Vona Gábor távozott a politikából, mégis jól járt. Saját használatú hírportálja van. Jó ideje már, hogy az Indexen osztja az észt, külsős szakértőként folyamatokat elemez. Nagy műgonddal vesézi ki a hazai belpolitikát, és egészen véletlenül úgy, mintha neki soha semmi köze nem lett volna hozzá. Pedig volt hozzá köze, és döntő mértékben.

Ma éppen öt pontban foglalta össze, hogy Orbánnak köszönhetően a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti párt lesz. De az idevezető úton máris eltévedt: nem, Vona úr, nem Orbánnak lesz köszönhető. Nézzen csak a tükörbe, egy mozdulat: önnek. Önnek, aki régóta, nagyon sokat tett ennek az érdekében. Most érik be a vonagábori politika gyümölcse. Hiszen ön volt a szoptatós dajka! Ennyire rosszul ismeri saját magát? Vagy csak nem emlékszik már semmire?

Pedig Vona Gábort 2018 előtt felvásárolta egy hazai oligarcha. Kilóra megvette, ő meg hagyta. Az oligarcha beígérte (bemesélte) neki, hogy miniszterelnök lesz. Nem lett. Lemondásra kényszerült, bukott pártelnök lett, amit nagyon nehezen kezelt. A választások éjszakáján látványosan összeomlott és dadogva félrebeszélt. Még bukása pillanatában is orbánozott. Vége lett a mesének.

De a legsúlyosabb bűn az volt, hogy Vona és a Jobbik nem szavazta meg a hetedik alkotmánymódosítást (2016 november). Ez a Magyarországra erőltetett kötelező migránskvóták elutasításáról szólt (volna), köszönhetően a brüsszeli impotenciának, ma éppúgy aktuális. Ezzel Vona és a Jobbik a kvótaellenes népszavazáson résztvevő 3.3 millió magyar ember véleményét söpörte le az asztalról. Milyen párt és milyen vezető az olyan, amely s aki semmibe vesz vesz egy ekkora méretű, közvetlen választópolgári legitimitást? (Ostoba, buta és önsorsrontó párt és vezető az olyan.)

Most még következhetne egy hosszas és teljesen jogos felsorolás arról, hogy Vona (és a Jobbik) szépen és fokozatosan hogyan vált köznevetség tárgyává, a jobboldal tagadhatatlan szégyenévé. Hogyan árulta el és szúrta hátba saját szervezeteit, embereit, elveit, politikai oldalát, önmagát (!), hogyan tette nevetségessé és egész egyszerűen semmissé mindazt, amiért valaha létrejött. Hogy a sürgős civilizációs beavatkozásra szoruló Jakab Péter ugyanúgy csak gyászos következmény, mint minden, amihez Vona Gábor valaha is hozzáfért.

Gyakorlatilag már nincs Jobbik. Egy Gyurcsány fogasára felakasztott Ballik a politikai végtermék.

Ilyen fantasztikus politikai háttérrel és szakértelemmel tehát – ma született bárányként – jobb lenne kicsit mégsem elemezgetni. Nekünk, és az ország közvéleményének még jó a memóriája.

Borítókép: Vona Gábor (Fotó: Teknős Miklós)