A DK-elnök ezúttal tehát úgy folytat háborús uszítást, hogy szerinte „pocsék ember, sz…r alak” minden magyar, aki nem hajlandó meghalni Ukrajnáért.
Túl azon, hogy a baloldali közös lista 9. helyén szereplő Gyurcsány ezzel a magyarok mintegy 98 százalékának akaratával megy szembe – ennyien akarják ugyanis azt, hogy hazánk maradjon ki ebből a háborúból –, érthetetlen, hogy mit is akar elérni. Emellett pedig aljas is, hiszen magyar emberek életével játszik, feláldozna mindannyiunkat egy értelmetlen háború oltárán.
Meglátásom szerint ez a magatartás akár büntetőjogi kategória is lehet.
Nekem erről Bibó István 66 évvel ezelőtt, az 1956. november 4-i szovjet inváziót követően tett nyilatkozatának ez a mondata jutott eszembe:
Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni.
Pedig ekkor Magyarországot érte idegen, fegyveres támadás és nem egy másik országot, mint most Ukrajna esetében, ám egy felelős politikus, egy államférfi úgy beszél, úgy nyilatkozik egy ilyen szituációban, mint akkor Bibó István államminiszter, és nem úgy, ahogy most Gyurcsány Ferenc, a magyarországi létező baloldal vezére.
A különbség ugyanis a két ember között az, hogy előbbi egy igazi, jóérzésű hazafi, míg a másik egy gazember, vagy hogy Gyurcsány szavait idézzem: egy pocsék ember!
Ezt pedig lehet szépíteni, de felesleges, mert ez az igazság!
