Nagyot változott – már megint! – az életünk: engem például határozottan meglepett, hogy milyen kevesen voltunk hétfő reggel a villamoson, a 37-esen, csúcsidőben, amikor pedig mindig mindenki munkába igyekszik, egymás lábára tapos, egymás maszkjába liheg. Most meg hát alig lézengtünk néhányan a szerelvényen; átszállás után pedig, a Blahánál a metrón még ülőhelyem is akadt, különösebben keresgélnem sem kellett, pedig arra számítottam, hogy alig férek majd fel a kocsira, akkora lesz a tumultus. Az újabb járványügyi szigorítások első körben tehát nyilvánvalóan meghozták az eredményüket – vagyis megtizedelték az utazógárdát, hiszen aki csak tehette, otthon maradt – hómofiszra, magyar! Ehhez nem kellenek különféle felmérések, módszertani leírások meg kontrollcsoportok, elég csak kimenni az utcára.
Persze felmérések most is, s egészen biztosan erről is készülnek majd – utólag is. Meg statisztikák! Csak hát én meg összefüggést látok aközött, hogy mennyire megváltozott a fővárosi tömegközlekedés képe (egyik napról a másikra), hogy milyen „lazán” jutottam be a munkahelyemre, és aközött, hogy Magyarország az elsők között tette lehetővé egy meghatározott összegig a hómofisz adómentes támogatását. A távirati iroda ismertette ugyanis a Niveus Consulting Group – illetve az üzleti tanácsadó cég nemzetközi hálózatának – régiós összehasonlítását, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetben az otthonról való munkavégzés szabályozása és az ehhez kapcsolódó támogatási programok kidolgozása különösen nagy figyelmet kapott több országban, így hazánkban is. Hát persze, hiszen különben nem is lehetett volna ülőhelyem a metrón, ha nem maradnak otthon oly sokan ezen a reggelen…
Az üzleti tanácsadó cég szerint a juttatások tekintetében rendkívül vegyes a kép: egyes országokban komoly támogatási programokat dolgoztak ki a koronavírus-járvány hatására, máshol azonban semmi nem történt ezzel kapcsolatosan. Most mondjam? Persze, mint mindig… C’est la vie! Számított tán valaki bármi másra?
