Vírustagadók és áldozataik

Nem a szólásszabadság része, hogy megszállott térítők életveszélybe sodorják a megtévesztett embereket.

Gődény György magyar gyógyszerész, a Közös Nevező 2018 párt elnöke, többszörös bajnok testépítő és amerikaifutball-játékos, erőnléti és fitneszedző kenyeret süt. Fotó: Dodó Ferenc Forrás: Kelet-Magyarország

A legnépszerűbb internetes közösségi portálon tudatta a nyilvánossággal a magyar nyelvterület egyik legismertebb vírustagadójának, Gődény Györgynek a felesége, hogy férjét – az otthonukban tartott házkutatás után – a rendőrség előállította. Elvitték az egyenruhások… Végre! – sóhajtottam fel. Szerintem meg már rég ki kellett volna vonni a forgalomból ezt az embert és a fanatizált közönségét, minden elismerésem a nyomozóké, hogy végre léptek ebben az ügyben.

Mert nem az a legnagyobb probléma ezzel a vírustagadónak mondott embercsoporttal, hogy megtéveszti, hazugságaival és az agyrém kategóriáját bőven kimerítő torzításaival tévútra tereli az egyébként jobb sorsra érdemes emberek gondolkodását, de meggyőződésem, hogy egyenesen közveszélyes is. S attól válik közveszélyessé, hogy valamiféle megszállott térítőként a fanatizmusig hergeli mindazokat, akik bedőlnek a vírusellenes dumáknak, és akik fogékonyak az ilyen átverésekre.

Intő példaként láthatom magam előtt szomszédomat, a Vírustagadó Józsit, a nyugdíjas sörfőzőmestert, akinek kőbányai főztjét évtizedeken át vedelte itt egy egész ország apraja-nagyja, no meg persze lázadó tinédzsere. Szegény Józsira én nem haragszom, ő áldozat ebben a történetben, tény azonban, hogy az elsők között dőlt be a Gődény-féle álnokságnak, még a maszkellenes tüntetésre is elment nyáron a Szabadság térre, pedig manapság már elég nehezen jár. És Józsit teljesen fanatizálták ezek a közveszélyes őrültek, annyira, hogy ma már nem lehet vele két értelmes szót sem váltani, mert azonmód a vírusügyi nemzetközi összeesküvésnél lyukadunk ki. Nem eshet köztünk szó ma már sem a régi sörfőző élményeiről – amelyeket afféle Hrabal-utóérzésként mindig is szívesen hallgattam –, sem bármi másról, akár az időjárásról. Ma már pont úgy viselkedik, mint a Jehova tanúi, akik csakis egy témát ismernek, és csakis egy választ fogadnak el.

Józsi persze sörfőzőmester – és a legjobbak egyike –, tehát az egészségügyről nagyjából annyi ismerettel rendelkezik, amennyit a néhány, kötelezően előírt munkaegészségügyi vizsgálat alkalmával szerzett. És nem áll közelebbi kapcsolatban sem a biológiával, élettannal, vegytannal, fizikával, a virológiával meg pláne nem. Józsi a vírussal kapcsolatos ismereteit, amelyeket ellentmondást nem tűrően rázúdít a környezetére, internetes mémekből gyűjti.

Nem a szólásszabadság része az – akármennyire is kardoskodjanak mellette az ATV meghívott stúdióvendégei –, hogy embereket a megtévesztésük révén hajszolnak bele az óvatlanságba, és ezáltal sodorják őket (élet)veszélybe. Nem, ez már bűncselekmény, amit a törvény szigorával kell büntetni. Én elsősorban ezért haragszom Gődény „doktorra” – meg persze azért az agymosásért is, amit Józsi szomszéddal tett –, és kérdés nélkül bevarrnám minimum tíz évre a rácsok mögé. Mert megérdemli!

De egyelőre ezt, sajnos, a vágyálmaim kategóriájába kell átsorolnom, ugyanis még ugyanaznap este szabadon engedték, az éjszakát már otthon tölthette. Pedig az első tízévnyi börtönpriccs után, törvényes tárgyaláson további tíz évet rámérnék, hogy szokja a törődést. Gődényt és társait majd csak azután engedném ki, amikor már Józsi fejéből is kitisztulnak ezek a közveszélyes gondolatok, és a védőoltást megkapva tudok vele beszélgetni újra, akár az időjárásról, akár a régi sörfőzői élményeiről, a sörfőzés kis konyhatitkairól.