A szocialista tömeggyártás emlékei Hódmezővásárhelyen

Egy adatközlő házaspárhoz időről időre visszatér Terendi Viktória néprajzkutató, a Tornyai János Múzeum munkatársa, hogy a szülői és nagyszülői hagyatékból fennmaradt szocialista holmikból válogasson. Ezúttal kifejezetten az 1950-es és 1980-as évek közötti időszakra koncentrál.

Ahogy mondta: ritka az ilyen rendszerezett és szép állapotú gyűjtemény. Az örökösök gyakran dobják szemétbe a használhatatlan, felesleges eszközöket. A korszak, főként tömegtermelésben gyártott használati és dísztárgyait rendre alábecsülik, azok esztétikailag és minőségileg sem érik el a kézműves termékek nívóját. Ugyanakkor a jelenkori múzeológiában kö­vetni kell az idő haladását.

Letűnt korok tárgyait és történeteiket gyűjtik Vásárhelyen.
Fotó: DÉLMAGYAR.HU/TÁBORI SZILVIA

A vásárhelyi kertvárosi csa­ládi ház külön szobájában őr­­zik a régmúlt emlékeit, szinte egészen az 1920-as évekig.

Három gyereknek és a ta­­nyás béresként dolgozó szülőknek egy szekérre kellett felférnie, amikor másik tanyához vonultak. Mindenkinek volt egy étkészlete, egyetlen fazék, lábas és szűrő, abban kellett megoldani a főzést. Később megváltoztak a munkakörül­mények, a téeszesítéssel megváltozott a világ: 1967-ben előbb szülei, majd nagyszülei költöztek be tanyáról a városba, onnantól a tömegtermék olcsósága meghatározta a mindennapokat – mesélte a tulajdonos.

Azt már Terendi Viktória magyarázta a holmik között ku­­tatva, hogy a vagyonosodással, a helyzethez alkalmazkodva használták ki akkoriban az újfajta lehetőségeket. A szocialista korszakra jellemzően sok különbséget összemosott a rendszer, éppen ezért felértékelődtek a tárgyakhoz köthető egyéni történetek – olvasható a Délmagyar.hu portál cikkében.

Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.