédiákkal kísért modern kori története, hiszen elrejtésének és megtalálásának körülményei és a hozzá kapcsolódó, megoldatlan bűntények sorozata pedig máig izgalomban tartja a közönséget – emlékeztet a közlemény.
A weboldal célja továbbá, hogy tájékoztassa a közönséget a Seuso-kincs tudományos feldolgozására 2014-ben létrehozott kutatási projektről és eredményeiről, miközben felhívja a figyelmet a kincs kutatásával kapcsolatos aktualitásokra, eseményekre.
A Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, valamint a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézete tudományos együttműködésének keretében a Seuso-kincs első felének hazakerülése óta zajlik a tudományos kutatómunka, amely magában foglalja a tárgyak dokumentálását, a készítési helyük kutatását, más késő császárkori ezüstedényekkel való összehasonlító elemzésüket, a rajtuk lévő ábrázolások, díszítések elemzését és értelmezését, valamint korabeli történeti és társadalmi kontextusuk vizsgálatát.
A kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén.
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
A kincs társadalmi és régészeti közegének feltárásához járulnak hozzá a kutatási program keretében végzett régészeti feltárások, terepbejárások. Kiemelt szerepe van a Seuso-tárgyak archeometriai kutatásának, amely az anyaguk és a feltételezett lelőhelyük természettudományos módszerekkel való vizsgálata mellett hozzájárulhat a készítési helyük és a régészeti kontextusuk meghatározásához is. Mindezen túl a kutatási program foglalkozik a kincs modern kori történetének feldolgozásával és a Seuso-archívum kialakításával is.
Meleadoros tál
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
A weboldal a szöveges és a képi tartalom mellett játékos, könnyen érthető infografikákkal segíti az információszerzést azok számára is, akik az olvasással szemben a vizuális tájékozódást részesítik előnyben.
A felhasználókat egy idővonal kalauzolja a Római Birodalom és a pannoniai tartományok világába, a Seuso-kincs egykori kulturális közegébe. A történeti eseményeket, kiemelkedő művészeti alkotásokat és írott forrásokat egyaránt bemutató kronológia elsősorban a Seuso-kincs korszakának főbb közigazgatási, társadalmi és művészeti változásaira világít rá, segítve ezzel a kincs késő császárkori összefüggéseinek megértését.
A magyar és angol nyelvű weboldal további célja, hogy a látogatókat a leletegyüttes személyes megtekintésére sarkallja a Nemzeti Múzeum A Seuso-kincs – Pannonia fénye című állandó kiállításán
– áll a közleményben.
A Seuso-kincs története
A római eredetű kincs 15 darabból áll – ebből 14 ezüsttárgy: edények, tálak, kancsók és egy szelence, továbbá az ezeket rejtő rézüst –, de összességében valószínűleg 248 tárgyról lehet szó.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
