A nagy nevettetők pártja, azaz a Momentum egyik sztárja ismét gondoskodott arról, hogy szem ne maradjon szárazon. Ők azok, akik sportot űznek abból, hogy nem létező végzettséget, szakmát, tisztséget kamuzzanak maguknak, mint valami olcsó hollywoodi vígjátékban. Diploma nélküli közgazdász, mandátum nélküli országgyűlési képviselő – hogy csak az utóbbi időben kiderült szélhámosságokat említsem, ami az egyik elnökségi tag, Hajnal Miklós nevéhez fűződik. Aztán persze, amikor lebukott, szabadkozott, elnézést kért, javította a közösségi oldalán az álomállást jelentő tisztség megnevezését: képviselőjelöltre. Lehet, hogy a másik nagy nevettetőtől, Karácsony Gergelytől tanulta ezt a mesterfogást. A mellékállásban ingatlanügynöknek felcsapott főpolgármester is nem létező doktori fokozatot és nyelvtudást füllentve adta el magát. Szerintem rajonganak Rejtő Jenő humoráért, mert akár köztük is elhangozhatott volna az alábbi párbeszéd, ami az örök klasszikus Piszkos Fred, a kapitány című regényben olvasható Fülig Jimmy és Honolulu-Star szállásmestere között.

– Akar dolgozni?

– Nem.

– Miért?

– Elvesztettem a meggyőződésemet.

– És ez mitől jön?

– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.

– Azelőtt dolgozott?

– Nem. De hiányzott az elhatározás.

– Nézze... nekem hajópincér és fűtő kell, különben kirúgnak, és nincs munkám.

– Nem baj. Azt együtt csinálhatjuk! Én értek hozzá.

A semmittevéshez a baloldalon is sokan értenek, azonkívül azonban szintre semmihez, leszámítva a nevettetést. Orosz Anna – aki éppen a Momentum elnöki posztjára pályázik – nem szeretné, ha túl nagy kontraszt mutatkozna a párt élén elődjéhez, az atomerőművek és elektromos rollerek szakértőjéhez képest. Vélhetően ez a felismerés vezethette a gondolatait az ifjú nyugatosok Orosz Annájának, amikor ezt a tökéletes anakronizmust volt képes kimondani egy friss interjúban Márki-Zay Péter kapcsán: „valódi demokratikus választáson nem indulnánk szövetségben, hiszen ott ideológiák állnak egymással szemben, mi például a progresszív adózás mellett vagyunk, ő meg az egykulcsos adót támogatja. De most egy autoriter rendszer lebontásának talán utolsó esélyéről beszélünk, a pillanatnyi különbségek másodlagosak.”

Annyira autoriter ez a rendszer, hogy a „nem demokratikus” választáson a magukat a demokrácia koronázatlan királyainak tekintő pártok – mindjárt féltucatnyi – mégis elindulnak, és szerintük jó esélyük van leváltani a „diktatórikus” kormányt. Lehet, hogy Orosz Anna úgy értette, akkor lenne demokratikus a választás, ha azon csak a baloldal indulna.

Voltak ilyen idők, 1990 előtt a kommunizmusban, amikor csak a Hazafias Népfront jelöltjeire lehetett – sőt erősen ajánlott volt – voksolni. A mai baloldali koalíció éppen ilyen „népfrontot” alkot, a neomarxistáktól az ultraliberálisokig, de hazafiasság már nyomokban sem található bennük.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Borsonline.hu/Mediaworks)