A kereszténygyalázás egyáltalán nem jópofa, kedves bírónő!

Nekem is lenne ötletem vicces karikatúrákra, melyekkel vallásokat lehetne gúny tárgyává tenni.

Fotó: Teknős Miklós

Ez milyen jó lett! – dőlt hátra elégedetten Pápai Gábor, szigorúan függetlenobjektív karikaturista, miután egy kicsit eltorzítva lerajzolta egymás mellé Müller Cecíliát és Jézus Krisztust, és odabiggyesztett valami humorosnak szánt szöveget alapbetegségről meg függőségről. Na jó, nem egy Nagybányai Iskola, de nem is az a cél, elég, ha a keresztények felcseszik az agyukat – gondolta, és elküldte a nagy művet az elnyomott, szigorúan függetlenobjektív Népszavának, aki kapva kapott az alkalmon, hogy rúghat egyet a keresztényekbe, ezekbe a szörnyű képződményekbe.

Aztán jött egy a keresztények közül, történetesen kormánypárti politikus, és azt mondta, hogy ez azért mégsem járja, ne tessék rajtunk gúnyolódni! És sokan egyetértettünk vele, mert habár a karikatúra színvonala körülbelül olyan volt, mint amikor Cyranónak csak annyit bírtak mondani, hogy nagy az orra, azért mégis azt gondoltuk, hogy nem kellene ilyeneket rajzolgatni.

Aztán egy bíró hozott egy ítéletet, ami arról szólt, hogy semmi baj nincsen ezzel a karikatúrával. Az ítéletet kőkemény jogi érvekkel, pontos jogszabályi hivatkozásokkal támasztotta alá. Például, hogy a karikatúra „jópofa” volt. Meg hogy szerinte egyértelmű, hogy egy átlagos tájékozottságú olvasó a karikatúra kapcsán kizárólag a Covid-járványra asszociál, és nem valamiféle keresztényeket sérteni akaró szándékra. Itt elkezdtem szégyellni magam. Hogy én nem vagyok egy „átlagos tájékozottságú olvasó”, mert nekem nem az ugrott be, mint az átlagos tájékozottságú bírónőnek. Igen, én egy átlag alatti bunkó vagyok, hasonlóan dr. Vejkey Imre, KDNP-s országgyűlési képviselőhöz meg a teljes magyar katolikus püspöki karhoz, akik nem jártak jogi egyetemre, így nem ismerhetik azt a jogi terminus technicust, hogy „jópofa”.

Aztán jött Dr. Sándor Zsuzsa, aki egy másik elnyomott, szigorúan függetlenobjektív hírportálon (hogy ezekből mennyi van…), a 24.hu nevűn, felvilágosított bennünket, hogy milyen jó, hogy a bíróságoknak van humorérzékük. Én ugyan eddig azt hittem, hogy a bíróságok dolga az ítélkezés, a humor pedig Lúdas Matyira tartozik, de Sándor doktornő eszmefuttatását olvasva rájöttem, hogy ez az elképzelés nem más, mint konzervatív csökött agyúság. És ismét elszégyelltem magam. Hogy nekünk mennyire nincsen humorérzékünk! Se Vejkeynek, se a püspököknek, se az átlag alatti tájékozottságú és átlag alatti intellektusú keresztényeknek.

Egyszerűen nem értjük a humort. Azt a csodálatosan kifinomult liberális humort, ami az ideiglenesen Magyarországon állomásozó liberálisokat (Istenem, mikor húznak el ezek ugyanúgy, mint anno az oroszok?) jellemzi. Ami körülbelül abban a mondatban foglalható össze, hogy a jó édesanyját minden keresztény, heteroszexuális magyarnak! Pedig ez milyen jó poén! Hehe! Vejkey képviselő úr is jobban tenné, ha inkább röhögne saját magán meg a hülye keresztényeken, nem pedig mindenféle véleményt fogalmazna meg a bíróság ítélete kapcsán, mert az mégiscsak botrányos, hogy egy felperesnek véleménye van a saját beadványára vonatkozó ítéletről.

Milyen kár, hogy nem tudok rajzolni, mert rengeteg ötletem lenne vicces karikatúrákra, amikkel különböző vallásokat vagy éppen ideológiai meggyőződéseket lehetne bunkó módon gúny tárgyává tenni – némelyik lehet, hogy fájna is a liberálisoknak. És a kritikákra ártatlanul széttárnám a kezemet, hogy csak valami éppen aktuális témára akartam felhívni a figyelmet, és ezt egy átlagos tájékozottságú olvasó is megértheti. Egyébként pedig, hogyhogy nem értik a humort?

De tudják mit, kedves Pápai Gábor, kedves „jópofa” bírónő és kedves Sándor Zsuzsa? Ha tudnék, se rajzolnék ilyeneket. Mert mi, keresztények, nem vagyunk ilyen ízléstelenek. És tiszteljük mások érzékenységét.