S ki alkotott emlékezetesebbet a helyesírás terén, mintsem Ildikó? Ő írt egyszer levelet Orbán Balázsnak, s a harminc soros levélben mindössze 27 súlyos, illetve kevésbé súlyos helyesírási hibát vétett, vagyis még a soronkénti egyet sem érte el!

De ő volt az is, aki a „KÉPVISELŐKBE FOLYTANI A SZÓT ILLENDŐ?” feliratú papírlappal álldogált a folyosón, Kunhalmi Ágicával együtt, s ott volt velük a fél MSZP, és senki nem akadt, aki észrevette volna a szarvashibát. És most kizárják Ildikót, jeges szívvel, könyörtelenül.

Pedig Ildikó természettudományos munkássága is páratlan, például ő tárta fel azt is, hogy „Magyarországon sok a patkány” – hát mi ez, ha nem a semmelweisi tudományos magasság, egyszersmind D. Jurriannse-t megszégyenítő önismeret?

De mindegy most már.

Nem maradt nekünk más, csak az üresség, a kínzó hiány, a mondhatatlan űr.

Ildikó nélkül már semmi sem ugyanaz.

S csak remélni tudjuk, hogy nem hagy itt bennünket teljesen, s az irodalom terén is maradandót fog alkotni. Például azok után, hogy volt párt- és mai szellemóriás társa, Kunhalmi Ágica felfedezte a mindeddig ismeretlen Batsányi JÓZSEFET, várjuk, hogy Ildikó egy nagyszerű monográfiában összefoglalja JÓZSEF munkásságát.

Esetleg szemébe nevethetne a világnak egy új közgazdasági elmélettel, ha már történetesen éppen közgazdasági diplomája nincsen neki.

Kedves barátnője, Varga-Damm Andrea majd segít neki. Similis simili gaudet.

Borítókép: Képernyőfotó (Forrás: M1)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!