S éppen ezért (mert nálunk idejében ébredtek…) fontos az is, hogy november óta – egyelőre csak a veszélyhelyzet végéig – a magyar kormány lehetővé tette a cégeknek a hómofisz adómentes támogatását havonta a minimálbér tíz százalékának megfelelő összegig, ami jelenleg 16 740 forintot jelent. A rendelet szerint kinek-kinek a munkaszerződésében foglaltaknak megfelelően, de a távmunkában dolgozó alkalmazottnak nyújtható az ilyen adómentes támogatás. Van, aki megteheti, hogy otthon marad, és ehhez én csak gratulálni tudok neki is, a munkaadójának is, minden elismerésemről biztosítva őket. Hómofiszra, magyar!
Más kérdés, hogy nem teheti meg mindenki, hogy otthonról dolgozik, hiszen azt a metrókocsit vagy villamost is, amelyen én is munkába zötykölődöm, vezetnie kell valakinek, távirányítással ez ma még nehezen lenne megoldható; egy, a közeljövőnkben játszódó sci-fiben talán már igen. Bírjuk ki még ezt az egy-két hetet, vegyük fel mindannyian a védőoltást, hogy aztán túltömött strandokon és más szórakozóhelyeken, fesztiválokon és táncházakban ünnepeljük meg a pandémia végét. Úgy tűnik nekem, mai szemmel nézve, hogy olyan lesz, mint egy igazi felszabadulás! Mert hát hétfő óta megint egy kicsit más lett minden. De mindennek elsősorban az adhat értelmet – nekünk pedig kitartást –, ami majd utána következik.
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!